Szívek harca

Második fejezet

Tina

-Egész jó!
Felkapom a fejem a hátam mögött álló alak hangjára.
-Tessék?-felhúzott szemöldökkel fordulok az illető felé.
-Ne foglalkozz Vele!Csak a szájja jár!-Nat a vállamra teszi a kezét,így próbál némán arra kérni,hogy ne vegyem fel a heccelődést.
-Bocsánat!Azt akartam mondani-kezd bele újra a férfi-hogy nagyon jó vagy,de...vajon mozgó célpontot is eltalálsz?
-Sose hibázok!Pláne ha íjjat használok!-felelem s leteszem a fülvédőt.Miközben kiszedem a pisztoly immár üres tárát,a szemem sarkából szemügyre veszem a helyiségben tartózkodókat.Anélkül,hogy valaha is találkoztam volna bármelyikükkel,mindenkit felismerek.A férfi aki mellettem áll,az nem más,mint Loki,a csínytevés istene,Asgard hercege. Az a morcos képű, szikrázó szemű fickó,pedig a tesvére Thor.
Aki Clinttel beszélget,az Tony Stark,a milliárdos zseni...Vasember!
S a mellettük álló szívdöglesztő "szőkeherceg"nem lehet más csak...Steve Rogers,azaz Amerika Kapitány.
Izmoktól duzzadozó karjait a mellkasa elött összefonva,fejét finoman oldalra döntve,egyenest Rám néz.Kék szemei úgy tapadnak a testemre,mint mikor egy nagyon éhes oroszlán becserkészi az áldozatát,s ettől remegni kezd a kezem,de nem a félelemtől,nem...egészen más az oka!
-Próbára is tehetlek?- Loki kérdése ránt vissza a bambulásból.
-Mi?!
-Elment az esze!Hagyd Rá!-mondja Nat a szemét forgatva és megpróbál elhúzni Loki elöl,de meglátom a zöldes kék szemeiben a kihívást,azonnal megtorpanok.
-Ha ezt akarod,benne vagyok!
Loki sugárzó mosolyt villant,majd Rám kacsint.
Míg Én magamhoz veszem az íjjam és a nyílvesszőket,félfüllel meghallom a többiek halk beszélgetését.
-Közbe lépnék,de szeretném látni ahogy lelövi-mondja ki Steve az őszinte véleményét egy huncut mosoly kíséretében,s bár Tony felé fordítja a fejét,a szemeit nem veszi le Rólam.
- Egyetértek!Bízok a kicsi lány tehetségében!-válaszolja - cseppet se halkan - Tony.
-Hé!Ő a testvérem!
-Bocsi Thor,de Loki akar játszani az életével!-paskolja meg Natasha a hátát,ahogy oda lép hozzá.
Amikor felemelem a fejem,találkozik a tekintetem Clintével,egyetlen apró bólintással jelzi,hogy engedélyt ad erre a kis "játékra".
-Készen állsz?-kérdezi Loki,miközben olyan messzire hátrál,hogy szinte már el is érte a céltáblák távolságát.
-Én igen,de Te?
-Ó,Édesem!...Én mindig készen állok a győzelemre!-nevet fel hangosan Loki.A magabiztossága nagyon felbosszant,ezért...
Egyetlen perc,törtrésze alatt feszítem meg az íjjat és lövöm ki a nyilat.