Steve
Nem akarom elengedni, mégis megteszem.
De egyátalán nem azért, mert már nem vagyunk egyedül. "Nem szabadott volna engednem,hogy ez megtörténjen!"
Az ajtó felé fordulok.
Thor és Loki áll a küszöbön,de nem ez az, ami idegességgel tölt el, hanem Loki feszült testtartása. "Olyan, mintha dühítené valami."
Nem tudnám megmagyarázni miért, de úgy érzem, ahhoz van köze a dühének, ahogy meglátott bennünket,Tinával.
- Kiket lát a szemem? - Thor nevetve indul meg felénk - Steve és a Kisharcos - felállok és kezet fogok vele. Látom rajta mindgyárt viccelődni kezd a káromra, de egy éles pillantással jelzem neki, most nem vagyok vevő a poénjaira.
Tina is feláll , zavarában a hajával kezd babrálni, s ezzel máris elvonja a figyelmem. Duzzadt ajkára siklik a tekintetem, mire nyomban újabb csók után sóvárgok. Az ember azt hihetné,most,hogy végre megízleltem az ajkát, könnyebben viselem az iránta érzett vágyamat, de ez nagyon nem így van. Most méginkább kívánom. "Többet akarok és most azonnal akarom!"
- Steve - Thor hangja akadályozza meg, hogy újra elveszítsem a fejem és magamhoz vonjam ismét, Tinát - Szükség van rád. Most!
- Értem - próbálok összeszedetten viselkedni, de a közelében képtelen vagyok rá - Adj egy percet, aztán mehetünk.
- Rendben - Thor vállon vereget,majd vissza megy a testvéréhez, én pedig Tinához fordulok.
- El kell mennem.
- De...
- Várj meg - kezembe veszem az övét és gyengéden megszorítom - Várj meg és mindent megbeszélünk! Rendben?
- Nem mehetnék inkább veled?
- Tina,őszinte leszek...Még én magam se tudom, mire számítsak vagy,hogy mi is vár rám és épp ezért nem jöhetsz. Nem akarom, hogy bajod essen.
- Tudok magamra vigyázni!
- Efelöl kétségem sincs - elmosolyodok pimasz válaszán, de aztán komolyan folytatom - Viszont, én nem tudnák a feladatomra figyelni, mert csak az érdekelne, hogy...
- Hé, Kisharcos - Thor a szavamba vág, így végül inkább lenyelem a mondat végét - Engedd el a Kapitányt és ne aggódj, eljön majd a te időd is!
Tina csak egy aprót bólint Thor felé, aztán mosolyogva fordul vissza hozzám.
- Vigyázz magadra, kérlek - aggodalma megingatja a hitem, hogy tényleg hátatfordítsak neki. "Mégis,hogyan mondjak le róla,ha nem akarok mást,csak szorosan ölelni?"
- Vigyázni fogok,ígérem - mondom,majd egy pillanatra hagyom a fenébe az ellenérveket és közelebb hajolva, homlokon csókolom.
Igazából sokkal inkább puszi ez,mint csók,mégis pont úgy meglódul tőle a szívem,mint mikor az ajkát érintettem.
YOU ARE READING
Szívek harca
Fanfiction"Nem szabadna, mégis hozzá bújok. Karjait rögtön körém fonja, megtartja és lágyan ringatni kezdi a sírástól remegő testemet. Nem mond semmit. Nem próbál vigasztalni vagy meggyőzni, hogy nem az én hibám volt. Egyszerűen csak hagyja, hogy ismét megkap...
