Szívek harca

Negyvenharmadik fejezet

Tina

Nincs lehetőségem válaszolni Loki vallomására, Thor izzó hangja és tekintete, szinte megállítja körülöttem az időt.
-Azt mondtam engedd el, Öcsém! - dörren fel újra, mire Loki a homlokomnak dönti a sajátját. Remegő tekintetét elrejti előlem, néma sóhajjal hunyjabe szemeit. Dermedten állok, hol Lokit figyelem,hol a válla felett elnézve, Thort.
-Loki...- suttogom, mire újra rám néz, de már nem azzal a gyengéd és szerelmes pillantással,mint az előbb. Zölden ragyog a szeme, teli erővel, s indulattal.
-Nem lesz semmi baj. - súgja vissza, majd a homlokomra nyomja ajkát egy pillanatra.
- Hát megjöttél, Bátyám! - fordul aztán vigyorogva Thorhoz, eltakarva engem előle - Hogy vagy mostanság?
-Elég,Loki! - csattan fel Thor és közelebb jön - Bíztam benned, kiálltam érted, de megint elárultál.
A szemei szikrát szórnak, keze ökölbe szorul. Pánik telepszik rám, ahogy megáll Loki előtt, s megragadja a gallérját.
-Hogy tehetted ezt?!
-Nem értem miről beszélsz. - nevet fel Loki, de a hangjában nincs jó kedv.
-Róla! - üvölti Thor és rám mutat. Megfagy a vér az ereimben, elsápadok, nem jut a tüdőmbe levegő.
Loki kiszabadítja magát Thor keze közül, aztán teste hozzám tapad,s hátrálásra kényszerít. Egészen addig nyom beljebb és beljebb, míg az istálló falához préselődök.
-Elhoztad a Földről! - kiáltja tajtékozva Thor - Engedély nélkül!
-Igen ! - válaszol kemény hangon Loki - És megtenném újra is!
-Annyira ostoba, önző és meggondolatlan vagy! - hördül fel Thor, öklét a mellette lévő falba vágja, beszakad hatalmas erejétől - Újra és újra tönkre teszed az esélyedet a jobb életre! De most...- csalódottan megrázza a fejét - De most nem tudlak megóvni. Válalnod kell a tetted következményeit.
-Örömmel! - vágja rá pimaszul Loki, mire előre nyúlok és megragadom a kezét. Ha így fojtatják, ennek nem lesz jó vége.
-Thor...- szólalok meg és Loki heves tiltakozása ellenére kilépek a takarásából - Kérlek, hagyd ezt abba. Loki nem csinált semmi rosszat.
- Hallgass! - förmed rám - Mindenki érted aggódik, te meg hagyod, hogy játszon veled!
-Ne merj, kiabálni vele ! - indul meg vadul Thor felé Loki, de megelőzöm és a hatalmas férfi elé állok.
-Nem játszik velem, Thor.- nézek fel rá, ajka elnyílik ahogy lepillant rám - Loki csak segíteni próbál.
-Segíteni?! - néz rám hitetlenkedve - Azzal, hogy elrabol? Azzal, hogy elszakít azoktól, akik szeretnek? - nem túl erősen, de határozottan megragadja mindkét karom és megráz - Halálra aggódják magukat érted a többiek! Clint és Nat a teljes kimerűltségig utánad kutattak! A katona és Tony bejárta érted az egész világot! És Steve...Őt lassan felemészti az aggodalom és a félelem!
Elakad a lélegzetem, pislogni se tudok. Az amit Thor mond, villámcsapásként sújt le rám. A családom...a barátaim...és...Steve...
-Haza foglak vinni Tina! - jelenti ki, én meg hirtelen fel se fogom mit mond.
-Nem viszed innen sehova ! - herren fel Loki és elránt Thor elől, ismét vissza a háta mögé - Valentina itt marad! Velem!
-Loki, elég legyen! Ne bonyolítsd tovább a helyzeted. Gyere Tina. - nyújtja felém a kezét - Ideje haza indulnunk!
Nem mozdulok. Nem tudok. Pedig, akarok. S mégis mozdulatlan maradok. Teljesen összezavarodtam. Itt lenni Asgardban, Lokival tölteni a napjaim....csodálatos. Minden percét élvezem, de...de a többiek,...hiányoznak.....Nem tudom mit tegyek. Nem veszíthetem el se őket, se Lokit. Képtelen lennék elviselni!
-Azt mondtam gyere! - szólít fel újra, de most se indulok meg. - Elég volt ebből! - csattan fel aztán meglódul felénk, Lokit puszta kézzel félre hajítja,csak egy zöld villanást látok, s a következő pillanatban, már az istálló túlsó felén csapódik neki a falnak.
-Loki! - sikítom és oda akarok rohanni hozzá, de esélyem sincs, mert Thor megragadja a karom.
-Indíts! - ránt az ajtó felé. Minden erőmmel küzdök ellene, bár esélyem sincs. Túl erős! Kilépve az istállóból méggyorsabb sebességre kapcsol, alig ér a lábam földet, úgy húz maga után.
-Engedj el ! - sikítom folyamatosan - Engedj már el!
Nem válaszol, s nem enged el, csak cibál magával. Az udvaron járó szolgálók döbbenve néznek ránk, de senki nem avatkozik közbe. Némán végig nézik amint a hercegük, akaratom ellenére elvisz.
-Loki! - üvöltöm újra, közben durván ütöm, karmolom Thort, ahol csak érem.
-Valentina! - csattan fel mögöttem Loki hangja, már-már csata kiáltásnak tűnve.
Thor megpördül, magával rántva engem is. Rémületem alább hagy, ahogy meglátom Lokit. Bár arcát vér pettyezi, úgy tűnik nem sérült meg komolyan.
-Állj le! - parancsolja Thor.
-Nem! - vakkantja vissza Loki, majd hirtelen vakító fény veszi körbe, s zöld, fekete ruhája helyén arany páncél jelenik meg. Jóképű arcát szarvakkal díszített sisak keretezi, kezében pedig dárdára emlékeztető,hosszú és hegyes fegyver csillan meg. - Nem hagyom, hogy elvidd! - üvölti, aztán támadásba lendül. Ahogy rohanni kezd felénk, Thor káromkodva emeli meg szabad kezét, mire valahonnan süvítve száguldani kezd hozzá a pörölye. Az egész csak egy pillanat, a pöröly a kezébe repül, Loki pedig oda ér hozzánk. A két fegyver egymásnak csapódik, s a csattanó hang elviselhetetlen.
- Menj biztonságos helyre ! - veti oda nekem Thor és elenged, majd taszít egyet Lokin, hogy távolabb kerüljenek tőlem. Remegve, könnyeimet nyelve maradok a helyemen. Képtelen vagyok mozdulni.
-Kisasszony! - hallok meg egy ijjedt hangot, s a következő pillanatban Selly ölel körbe vékony karjaival - Kisasszony, jól van?
-Én...én..ez az én hibám...- zokogok fel, de közben nem veszem le a szemem a két harcoló férfiről. Egymásnak feszülnek, durván, kegyetlenül és emberi szemnek túl gyorsan.
- Jöjjön velem.- kérlel Selly.
-Nem. Nem megyek innen el! - ellenkezek - Nem hagyom itt,Lokit!
-Hercegem tud vigyázni magára, de magácska itt veszélyben van.
-Nem! - kirántom magam az öleléséből és rohanni kezdek a fivérek felé. Az istenit, hisz Clint Barton mentoráltja vagyok! Közéjük akarok állni, meg akarom állítani ezt az ostoba harcot, de mikor már csak pár lépés választ el tőlük, hirtelen Loki elvágódik.
-Ne! Ne! - sikítom, félve a legrosszabbtól. Thor rám néz, zihálva kapkod levegő után.
-Semmi baja! - veti oda - Vagyis semmi komoly.
Loki mocorogni kezd. Felszisszen a fájdalomtól, ahogy megmozdítja a lábát. Térdénél a páncél behorpadt,valószínűleg ott érhette az ütés, ami földre vitte.
-Vége van, Loki! - néz le rá testvére - Haza viszem.
-Nem! - vicsorogja Loki, s megpróbál felállni, de sérült lába nem bírja el a súlyát.
-Loki...- jajdulok fel, és oda akarok menni hozzá, de Thor szikrázó tekintete megállít.
-Nem ide tartozik, Öcsém. Nem hozzád.
Loki undorodva pillant Thorra,majd fájdalmas tekintettel rám.
A könnyeim megállíthatatlanul folynak.
-Vissza viszem a Földre. Oda ahova tartozik. Akihez tartozik...A Kapitányhoz!
-Mi?! - kapom rá a tekintetem. Thor nem válaszol, egyszerűen csak hozzám lép, megfogja újra a karom és magával húz. Egy szolgáló hozzánk vezet egy ezüstös szőrű lovat, Thor pedig feltesz az állat hátára. Döbbenetem kábasággá válik, elmém üresen tátong, teljes zavarodottság lesz úrrá rajtam. Thor felkapaszkodik mögém, megrántja a kantárt, sarkát sürgetőn a ló oldalához nyomja, mire vágtatni kezd.
- Valentina! - kiállt utánam Loki, mire visszanézek a vállam felett. Ahogy meglátom a feltérdelő férfit és a mellette sírdogáló Sellyt, a szívem fájdalmasan összezsugorodik. Az előbb még minden rendben volt. A karjai között, ajka puha érintésével a saját ajkamon...minden rendben volt.
-Itt akarok maradni...- súgom zokogva, amint elvesztem szemelöl Lokit.
-Nem tudod mit akarsz. - vágja rá Thor durván.
-De igen. Loki szeret. És boldog vagyok vele!
- Boldog?! - köpi ki a szót, s le néz rám - Csak hiszed, hogy boldog vagy!
- Ezt, hogy érted? - kérdezek vissza értetlenkedve.
Thor felsóhajt, de nem válaszol. Végig vágtatunk a szivárvány hídon, majd a Bifröszt előtt kecsesen megtorpan az állat. Thor leugrik a nyeregből.
-Gyere - nyúl fel értem, de ellököm a kezét.
- Itt akarok maradni Lokival!
-Nem, nem akarsz.
-Mi van?! - csattanok fel - Csak jobban tudom mit akarok, mint te!
-Épp ezaz. Fogalmad sincs róla, mit is akarsz. Loki manipulációja erről szól. - mondja fáradtan, s kihasználva a zavarodottságomat lekap a nyeregből.
- Miről beszélsz? - nyöszörgöm a pániktól fulladozva - Milyen manipuláció?!
-Tina...- sokkal kedvesebben szólal meg, mint eddig - Hidd el nekem, nem tudod mit akarsz. Ez az egész helyzet abszurd és groteszk. Nem olyan, amilyennek te látod. A varázslat elhiteti veled, de...
-Varázslat?! - döbbenten ismétlem - Mégis mit akarsz ezzel mondani?
-Loki...Loki varázslattal...elhitette veled, hogy szereted, de nem kell fél..
-Nem! - vágok közbe a fejemet rázva - Ez nem igaz! Loki nem tett ilyet!
-Tina...
-Nem! Nem! - hevesen ellenkezek, s közben egyre hátrálok - Loki nem tenne ilyet velem!
-Ezt gondolod, mert ezt akarja elhitetni veled.
-Ez nem igaz! - felém nyúl, hiába akarok elfutni, megállít. Izmoktól feszülő karjai a derekam köré fonódnak.
-Nem! Loki! Loki! - sikítózva kapálózok. Ez ostobaság! Loki sose bántana! Ő nem! Azok után ami történt...Nem! Ez hazugság!
A könnyektől nem látok rendesen. Thor és Heimdall alakja összefolyik előttem, rövid szóváltásukat elnyomja sikításom hangja.
Megzabolázhatatlanul törnek elő újra és újra a könnyeim, Thornak két kézzel kell tartania, annyira küzdök ellene. Aztán hirtelen a Bifröszt működésbe lép, s a vakító fényben zuhanni kezdünk. Zokogásom nem hagy alább, a szívem zavaros fájdalma futótűzként emészt fel, és fogalmam sincs mi fáj jobban. Loki elvesztése, vagy a hazatéréstől való félelmem.