Steve
A mellkasomnak simuló háta,a haja lágy érintése az államon,az örületbe kerget.
Legszívesebben a fülébe súgnám, mennyi mindent szeretnék most tenni,Vele.
"Végig simítanék a selymes nyakadon, apró csókokat hintenék minden centijére. Egészen addig csókolgatnálak,míg vágytól súlyos nyögés fel nem szakadna, belőled. Akkor magam felé fordítanálak, hevesen lecsapnék sóvárgó ajkadra, s közben ujjaim felfedező útra indulnának a testeden!"
Összeszorítom a szám, hogy még véletlenül se csússzanak ki rajta ezek a szavak.
Igyekszem arra koncentrálni, hogy Tina mozgását vezessem, de nem könnyíti meg a dolgomat, a tény, hogy minden ütésnél, hozzám ér a ringó csípője.
"Mély levegő! Nyugalom! Mély levegő !"
Nyugtató mantrám azonnal elveszti erejét, amikor Tina rosszul mozdul és a csípője helyett, egészen más nyomódik hozzám.
Feneke teljes egészében, az ágyékomhoz préselődik.
Mozdulatlanná dermedek.
Tina se mozdul.
Csak állunk, egymásnak feszülve és a testem ösztönösen reagál.
Férfiasságom kőkeményre duzzad.
S ezt ő is érzi! Tudom, mert Tina ajkát halk,de annál inkább vibráló, sóhaj hagyja el.
Egész testemben visszhangzik ez az apró sóhaj, de nem tudom mit is jelent. Attól tartok,megijjedt, épp ezért még mozdulni se merek. "Nem akarom, hogy féljen tőlem! Nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam! "
Épp a fülébe súgnám -"Sajnálom"- mikor a terem ajtaja kinyílik és Tony lép be rajta.
Azonnal meg is torpan,ahogy meglátt bennünket. Elkerekedett szemmel, hol ránk, hol a sarokban ácsorgó Clintre néz.
Aztán döbbent arca megváltozik, harag lobban fel a szemeiben.
- Hát itt meg, mi a fene folyik?!
YOU ARE READING
Szívek harca
Fanfiction"Nem szabadna, mégis hozzá bújok. Karjait rögtön körém fonja, megtartja és lágyan ringatni kezdi a sírástól remegő testemet. Nem mond semmit. Nem próbál vigasztalni vagy meggyőzni, hogy nem az én hibám volt. Egyszerűen csak hagyja, hogy ismét megkap...
