Szívek harca

Harminchetedik fejezet

Tina

A forró víz körbe öleli meztelen testemet. Szemhéjam ólom súlyt cipelve csukódik le, elernyedek az aranykádban fekve.
Asgardi szobám, maga a földöntúli szépség. A falak sötétkékek, szinte már feketék, akárcsak a pihe puha szőnyeg, ami az egész szobát betakarja. Az ablakot ezüst hímzéssel díszített függöny keretezi, s a szoba közepén hatalmas baldachinos ágy terpeszkedik el. A szobában domináló kék színhez passzolva, mind az ágynemű, mind a nyolc bársony baldachin sikkes megjelenést kölcsönöz. Az ezüst hímzések pedig csak tetőzik a királyi elegancia jelentőségét. Már önmagában a látványa is kellemes pihenést ígér, abba már bele se gondolok milyen lesz elsüppedni benne.
Halk kopogás ránt ki gondolataim közül.
-Igen? - szólok ki remegő hangon, bízva benne, hogy nem Loki jött vissza. Miután megmutatta a szobámat, hozatott fel nekem késői vacsorát vagy inkább korai reggelit, majd utána magamra hagyott, hogy lefürödhessek. Egy kedves lány - nem visz rá a lélek, hogy szolgálónak nevezzem, hiába ez a szokás itt - segített előkészíteni a vizet,aztán végre teljesen egyedül maradhattam a gondolataimmal.
-Meghoztam a ruhákat Kisasszony. - érkezik a válasz az ajtó mögül, mire megkönnyebbülve csukom vissza a szemem.
-Hozza csak be, Selly!
Az ajtó kinyílik, Selly halk léptekkel az ágyamhoz siet, hallom a ruhák selymes suhogását,amint az ágyra fekteti őket.
-Bepakoljam őket a szekrénybe mielőtt választana vagy inkább...
- Hagyja csak ott,kérem.- nézek a mosolygós lányra - Mingyárt megnézem őket.
- Rendben. - finoman meghajlik előttem, hiába kértem már a megismerkedésünkkor is, hogy ne tegye, aztán visszafordul az ajtóhoz. De aztán megtorpan.
-Kisasszony...
-Igen?
-A herceg azt kérte,mondjam meg önnek...-zavarában lesüti a szemét - Az ő szobája, itt van rögtön a magáé mellett.
Eltátom a szám. Nem vagyok prűd, szó se róla. De azért ez még az én arcomra is pírt varázsol.
-Mondja meg neki kérem, hogy dugja fel magának a...- Selly felkapja a fejét,tekintete szinte könyörög, hogy ne kérjem ilyesmire - Tudja mit?! - megértőn sóhajtok - Inkább mondja meg neki,hogy kéretem.
-Kéreti?! - döbbenten ismétli.
-Oh, igen! - pimasz mosolyra görbül a szám, miközben kimászok a vízből,magam köré csavart törölközővel - Kéretem.
Selly levegő után kapkodva siet ki a szobámból, én meg a ruhákhoz lépek. Mit gondolt ez az istencsapása?! Ilyet üzeni egy szegény ártatlan lánnyal! Megáll az eszem Loki viselkedésén! Arról már nem is beszélve, mégis mit hisz rólam?! De most majd jól megmondom neki a magamét! Olyat még nem kapott tőlem, mint amit most fog!
A ruhákra fordítom a figyelmem, meseszépek, elkápráztatnak. Mind különbözőek, mégis egyformán előkelőek, igazi hercegnőnek érzem magam, amikor magamhoz ölelem felváltva őket. Van közöttünk rózsaszín, sárga, vörös fekete hímzéssel, de az én szívem egy fehér csipkével díszített, kék szövetű darabot látva dobban nagyot. Annyira emlékeztet...Rá! Azonnal belebújok, felsőtestemre egészen a derekamig rásimul, kiemelve az alakom, míg a karjaim és a lábam köré lágyan omlik, akár az óceán hullámjai. Épp csak bele pillantok az ágy mellett álló tükörbe, hogy lássam hogyan festek, mikor az ajtó kinyílik.
-Kérettél?!
Loki kihívó hangja megfeszíti a testem, elűzi bánatos gondolataimat. Tudtam, hogy az oroszlán bajszát húzogatom ezzel a kijelentéssel, de igazán csak most tudatosul bennem mennyire is a tűzzel játszok. Tény, hogy a kezdetek óta játszuk ezt az oda vissza pimaszságot, de ő mégis csak egy herceg, egy Isten...Talán túlzásba estem...Nem. Azok után amit üzent,igenis vissza haraphatok. Nem csak az ő bajszát nem szerencsés húzogatni! Továbbra is a tükrön keresztül nézek a szemébe.
-Igen - válaszolok - Látni akartalak!
Loki összehúzza a szemét, aztán lassan mögém sétál. A fülemhez hajolva suttog.
-Hívhattál volna kedvesebben is, szépségem - látom ahogy a tekintete lesikli a nyakamra - Nem szeretem ha goromba vagy velem.
- Én pedig nem szeretem, ha pimasz vagy! - siklok el előle,szembe fordulva vele - A szemtelenséged átlép, minden határt!
-Az enyém?! - kérdez vissza, kissé bosszúsan - Miről beszélsz?
-Hogy üzengethetsz ilyet, Sellyvel?
-Ahh..Vagy úgy! - elmosolyodik - Nem hittem, hogy ennyire túl gondolod.
Felkapok az ágyról egy párnát, és hozzá vágom, persze nem találom el, könnyűszerrel el lép előle.
-Az a szegény lány, jobban zavarban volt, mint én! - csattanok fel, újabb párnát hajítva felé, totál feleslegesen - Lehetnél tekintettel másra is!
Loki nevet,hangosan, vidáman. Szórakoztatja a dühöm. Na majd mingyárt nem mulatsz ilyen jól!
-Ha már egyszer ajánlatot teszel nekem, akkor csináld rendesen!
-Mi? - megtorpan, mosolya eltűnik.
Kacér vigyorral az arcomon eléje sétálok, alig választ el egy centi tőle.
-Ha legközelebb azt akarod, hogy átmenjek hozzád, ne üzengess, mond a szemembe. Talán akkor megfontolom.
Homlokáig szalad a szemöldöke.
-Az a bajod, hogy nem személyesen mondtam?
Nem válaszolok.
-Csak nem élni szeretnél az ajánlatommal?
-Álmodban - vágom rá, aztán az eddig a hátam mögött rejtegetett párnával, lecsapok. A váratlan ütés vállon találja, ami először meglepi, de aztán nevetésben tör ki.
-Álnok nőszemély vagy ! - mondja a nevetés közben - Kijátszottál!
- Most már tudod, hogy legközelebb, ne feltételezz ilyen szégyentelen dolgot rólam. - mondom duzzogva - Méghogy én menjek át egy férfihoz. Na azt lesheted!
Hátat fordítok, mire nevetése elhal.
-Ígérem többet nem fordul elő.
-Remélem is.
Mivel nem fordulok vissza, néhány perccel később kilép az ajtón. Amint becsukódik mögötte, nem tudom visszafojtani a nevetésemet. Óh, Loki! Megőrjítesz a pimaszságoddal, de...imádom !
Ajakamon mosollyal dőlök le az ágyra. Ahogy képzeltem, maga a csoda feküdni rajta, olyan akár egy selymes felhő.
Igaz az eget beragyogja a nap, én mégis áhítozok egy kiadós alvás után. Régen volt már,hogy felébredtem otthol a szobámban. Lehervad a mosolyom, amint eszembe jut...ahogy fölém hajolt Steve. Az egyik gondolat, hozza a másikat, újra és újra lepörög előttem mindaz ami történt. Könnyek csípik a szemem, elszorul a torkom, körmeimet bele mélyesztem az egyik párnába,hogy elfojtsam a feltörni akaró zokogásom. Hiányoznak. Alig telt el néhány óra, mégis kegyetlenül belém mar a hiányuk.
Amióta oda költöztem Clinthez, soha nem kellett úgy álomra hajtanom a fejem, hogy ne lett volna a közelemben. Mindig tudtam, hogy bármi is történjen csupán egyetlen szavamba kerül és ő mellettem terem. Hány éjszaka jött fel hozzám, mikor a rémálmok sikítva törtek fel belőlem?! Lágy szavai, nyugtató ölelése mindig visszaringatott, édes álmot hozva. Nem bírom tovább. Feladom, hagyom, hogy a sírás át furakodjon az elhatározásomon, s a forró könnyek elöntik az arcomat. Bárcsak itt lennél! Bárcsak azt mondanád minden rendbe jön! Bárcsak...Bárcsak hallanám a hangod!
Nem tudom meddig tart, de álomba sírom magam. A sötétség elborít, nem hozva megbékélést. Újra élem, amint Steve elenged, elutasít, és a szívem minden alkalommal ismét darabokra törik. Csupán egy dolog változik a valósághoz képest az álmomban, mégpedig, hogy Bucky helyett...Steve jön utánam.