Szívek harca

Hatvanhetedik fejezet

Tina

Lustán nyújtózkodok. Az álom még élesen él bennem, ezért aztán széles mosoly kúszik az arcomra, ám a szememet továbbra is csukva tartom. "Nem akarok felkelni. Vissza akarok süppedni abba a csodába, ami éjszaka fogva tartott." A vágyakozó sóhaj hangosan rebben le a számról, de közben érzem a testem sürgető késztetését, hogy másszak ki az ágyból. Beletörődötten fordulok a hátamra, hogy engedelmeskedjem, ám ekkor egy meleg, kőkemény test nyomódik hozzám. Megszeppenve pattan fel a szemem, s rögtön a mellettem heverő alakra pillantok. "Hát mégse álom volt a tegnap este!" Azonnal elönt a rajongás, ahogy meglátom Steve békés arcát, a szívem pedig vad száguldásba kezd. Lassan, nehogy felébresszem, az oldalamra gördülök, majd kissé felemelkedem, hogy jobban rálássak. Mosoly játszik szépen ívelt ajkán, hosszú, irigylésre méltó szempillái puhán lejtenek csukott szemhéján, míg édes szuszogása betölti a hajnali fényben fürdő szobát. Elmosolyodok élvezve ezt a nem mindennapi látványt, majd óvatosan lejjebb hajtom a fejem, hogy apró puszit leheljek arra a csókolni való szájra. Épp csak hozzá érek, máris két erős tenyér fonódik a derekamra, s egy mohó nyelv kúszik a számba. Kuncogva engedek Steve támadásának, amit azzal viszonoz, hogy éhesen felnyög. Pillanatok alatt a csók hatása alá kerülök. Reggeli kómám helyét, az éber, feszítő izgalom veszi át, mialatt egyre hevesebbé válik a csókunk. Aztán amikor már nem bírom levegő nélkül, Steve hátrébb húzódik és ragyogó szemekkel néz fel rám.

- Jó reggelt! - mormogja rekedtes hangon, de a mosolya nem szűnik meg egy pillanatra sem.

- Jó reggelt. - válaszolom hasonló örömmel, majd az állát kezdem cirógatni. Steve élvezkedve felnyög, a szemét is visszacsukja egy percre, ám aztán ölelése szorosabbá válik, s újra rám emeli tekintetét.

- Jól aludtál?

- Fantasztikusan. - válaszolom széles vigyorral, mire felcsillan a szeme, én pedig nem tudok ellenállni, ezért hozzá teszem - Bár nem tudom eldönteni, hogy mindaz ami történ az este, álom volt vagy valóság.

- Valóban? - kérdezi és amikor kuncogva bólintok, szemeiben vágy lobban - Akkor azt hiszem, fel kellene frissítenünk az emlékeid, csakhogy biztos lehess benne mennyire valós volt.

- Szerintem is. Egy próbát mindenképp megér. - az utolsó szavaim, már elvesznek az ajkai között, olyan gyorsan magához ránt. Mintha nem tudna tovább várni, hevesen a számra tapad, s mohó csókban forrunk össze. Elég egyetlen perc, és a játékosságunkat felváltja az egymás iránt érzett sóvárgás. Épp úgy, mint este, Steve sebesen átfordít, fölém emelkedik, majd az egész testével befed. Mintha nem csak percek, hanem órák óta ébren lennék, teljesen élénknek, frissnek érzem magam, miközben a dereka köré tekerem a lábaim, és szenvedélyesen falom az ajkát. Kezeim a hajába siklanak, a szőkés fürtöket húzkodom, míg az ő ujjai a bordáimon járnak, bizsergést hagyva maguk után. Érzem, amint a forróság megindul a lábaim közé, pillanatok alatt fékezhetetlen lüktetést ébresztve bennem.

- Steve... - nyöszörgöm, mire szorosabban von magához, én pedig megérzem kemény férfiasságát a combomnak nyomódni. Felhördülök, megborzongok, s még jobban fellobban bennem a vágy. Steve finoman elválik a számtól, a fülemet kezdi harapdálni, miközben lassú, idegőrlő csípő mozdulatokkal hozzám dörgöli magát. A még mindig rajta lévő nadrág, nem engedi, hogy teljesen érezzem őt, s ez bosszant, ugyanakkor az amit a szája csinál, nem hagy időt, hogy tisztán gondolkodjak. Csak szorosan kapaszkodok széles hátában, tekergek a teste alatt, és még többért könyörgök. Ám ekkor halk, de erőteljes kopogás rázza meg az ajtót, mire azonnal mozdulatlanná válunk mindketten. Lélegzet visszafojtva várjuk, mi fog történni, hogy ki van az ajtó túlsó felén.