A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XVIII/2.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓣𝓻𝓪𝓲𝓷 - 𝓗𝓮𝔂, 𝓢𝓸𝓾𝓵 𝓢𝓲𝓼𝓽𝓮𝓻

Bement a városba, mivel társa is odament reménykedve, hogy oda senki sem követi. Marának a legangyalibb arcát kellett elővennie, hogy Edward kölcsönadja az autóját. Nem a lány vezetési tudásában nem bízott, hanem Edward nem látta jónak, ha a lány és Caius kettesben maradnak. Ő is lekevert pár pofont a fiúnak, ám mivel utolsók között értesült tettéről igyekezett finomabban bánni vele, hiszen a Volturi egykoron legkegyetlenebb társ vezetőjének minden erejére szükség volt a Volturi ellen.

Mara miután képes volt Edward szorító öleléséből kikászálódnia azonnal beszállt a fekete terepjáróba és meg sem állt egészen Forks központjáig. Útközben nem kémlelte a tájat, akkor folyton jöttek volna a megválaszolatlanul a levegőben lógó kérdések és agyalások.

Miért tette Carlisle azt, amit?

Tényleg gyáva lenne, ahogyan Stefan is hozzávágta?

Ha arra kerül a sor képes lenne végezni a Volturi fejével?

Túl sok volt neki a kérdésekből, ki akart szabadulni a komfortzónájából, és társa rejtőzködése ideálisnak bizonyult, hogy ezt bűntudat nélkül meg is tegye. Szeretett volna minél messzebb kerülni a természetfelettiektől, s erre Forks központja tökéletes lehetőséget biztosított.

Társát ismerve csak egy helyre mehetett. A városi könyvtárba. Nem éppen volt oda az emberek tulajdonságáért, a folytonos viháncolásért, sajnáltatásért vagy az önzőségért, de úgy hitte, a könyvtárban a viszonylag normális emberek járnak. Ott mély csend honol, az emberek tanulnak, némán szórakoznak egy könyvön. Az emberi faj legkiemelkedőbb tulajdonságai közé sorolta az olvasás szeretetét. Csak olvasással és egy kis gondolkodással az emberek az évszázadok során mennyi minden is elértek! Repülő, autó, villany. Csak néhány azok közül, amik feltalálásában nagy szerepet játszott a könyv, olvasás. Ezekért a dolgokért csodálta az embereket. Így Mara egyenesen a városi könyvtárat célozta meg úticélnak.

Fél óra múlva leparkolt a könyvtár szűk parkolójában, majd miután leállította az autót kiszállt abból. Végre nem kellett éreznie az autóban az orrlyukába osonó gyümölcsös illatot, amit Edward nevelőanyja drága parfümének köszönhetett. Úgy szívta be a levegőt, mintha az óceán fenekéről emelkedett volna a felszínre, hogy egy mély levegővétellel magába szívja a megkönnyebbülés érzését és kifújja a sok negatív gondolatot. Tömte magába a fájdalmasan jeges levegőt, a magas páratartalom miatt képes lett volna elbóbiskolni a parkoló egyik kocsiknak fenntartott kis négyzetlapjában.

A porszerű, púderes hó gyengéden hullott a csúszkáló, halványszürke felhőkből. A szélben imbolygó mennyei pamutból az idő elteltével jobban hullottak alá az egyre vaskosabb hópelyhek. Nyaldosták a lány fehér arcát, s csiklandozták pösze orrát.