A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XII.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓢𝓮𝓵𝓮𝓷𝓪 𝓖𝓸𝓶𝓮𝔃 - 𝓛𝓸𝓼𝓮 𝔂𝓸𝓾 𝓽𝓸 𝓵𝓸𝓿𝓮 𝓶𝓮

Voltaképpen félig démon vagy.

Aro mondata vájkált fejében, miközben egy magasra nyúló fa legtetején ücsörgött, lábait lógatta egy tömzsi ágról, míg próbált emberi munkájába temetkezni. Telefonja képernyőjét szaporán ütögették ujjai, üzeneteket írt munkatársainak, érdeklődött az előző heti eseményekről. Ezzel egy időben fogalmazódott benne a gondolat, vajon hogyan fogja elmondani Cullenéknek valódi lényét, hiszen azért nem olyan könnyű elújságolni egy teljesen racionális vámpírtársaságnak, hogy ő valójában félig démon, és démoni ereje elpusztíthatja akár egész Forksot.

Vagy akár őket is, ha valaki felbőszíti.

A fa ágai között megbúvó ködfoszlányok eltakarták a többi vámpír elől, így senki sem láthatta kíntól gyötrődő arcát, vagy a gondterhelten össze-össze koccanó combjait.

A zimankós északi szél énekeltette a természet dalait, a szél úgy süvített át a gallyak sokaságán, mintha egy gyönyörű szimfóniát kívánna játszani. A távolban lévő hegyeket a hó már kristályfehér ruhába öltöztette, s csak Mara megállt szíve adott egy parányi melegséget ebben a zord időjárásban.

A ház gesztenye barna falai és az ónixfekete lapos tető tökéletesen beleillettek az őszies színű növényzetek körébe. A ház nagy ablakaira tökéletes rálátása nyílt, senki nem tartózkodott a házban, így néhányszor bekukkantott a modernkori háromemeletes faház ablakain.

Az elhervadt, megfagyott virágok napért kiáltoztak, ám mivel az úgy döntött, Forks felett szabadságot veszi ki, ezért szomorúan várták életük utolsó napjait. A macskaköves út egészen a kert hátuljához vezetett, ahol Mara is egy fán üldögélt. Enyhe eső illat töltötték fel a hidegen battyogó levegőt, orrszervét ez az illat pedig szemtelenül csiklandozta.

A modern épület lenyűgözte őt, még úgy is, hogy ennél hatalmasabb lakásokkal szembesült a huszonegyedik századi New York városában. Például, ha munkájának élt, akkor egy new yorki felhőkarcoló harminchatodik emeletén élte unalmas vámpíréletét.

Nedves avar zörgése ütötte meg fülét, s le se kellett pillantania a elsárgult fűvel borított földre, hogy megnézze ki is merészkedett közel menedékéhez. Hangtalanul csúszott beljebb a fa törzséhez, ott több volt a levél, így nem láthatta őt az a vámpír, aki fél órával ezelőtt az utolsó reményszikráit is eloltotta benne.

Volt nevelt fia bizonytalan léptekkel közelítette meg a nagy fát, részletekbe menően nézett körül a télies udvarukon, de Mara szerencséjére felfele már elfelejtett tekingetni.

Nem akart vele újra beszélni, halálát kívánta, és ezt rohadtul képtelen volt semmisnek tekinteni, főleg, mert abban a pillanatban egy rossz mozdulatai sem volt, próbálta menteni Cullenék családi környezetét, amit Edward mostani nevelőanyja olyan szépen tönkrevágott, és csak órák/ napok kérdése volt mikor tudódik ki.