A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XVI/2.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓜𝓮𝓵𝓪𝓷𝓲𝓮 𝓜𝓪𝓻𝓽𝓲𝓷𝓮𝔃 - 𝓢𝓸𝓪𝓹

A ház elején lévő lépcsőn ült, miközben leste a göröngyös úttest melletti berket. Magasra tornyosultak előtte a csupasz, csontvázszerű fák, alattuk élénk színű kupacban gyűlt össze az avar, őszies szőnyeget leterítve a fák alá. A nap alacsonyan járt, a fáktól nem lehetett látni, merre felé, de sejthető volt, a Föld horizontját súrolta teteje. A Hold vette birtokba az ég őrzését, s hamarosan millió csillag érkezett segítségül.

Tíz perce ment el társa a volt vőlegényével. Nem díjazta az ötletet, sőt egy horkantás kíséretében nem tetszését is kifejezte, viszont nem tett ellene semmit. Mara boldogságát még mindig óvta, s ha ahhoz az kellett, hogy elmenjen kocsikázni Carlisle-al, hát akkor tegye! Fogait összeszorítva vette tudomásul, ha ők ketten elmennek abból sokkal intimebb dolgok is kisülhetnek, elcsattanhat egy csók vagy rosszabb. Így is sejtette, miután ő galamblelkűen elhagyta a szobát Mara és Carlisle között a beszélgetés szenvedélyesebben alakult.

Körmeit a vastag betonszerkezetű lépcsőbe meresztette, elterelve gondolatmenetét. Gyűlölte, hogy a lány vele nem boldog, ha a férfivel volt akkor madarat lehetett vele fogatni. Féltékeny volt, de mivel még nem érzett ehhez fogható érzést, nem volt tisztában vele. S inkább figyelt arra, hogy Marának megadja azt, amire mindig is vágyott:

A szerelmet, amire száz éve türelmetlenül várt, hátha egy csoda folytán eltűnik a Volturitól, míg Esme megszűnik létezni.

Csodára nem számíthatott, ám önzetlenül viselkedő társára igen, ő lehetett a csodaszerű alak életében, persze ehhez kellett Esme nagy-nagy baklövése is, ami elindította a láncreakciót; az akadályok folyamatosan semmisültek meg, így vált a rögös út egyre tisztábbá.

A hátsó kertből vezető kavicsos úton összekoccantak a kavicsos, valaki jött, Caius számára hívatlan vendég. Felállni készül, még véletlenül se fusson össze Edwarddal, de rájött, itt a nagy alkalom, ha el akarja rondítani a családi környezetet. Visszahuppant a hideg betonra és tenyerét dörzsölve fülelte, milyen messze van tőle prédája.

Edward kérdések feltevése nélkül szeretett volna elsétálni Caius háta mögött, ám mikor keze a bejárati ajtó kilincsét érintették, hátrapördült és szemügyre vette a fiút, jobban mondva a hátát. Itt volt a nagy lehetőség, hogy megtudja, volt nevelőanyja mit titkol ennyire üggyel-bajjal.

Hangtalanul lépett a fiú görnyedt teste mögé, majd gyorsan elhelyezkedett közvetlenül mellé.

Grimaszolva nézett végig magán és a fiún, hiszen úgy ültek egymás mellett, mint két jóbarát, mikor ennek az ellentéte volt igaz rájuk. Caius megvetette Edwardot, amiért elfelejtették Marát, Edward pedig gyűlölte, mert Marával volt, s ő váltig állította, Caius és Mara nem egymáshoz valók. Az igazat megvallva Marához Carlisle-on kívül senkit sem tartott elég jónak. Azonban Carlisle-nak már ott volt a felesége és Edward nagyon is szerette Esmét.