A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XXVI.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓛𝓮𝔀𝓲𝓼 𝓒𝓪𝓹𝓪𝓵𝓭𝓲 - 𝓑𝓮𝓯𝓸𝓻𝓮 𝔂𝓸𝓾 𝓰𝓸

„Isten Hatalma emelt égi kénnyel,

az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."

Dante, Pokol, III.

Sötétség.

Sikolyok.

Könyörgés.

Ezzel jár a pokol.

Ezzel jár, ha valaki Isten szerint rosszat tesz. Súlyosan áthágja a határokat, így a pokolba kerül, hogy szenvedjen a lelke az örökkévalóságig, a azon túl is. Mikor a világegyetem megszűnik létezni, az utolsó élőlény is elpusztul, a Föld atomjaira hullik, vagy a Nap kebelezi be, talán egy hirtelen robbanás megsemmisíti a Naprendszert... De a pokol az marad, az örökkén túl is.

Ide várták haza elszökött rabjukat az ördögi lények.

***

Bátorsága erőt adott neki, mikor lábait már alig-alig tudta vonszolni a megkeményedett hóban.

Hó tükrözte a galambszürke hófelhők között átvergődő nap halvány sugarait. Csillogott a talaj, kecsesen ballagva lépdeltek a puha szűzies hótakarón. Fejét lehorgasztotta és nézte, ahogyan a hó el nem akar tűnnie a szeme elől. Olyan végtelen volt. Akár a pokol, amiben, ha nem segít a családját is üdvözölhetik a démonok.

Boldognak tűnt minden, a madarak is elő merészkedtek a fák odúiból, az állatok a csodával határosan életben maradt füvet legelték, ahol megmaradt. Szép volt, jó volt, igaz sem volt ez a fajta idilli hangulat. Látszat volt, melyre Mara próbált figyelni, elterelve hullámzó gondolatait. Nem akarta észrevenni a mellette vacogva és remegő végtagokkal sétáló vámpírokat, a néhány hónapos őzgidát, mely az éjszaka során kitörte lábát és a hóba süppedve megfagyott az éj rettegő leple alatt. Ignorálta a varjak rikácsolását, még úgy is, hogy feje felett tíz centivel szálltak el, valahova a távolba.

Minden egyes természetes dolog halált sejtetett. Beletörődve vette tudomásul, hogy már semmi, még egy deus ex machina sem segíthetne helyzetünkön. Kivételt képzett azonban jómaga. Mara Leroy a félő huszonnégy évesen kinéző százhuszonkét éves vámpír, aki a harc során nem futamodik meg, kiáll és megvédi családját, kerül, amibe kerül. Családjáért és barátaiért a világ összes pénzét feláldozza, azonban most nem pénz kellett feláldoznia, hanem egy sokkal személyesebb dolgot az életében, de megteszi, mert meg kell tennie, nem futamodik meg kegyetlen tervétől.