A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XXII.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓒𝓪𝓻𝓵𝔂 𝓡𝓪𝓮 𝓙𝓮𝓹𝓼𝓮𝓷 - 𝓘 𝓡𝓮𝓪𝓵𝓵𝔂 𝓛𝓲𝓴𝓮 𝓨𝓸𝓾

Halihó! 👋🏻❤️
Na, ez a rész a mumusom volt. Próbáltam úgy írni, hogy az mindneki számára tetszetős legyen, szóval, ha tetszett, vagy valami nem tetszett írjátok meg kommentben :)

Elég hosszú lett, remélem így is élvezhető. 💞 Igyekeztem beleadni mindent, ezért is tartott ilyen sokáig.

Szóval jó olvasást! 💕

•••

Unalmas, havas napok követték egymást, ugyanolyan monotonitással. A napok  gyakorlásról, képesség fejlesztésről szóltak. A nyugodt családi idillt felváltotta a bújtatott rémület.

Mindenki ódzkodott az általuk elkönyvelt gyásznapról, amiről még fogalmuk sem volt, mikor is lesz pontosan. Múltak a napok, s hetek a nyugodt, sokszor víg családi beszélgetéseket helyett céltudatlan, zárkózott beszélgetés folyt; hatalmába kerített mindenkit a félelem láthatatlan fegyverei.

Alistair, talán közülük a legbátrabb is megfutamodni akart, ám Mara néhány óra beszélgetés után (és egy kicsit bevetve érzelemmanipulációs képességéből) meggyőzte a maradásról. Az egyiptomi klán is nehézkesen maradt, ám ők nagyobb mértékben féltek Mara haragjától, mint a teljes Volturitól, hiszen látták ők mi mindenre képes a félig démon vérrel elátkozott (vagy megáldott?) lány: Tizenöt évvel ezelőtt megközelítőleg száz izraeli vámpírt ölt meg képességével továbbá képzettségének köszönhetően. Igaz, azt megfogadta, sőt a többieknek tudatára adta, hogy képességét ilyen offenzívan nem fogja használni az ellenük forduló Volturin, a franciákon, portugálokon, spanyolokon, persze előszeretettel fogja fitogtatni, viszont a Volturit nem állt szándékába megsemmisíteni, hiszen mégiscsak ők tartják fel a rendet a vámpírok között, bármennyire túlzóak a nyakatekert törvényekkel.

Miután sértődötten, végleg összetörten elhagyta Carlisle szobáját, aztán hagyta, hogy társa a tűzforró vágyait kiélje testén, illetve testében, hatalmasat veszekedett társával. Bár halálra kínzása elmaradt, sőt képességét sem alkalmazta, azért pár pofont lekevert neki, s hangosabban veszekedni sem lettek volna képesek; az egész ház, mely egyébként teljesen hangszigetelt volt a kiabálásától zengett, miközben a fiú az ágyon ülve tűrte a szitok szavakat, amik rendesen rázúdultak, illetve a néha elcsattanó pofont.

Kicsit megnyugodva leült az ágyra, ölébe vette a pulcsit, amit Carlisle ott felejtett, és nézett előre, a végeláthatatlan semmiségben, ahol nem talált kiutat. Sodródva, némán és kapálózás nélkül engedte, hogy az örvény elragadja.

Tréningeken az utasításokon kívül senkihez sem szólt, bár a többiek próbáltak vele hosszadalmasabb beszélgetésbe elegyedni, de ő gorombán elfordult tőlük, kiváltképpen a három lánytól, akik tönkretettek egy családot, legalábbis nagyon úgy nézett ki, hogy azt tették.