A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

Epilógus

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓜𝓪𝓻𝓼𝓶𝓮𝓵𝓵𝓸 𝓯𝓽. 𝓑𝓪𝓼𝓽𝓲𝓵𝓵𝓮 - 𝓗𝓪𝓹𝓹𝓲𝓮𝓻

Egy évvel később, december 25-én:

– Mara, drágám hová viszel? – kérdezte a férfi, miközben a lány szorosan fogva kezét vezette egy ismeretlen házhoz.

– Majd meglátod! Csak be szeretnélek mutatni egy ismerősömnek – csókolta meg.

Chicagóban külvárosában ballagtak, az évszak ezen szakaszán velős hideg zizegett a levegőben. Ahogy arra felé szokás mondani a Mikulás megrázta hosszú, matuzsálemi szakállát. A körülöttök lévő emberek vacogva húzták magukra kesztyűiket, sapkáikat, ugyanis az intenzívebben peregő hó nem csak a hőmérsékletet csökkentette le mínusz tizenöt fokra, hanem a látási körülményeket is; úgy szakadt a hó, hogy Mara a szerelmét is csak összefüggéstelen pontokban látta. Ám az emberek nem bánkódtak a zimankósság miatt, szerették, hogy az Államokban New York mellett nekik van a legszebb karácsonyuk.

Nem sokkal ezelőtt indultak el Chicago legismertebb hoteléből, hogy aztán Mara titkolózva vezesse a szerelmét egy ismeretlen emberhez. Köszönetet akart mondani annak az embernek, aki elindított benne valamiféle változást.

Chicago külvárosa meghitt hangulatban várta az est leszálltát, hogy utána a most éppen kint hóembert építő kihűlt gyerekek forró csokoládé ivás és süteményt majszolva kibontsák a Mikulástól kapott ajándékokat.

A hamuszürke felhők gondosan takarták a nap elől a karácsonyi tájat, hatalmas rénszarvas szán díszítette az egyik ház udvarát, rajta egy embernagyságú Mikulás figura vörös ajkakkal és kipirosodott orcával integetett a járókelőknek, bajusza alatt mosolygott, miközben Rudolf kantárját fogta másik kezével. A ház a apró olívazöld díszkerítése Mara mellkasa aljáig élt, s még ezen is gyönyörű színekben ragyogó égősor ékeskedett, ragasztóval gyerekek karácsonyi rajzait tapasztották rá, s az idő múlásával a képek megfakultak, vagy nem is látszódtak. A törtfehérre kipingált ház falai és rézvörös teteje még élénkebb színekben csillogtak, mintha kicsiny karácsonyi tündérek lennének, akik elhozzák az embereknek a szeretet ünnepén a meghittséget és a boldogságot; piros és zöld fényben villogó égősor visszatükröződött a fehér hóról, színesebbé téve azt és sok formájú és nagyságú hóembereket a hatalmas kertben, melynek területe a külső és belső kerttel egy futballpályáéval vetekedett. Bentről kellemes gyerekhangok hallatszottak, ártatlanság jegyével énekelték a legszebb karácsonyi dalokat, voltak köztük hamisan szólók, de akadtak gyönyörűen eltalált hangokat kiénekelt gyerekek is.

Ház volt, de nem akármilyen ház, tizenkét szoba volt benne és minden szobának négy lakója volt, úgy szólva elég kicsi volt, több mint negyven gyereknek. Pontosabban negyvennyolc gyereknek és hat tanítónak. Ugyanis a ház árvaház volt, s már az 1980-as évek végétől is üzemeltették.