A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XXIII.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓔𝓿𝓮𝓻𝔂𝓫𝓸𝓭𝔂 𝓵𝓸𝓿𝓮𝓼 𝓪𝓷 𝓸𝓾𝓽𝓵𝓪𝔀 - 𝓘 𝓼𝓮𝓮 𝓻𝓮𝓭

Halihó! Elhoztam nektek a kövi fejezetet, kicsit ezt is későn, de nem gondoltam bele, hogy az egyetem így le tudja fárasztani az embert😩. A lényeg, hogy még négy résszel készülök nektek, addig is várom a feltevéseteket; vajon nem túl korai Mara boldogsága és minden rendben lesz vagy lesznek még gubancok az életében?

És igen, ez a fejezet kicsit spicy 🌶 lett.

•••

18+

SZÓKIMONDÓ+FELNŐTT TARTALOM!

•••

December 18-án tizenegyet mutatott az óra, Caius azonban még sehol sem volt. Mara elérte megmaradt kötelékükön keresztül, és nehezen, de elmondta a lánynak, hogy kell neki egy kis idő mire feldolgozza, hogy nincs nagy szerepük egymás életében. Csalódottan vette tudomásul, hogy a fiú egyelőre nem kívánja idejét Mara és Carlisle közelében tölteni, de megértette. Hatalmas áldozatot hozott azért, hogy együtt lehessen szerelmével, kevés lesz az a mennyiségű hála, amivel meg tudja köszönni mindazt, amit érte, Carlisle-ért és boldogságukért tett. Aggódott a fiú lelkiállapota miatt, de Caius azt mondta, minden rendben lesz, s bár igyekezett nem naivan elhinni, mégis érezte a fiúból áramló eltökéltséget, ami arra ösztönözte, hogy tényleg jól legyen, így egy cseppet nyugodtabban élvezhette a szerelem újból virágzó kertjét. Ám a vészesen közeledő nap, amiben meglehetősen benne voltak, mivel tizennégy nap volt hátra decemberből egyre inkább emlékeztett mindenkit, hogy nem szórakozni gyűltek össze, hanem harcolni egy kegyetlen klán ellen, így hát a napok intenzívebb gyakorlással és jónéhány képesség elsajátításáról szóltak, Marának és Carlisle-nak szinte csak arra volt idejük, hogy néha egy-egy csókot adjanak egymásnak, amivel nem voltak megelégülve.

Éppen Emmett ellen harcolt – akit a mai nap folyamán négyszer legyőzött –, mivel addig nem állt szándékában felhagyni a Marával való harciaskodással, míg nem győz. Az ötödik menetet nyomták, mikor a ház melletti kertet elérték a nap sugarai. A kert földjét öt centiméteres hó borította, s tegnap reggelig úgy tűnt, sosem áll el a kristályos fehérség hullása. A Nap megjelenése együtt járt azzal, hogy mindenkit gyémántos csillogás árasztott el, kivéve Marát. S mivel ez elterelte Emmett figyelmét, ezért ötödjére is földre vitte, annak ellenére, hogy már nagyon tompa volt a sok ütéstől, rúgás, mozgás triótól.

– Ezt nem hiszem el! Ennyire képzett nem lehet valaki! – dühöngött, miközben hagyta, hogy Mara felsegítse.

– Féltékeny vagy, mert már nem te vagy a legerősebb a családban? – röhögött Edward, mire Emmett mind a két középső ujját felmutatva jelezte, bekaphatja.