A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

III.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓒𝓱𝓻𝓲𝓼𝓽𝓲𝓷𝓪 𝓟𝓮𝓻𝓻𝓲 - 𝓗𝓾𝓶𝓪𝓷

1916 április

Eltelt három hónap, s Mara élete gyökeresen megváltozott. Januárban még a csontig hatoló, csípő hidegben aludt, nem volt mit ennie, aztán az égiek megkegyelmeztek rajta. A segítség nem várt személytől jött; egy vámpírtól, ki befogadta őt, így lábadozhatott sérüléseiből.

Három hónap alatt fülig szerelmes lett. És, jaj, mennyire szégyellte magát ostoba kis szíve miatt! Mikor Carlisle meglátogatta szíve majd' kiugrott helyéről. Attól tartott, hogy ha szíve kiugrik, akkor egyenesen a vámpír kezeibe landolna, hogy aztán térden állva könyörögjön a férfinek, hogy fogadja el felajánlott szívét, mert ez a szív mostanság érte dobog, senki másért.

Bármikor megérintette a férfi a külvilág megszűnt körülötte, látása elhomályosult, csalfa köd szállt le szemei elé, s agya csak az érintett területre koncentrált. Lábai bizseregtek, mintha kis hangyák mászkálnának rajta. Kezei vibráló fényként remegtek, amit sikertelenség sokasága mellett próbált takarni Carlisle elől, ám a férfi mindig észrevette, így felhagyott vele. Mellkasa irracionálisan emelkedett és süllyedt, tán még pár szívverést is kihagyott bugyuta szíve. A gyomorfalához meteoritokként csapódtak a pillangók, vékonyka teste háromszor nehezebbnek tűnt, mikor egy érintés véget ért.

Aprók, szinte láthatatlanok voltak ezek az érintések, de ezektől is legszívesebben megcsókolta volna a férfit. Ám nem tehette, mindig is úgy vélte, egy férfinek kell kezdeményeznie, s ezt a gondolat menetét nem kívánta megváltoztatni. Ha majd a férfi úgy dönt, akkor megcsókolja. Titkon remélte, ez a csók hamar bekövetkezik, mert különben erőt vesz magán, és talán első emberként megcsókol egy vámpírt.

Marának azonban voltak kételyei. Sokszor elgondolkozott azon, hogy vajon a férfi mivolta miatt vonzódik ennyire hozzá, vagy egyszerűen tényleg belehabarodott.

A nappaliban ült, könyvet olvasott, mikor nyílt, majd zárult a bejárati ajtó. Mara pulzusa megugrott. Felpattant a fotelből, megigazította bézsszínű ruháját. Egy laza mozdulattal kontyba fogta haját, és a konyha felé igyekezett, hogy egy hét után láthassa a megmentőjét.

Mikor belépett a konyhába egy másik alakkal is szembe találta magát.

Ő is vámpír volt.

Arany szemeiben a fiatalság lángjai parázslottak. Barna haja a szélben összeborzolódott, ennek ellenére csodálatosan festett. Sápadt bőre a kórházak fehér falaira emlékeztette.

– Szia! – köszöntötte az új vámpír Marát egy széles mosollyal.

Hangja csábítóan hatott, mézédes, karamella lágy hangja megbabonázta.