A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

X.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓒𝓪𝓵𝓾𝓶 𝓢𝓬𝓸𝓽𝓽 - 𝓨𝓸𝓾 𝓪𝓻𝓮 𝓽𝓱𝓮 𝓻𝓮𝓪𝓼𝓸𝓷

Mara fejét leszegve lépett be a házba, majd miután megtudta merre találja a fürdőt se szó se beszéd magára zárta annak ajtaját, és megengedte a zuhany vizét. Legnagyobb problémája nem az volt, hogy mocskos, vizes, s az összes létező sár rátapadt, hanem volt szerelme úgy ért hozzá, ahogyan a régmúlt szépségeiben. Ahogy Carlisle fogta, ott abban a pillanatban úgy érezte, megbocsátana a férfinek mindent, még azt is, hogy önző módon más lánynál találta meg a szerelem boldogságát, míg Mara azon ügyködött, hogy csak egy pillanatra meg tudjon szabadulni a Volturitól, hogy meglátogassa a családját, mely halottnak hitte, és amikor végre kimozdulhatott Volterrából azzal kellett szembesülnie, hogy Carlisle már mást szeret, s Mara sejtette, jobban, mint őt bármikor is szerette.

Levette sártól összeragadt ruháját, és beállt a forró víz alá. A víz hangosan csobogott, lefolyt jéghideg testére, ahol a víz jórésze gőzölögve beterítette a zuhanykabint. A kelleténél jóval több tusfürdőt nyomott ki a flakonból, majd bedörzsölte bőrébe, hogy ezzel lemossa a sár és Carlisle érintése utáni nyomokat. Utóbbit akarta a leggyorsabban leszedni magáról, hiszen még mindig érezte Carlisle érintésének hatásait magán. Erőteljesen sikálta, szinte már-már levakarta sziklaszerű bőrét csuklójairól és homlokáról. Fel-fel szisszent egy idő után, ám nem foglalkozott a magának okozott csípősen égető fájdalommal, így legalább megszabadult azoktól az érintések emlékeitől.

A vékonyan kecses ujjak, amik körbe fogták csuklóit egyszerűen nem távoztak fejéből. Carlisle nyugtalan közelsége szívére orvosságként hatott, s közel volt hozzá, hogy milliónyi parányi darabra szaggatott szíve újra gyógyulást mutasson. Aztán ott volt a homlokcsók, melytől végleg a kétségbeesés gödrébe esett, ahonnan már nem volt kiút. Tudatára ébredt, s készségesen ment volna vissza a Volturihoz, annak érdekébe, hogy kivégezzék, mert ez a felismerés annyira bosszantotta, hogy bármit megtett volna, csak ne kelljen ezzel a gondolattal tovább élnie. Ugyanis rájött, egykori szerelmét nemhogy ugyanannyira, de talán még jobban is szereti, mint bármikor. Szerelmes volt egy olyan vámpírba, akinek nem csak felesége volt, hanem ráadásként volt vőlegénye.

A gondolattól vak feketeség lett úrrá agyán, s eldöntötte, hogy nem marad tovább, nem bírta nézni, ahogyan Carlisle mást szeret, Edward gyűlölködve nézi minden egyes jelentéktelen mozdulatát. Mi több Rosalie Hale erősen kételkedett Mara jószándékában, váltig hitte, azért van itt, mert meg akarja törni családi idillüket, és Esme helyébe akar lépni, holott Mara minden önmegtartóztatását arra szentelte, hogy ne szólja el magát, s ne törjön meg az a bizonyos családi harmónia.

Mihelyt átfutott az agyán a terv, hogyan hagyja el ezt a helyet kopogtattak az ajtón. Apró, gyors kopogások voltak, s nyomban rájött, ki lehet váratlan látogatója. Átkozta a napot, amiért nem jutott eszébe időben, hogy ebben a lakásban van egy jövőbelátó vámpír.