A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

VII.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓜𝓪𝓵𝓲𝓪 𝓙 - 𝓢𝓶𝓮𝓵𝓵𝓼 𝓵𝓲𝓴𝓮 𝓽𝓮𝓮𝓷 𝓼𝓹𝓲𝓻𝓲𝓽

1919. április 6.

Mara reggele oly átlagosnak indult, mint az eddigiek. Reggel hatkor kelt fel a fülemülék játékos dallamaira, amik az ablakpárkányon kémleltek befelé. Tetszetős látványt nyújthatott az ágyban fekvő szerelmespár, hiszen az utcáról hirtelen jövő hangos kocsiduda süvítő sípolása után sem szálltak el. Tovább leskelődtek Mara szobájába, ami már sokkal inkább volt közös szoba vőlegényével.

Kifli pózba kuckóztak be a puha ágyba; a vámpír hátulról ölelte át szerelmét. Hallgatta szíve fürge dobbanásait, és nézte ahogyan a lánynak egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa.

Mara mocorogni kezdett a férfi karjaiban. A férfi jéghideg kezére tette tenyerét, majd lágy mozdulatokkal simogatni kezdte azt, jelezvén, hogy felébredt. Mélyen beleszagolt a levegőbe, hogy a férfi érintésén kívül illatát is érezhesse. Odavolt ezekért az ébredésekért. Marának felért egy repüléssel az, hogy a férfi karjaiban ébredhetett minden reggel. Még fenségesebbnek tartotta viszont azt, amikor a férfi karjaiban aludt el a sötét éjszakában.

Különös módon mindig félt a sötétben. Sosem felejtette el azokat a rémtörténeteket, amiket iskolatársai meséltek neki, így amikor sötétben kellett valahova mennie mindig maga után leskelődött, hátha valóssággá vállnak a gyerekhistóriák, és megjelenik előtte egy langaléta ember, rongyosan összeaszott ruhában, hogy aztán kiszívva lelkét megölje, utána pedig kedvére játszadozhasson teste maradékával.

Ám a férfi nyugalmat vitt ezekbe az éjszakába, s aggódása szétfoszlott, vele együtt a rémtörténetek valótlan képe is. Miután megismerte a vámpírt a kedvenc napszaka lett az éjszaka. Carlisle volt a kibogozhatatlan sötétségben tűzijátéka, mely megvilágította neki a helyes utat. Már nem látott éjszínű árnyakat maga mögött, csak a lámpák ragyogását volt hajlandó észrevenni.

– Jó reggelt! – dünnyögte Mara álomittasan.

– Szebb nem is lehetne! – csókolta meg Mara nyakát, ahol kékes színű ütőere elütött bőre rózsaszínességétől.

Az az ér volt, mely hamarosan nem fog lüktetni. Az az ér hamarosan csak egy része lesz halott testének. Erezete nem fog vért pumpálni, szíve nem fog szaporán verni, mikor egy-egy csók áradat véget ér. Mara hamarosan ádáz vámpírrá válik.

Senki nem tudhatta ezt még, csakis az odafentről lenéző entitások, kik Mara legbrutálisabb tragédiájára készültek.

Carlisle közelebb húzta magához, hogy szorosabban tudja ölelni törékeny testét.

Mara pimasz módon a férfinek dörgölte hátsófelét, így megérezte a férfi két combja közötti duzzanatát. Mara hangosan elnevette magát mikor a férfi morogva arrébb helyezte a lány testét.