A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XVIII/1.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓜𝓘𝓘𝓐 - 𝓓𝔂𝓷𝓪𝓼𝓽𝔂

Aznap hajnalban, novemberben először friss hótakaró hullott Forksra. Fehérbe öltöztette Cullenék házát, a tágas ablakok befagytak a csípős hidegnek köszönhetően, s a talajra is egy vékony jégtakaró fagyott a gyémántosan ragyogó hó felé. Szűzies fehérség borította be a fákat, a csupasz ágak nyögtek a gyapjas hó súlya alatt, lágy árnyékot vetettek a hó szőnyegén, közöttük az orkán erejű szél visongva haladt át, majd bánkódva a háznak ütközve elhaltak kiáltásai.

Kint nyugalom uralkodott, egy lélek sem mászkált az erdőben, a szürke felhőkből továbbra is nagy pelyhes hópelyhek hulltak, egyre vastagabb takarót szőve a földre. Cullenék házában azonban a csendes felfordulás vette kezdetét, mihelyt Alice beszámolt rettenetes látomásáról.

Hat óra tájt Alice szólt a többieknek. Előbb nem akart Mara meglehetősen kótyagos állapota miatt, így kivárt, amíg a lánynak a fájdalmai lüktetéssé csillapodnak. Közben Alice és Mara közelebbről is megismerkedtek, pár óra alatt egy egészen fantasztikus barátság alakult ki közöttük. A lány már csak annak örült volna jobban, ha Rosalie is elkezd vele kommunikálni, mert már csak ő volt, aki szóba sem akart állni vele.

Hat órát kellett várni, míg nagyjából túltette magát a gyötrő fájdalmon, s még Alice szóval tartotta , addig Jasper Mara ellenvetése ellenére is lekevert ráadás négy nagy pofont társának.

Caius mereven nézett előre, miközben a pofonokat kapta, s összetömörült agya nem gondolt másra, csak arra az ütésre, amivel társának jókora fájdalmat okozott. Bár életében sok rosszat tett, ártatlanokat ölt bűntudat nélkül, mégis azt tartotta legnagyobb bűnének, hogy a társának földöntúli kínt generált. Így hát tűrte az ütéseket, és reménykedett benne, erősebb ütéseket kap, amivel talán elborult agyát észhez térítik. Nem tudta, hogy ilyen szar érzés a féltékenység, elhomályosítja a látását és megjelenik benne a birtoklási vágy, amivel Marát maga mellett akarta tudni. Életében először undorodott magától, legszívesebben visszament volna a Volturihoz, hogy kivégezzék.

Mikor hallotta, Alice-nak látomása volt és megbeszélést hívtak össze vonakodva sétált a nappaliba, megállt a sarokba és csendes megfigyelőként nézte az aggódó természetfelettieket.

Mara a kanapén ült, Kate és Tanya között, amikor meglátta társát halovány mosollyal invitálta magához, ám Caius látványosan elfordult. Nem mert a lány közelébe menni, s Jasper és Alice szúrós tekintete láttán nem is fordult meg eme gondolatmenete.

A lány fájdalma bár már csak kellemetlen lüktetés volt mind orrában, mind a csuklóiban így is úgy érezte, mintha egy kamiont repítettek volna rá. Nem haragudott társára, hiszen ő is ugyanúgy megkínozta, holott csak jót akart a lánynak, bármennyire is kegyetlenül fogalmazott. Ám kétség nem férhetett hozzá, lelkében ott honolt a félelem.