A halott Cullen [CC. FF.] ✔️

XX.

𝓩𝓮𝓷𝓮: 𝓩𝓪𝓻𝓪 𝓛𝓪𝓻𝓼𝓼𝓸𝓷, 𝓜𝓝𝓔𝓚 - 𝓝𝓮𝓿𝓮𝓻 𝓯𝓸𝓻𝓰𝓮𝓽 𝔂𝓸𝓾

Halihó!

Igen-igen, gyorsan hoztam az új részt, mert megszállt az ihlet, bár nem lett a legjobb rész, de ez csak egy kis elővezetés a következő fejezetekre.

Viszont fogalmam sincs mikor fog jönni a kövi rész, kicsit elment a kedvem tőle. Ma ketten is kikövettek, és ez úgy jött le, mintha nemhogy javulna, hanem romlana az írástechnikám.

Jól tudom, hogy írásban még a béka popsija alatt ugrándozok, de a nem létező önbizalmamnak nem tett jót a mínusz két követő ☹️ Persze, a kikövetés is egy kritika, amivel együtt kell élni, így hát próbálom a dolgok jó oldalát nézni, és arra koncentrálni, hogy fejlődjek írás terén.

De mindent beleadok és remélem hamarosan hozom a kövi rész, és mindenkitől hatalmas bocsánat, amiért leírtam, csak valakinek ki kellett öntenem a szívemet!

Jó olvasást!
Szép napot Mindenkinek! ❤️
Továbbra is várom a kommenteiteket💕💞

•••

Úgy érezte minden összeomlik körülötte, leomlik a felépített barátság Cullenékkel, lebombázzák a maga köré húzott acélfalait. A pár órával ezelőtti felhőtlen boldogságot elfújta a szomorúság viharos szele. Képessége megmutatásával jól tudta, mindennek vége, ám közben szíve legmélyebb pontján egy kicsit örült neki, így legalább nem kellett nehéz búcsút venni tőlük, miután ennek a hercehurcának vége szakad.

Leápolta vérző orrát (ami megint jegelésből állt. Erősen fogalmazódott benne a gondolat, a fejét a hóba nyomja, hogy agyi idegei is egy kicsit megfagyjanak, ám a jégzselé sokkal úrinőibbként hatott), miután a vérzést csillapította tűzforró zuhanyt vett. Mindig is érdekesnek találta, hogy vámpírként a tűz az ellensége a forró zuhany pedig egyáltalán nem árt neki, holott a vámpírok köztudottan ódzkodnak a meleg dolgoktól. Megmosta a sártól csomóba tapadt haját, azán gyorsan megszárította, hogy utána egy depressziós tiniként az ágyba vergődve, egy párnát magához ölelve búslakodjon az elbaltázott estéről.

Pedig olyan szépen alakult a nap! Kibékült társával, összebarátkozott Rosalie-vel és megtudta állni, ne másszon rá egykori vőlegényére. Annyira érezte, hogy túlságosan szépen alakulnak a dolgai és abból baj lehet, de akkor nem hitte el, reménykedett benne, most az egyszer az égiek megkegyelmeznek egy szörnyszülött, de ezt nem várhatta el, hiszen mégiscsak egy halott démon erejét hurcolta testében akarata ellenére is.

Vészesen közeledett a december, s már komolyan félt attól, hogy a Volturi elől is megfutamodik, otthagyva volt családját a helyszínen. Stefan szavai mellkason lőtték, ezek után csak a gyáva vámpír látta magában.