Mindent Érted. - S.S. második része.

1. Fejezet.

   Fáradtan értem haza az éjszaka. Kénytelen voltam egész délután megbeszélésen ülni Dariusal. Viszont abban egyet értek vele, hogy a nagyobb akciók előtt jobb ha minden részletesen át beszélünk. Jobb felkészültnek lenni, mint váratlan meglepetéseket kapni.

   Tekintettel arra, hogy Tracy már rég az igazak álmát aludhatja megpróbáltam minnél halkabban közlekedni a szobában. Vettem egy forró fűrdőt miközben újra át pörgettem az agyamban a megbeszélt terveket. Húzós lesz ez az akció viszont hatalmas nyereségünk származhat belőle.
Halkan indultam meg az ágyunk felé ahol Tracy már békésen aludt. Lassan térdeltem le mellé, hogy megsimíthasam bársonyos bőrét. Imádtam nézni ahogyan alszik, ahogy apró levegőket vesz és annyira nyugodt.
       - O, Istenem bármit megtennék ezért a lányért. - suttogtam halkan ahogy ki simítottam arcából egy kósza tincset. Feltápászkodtam majd át sétáltam a saját oldalamra. Le csatoltam a csuklómat már-már szorító órámat majd bebújtam a takaró alá. Lassú gyengéd mozdulatokkal közelebb csúsztam törékeny testéhez és átöleltem. Halk morgás hagyta el ajkait, a következő pillanatban meg már szembe találtam magam résnyire nyitott szemeivel. Amint meg pillantott halvány lusta mosoly jelent meg arcán.
       - Ne haragudj Kiránynőm, nem szerettelek volna felkelteni. - húztam közelebb magamhoz ahogy hozzám bújt.
       - Semmi baj Királyom. Nagyon szeretlek. - suttogta fáradt hangon, aztán azonnal el is nyomta az álom.
       - Én is nagyon szeretlek Kiránynőm. - adtam lágy csókot homlokára. Eszméletlen, hogy már lassan egy éve házasok vagyunk. Viszont tényleg hihetetlenül boldoggá tesz. Lágyan simogattam haját miközben engem is elnyomott az álom.

   Reggel a palacsinta édeskés illatára ébredtem. Gyomrom halkan felmordult viszont szemeimet lehunyva tartottam. Imádom mikor Tracy kelt fel, így most is kaptam az alkalmon, hogy lágy csókjait élvezzem. Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy majd megéreztem puha ajkait az enyémen.
       - Jó reggelt édesem. - lehelt ismét könnyed csókot ajkaimra. Egy ideig tartottam magam, aztán hirtelen magam alá fordítottam. Gyönyörű szemeit kikerekedve emelte rám, amit egy huncut vigyor követett. Léjebb hajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.
       - Jó reggelt Kiránynőm. - csókoltam meg nyakán az érzékeny bőrt. Tudtam, hogy ez a gyenge pontja. Ismét teljesen libabőrös lett ami meg mosolyogtatott. Még mindig hatalmas intenziv reakciókat tudtam kicsikarni belőle ami nagyon tetszett.
       - Csináltam neked reggelit! - csillantak fel szemei majd kimászva alólam a dolgozó asztalom felé vette az irányt. Feltápászkodtam ülő pozícióba. Tekintetem akarva akaratlanul is csupasz combjaira tévedtek amit ingem hossza nem fedett el. - Jó étvágyat. - tette ölembe a tálcát. Nagyon jól főzött ő pedig minden alkalommal mikor hosszúba nyúló estéim voltak reggelente meglepett valami finomságal.
       - Ennél szerencsésebb talán már nem is lehetek. - vigyorogtam rá végig nézve a szirupos amerikai palacsintán.
       - Megérdemled, mostanában nagyon sokat dolgozol. - húzta el a száját leplezett csalódottságal.
       - Sajnálom Tracy.. - sütöttem le a szemeim. - Nemsokára vége ennek is és onnantól kezdve csak a tiéd vagyok. - húztam magamhoz egy lágy csókra.
       - Ez a minimum. - nevetett csókunkba. Imádtam a nevetését minden alkalommal jóleső libabőr futott végig rajtam mikor meghallottam nevetni. - Mennem kell, Diamondal találkozom, délutánra vissza érek. - tápászkodott fel mellőlem egy csókot nyomva homlokomra.

   Néztem távolodó alakját eltünni az ajtó mögött. Ideje elkezdenem nekem is a napom. Felkeltem majd a reggelimmel átültem az íróasztalomhoz. Újra átnéztem a papírokat tanulmányozva a legapróbb részleteket is. Még pár nap és egy hihetetlen nagy szállítmány érkezik le kell csapnunk rá.
       - Elnézést a zavarásért. - nyitotta ki résnyire az ajtót Dylan. Rá kaptam a tekintetem majd egy bicentésel be invitáltam.
       - Tudunk már valamit a banda fejéről? - tettem le papírjaim teljes figyelmem rá irányítva. Az említett szálítmány egy új csoportnak érkezik. Kábé két hónapja jelentek meg, nem tudjuk kik ők vagy honnan jöttek. Ez a legidegesítőbb az egészben. Viszont kidolgozott összeköttetéseik vannak ami nem amatőrökre vall.
       - Sajnos nem. Teljes zsákutca. - dobja le elém a papírokat. - Minden nyomot eltüntetnek, biztos egy külföldi számlára küldik a pénzt vagy akár többre is.
       - Jólvan itt végeztél. - vizslatom a papírokat. - Estére foglalj egy asztalt a Coronaba. Két személyre.
- Ahogy szeretnéd. - vigyorodott el Dylan.