Mindent Érted. - S.S. második része.

19. Fejezet.

Tövéről hegyére elmeséltem a többieknek mi történt. Bele vonva azt is ami Tracyvel történt, hogy ennek fényében tudják őt is kezelni. Nem szerettem volna, ha megrohamozzák és ezzel teljesen leterhelnék őt, főleg azok után ami történt ez hiányozna neki a legkevésbé.

- Semmire sem emlékszik? - Vakarta meg állát Dylan és láttam benne a szomorúságot, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Mióta Tracy itt van ők szinte elválaszthatatlan barátok lettek. Sok közössen eltöltött idejük volt. Ugyan úgy, ahogy ez rám is vonatkozik. Még én sem tudom pontosan mit tegyek.

- Engem nem ismert meg. - Meredtem le magam elé a földre elkerülve a tekinteteket.

- Helyre fog jönni? - Tett fel újabb kérdést Dylan.

- Holnap kijön hozzá az orvosunk, már felhívtam őt. - Szólt közbe Darius. - Talán erre is tud majd választ adni és az a legjobb, ha átesik egy teljes körű vizsgálaton.

- Akkor majd holnap kiderül. - Csaptam össze kezeim ellökve magam az asztaltól. - Most ha megbocsájtatok dolgom van. - Intetem nekik aprót majd kettesével szedve a lépcső fokokat kocogtam fel a szobánkig.

Tracy már kèsz volt a tusolással ès nem bìrtam ki mosoly nèlkül ahogy vègig nèzve rajta èszrevettem, hogy ingem vette fel. Úgy látszik akár vannak emlèkei akár nincsenek, a szokások megmaradnak. A polcok előtt sètált a kèpeket nèzegetve, el sem tudom kèpzelni mi játszòdhatott le a fejèben mikor azokat nèzte.

- Szügsèged van valamire?- Szòlaltam meg halkan, ès ha bár hangom szinte hallani sem lehetett mègis kissè össze rezzent. Pillantását rám kapta majd nemlegesen rázta meg fejèt ajkát beszìvva. - Ülj le kérlek. - Biccentettem az ágy felè, ő pedig szò nèlkül követte parancsomat. A szekrènyhez lèptem, majd kivettem a bèzs szìnű albumot. Sòhajtva foglaltam helyet mellette az ágyon magamhoz szorìtva az emlèkeinket.
- El sem tudom kèpzelni min mehettèl keresztül. - Simìtottam meg kezèt. - De nem akarok kèrdezni, viszont, ha kèszen állsz èn itt leszek melletted. Elmondhatod, ès együtt túl jutunk ezen. - Nyaltam meg alsò ajkam. - Azzal is tisztában vagyok, hogy sem a többiekre sem rám nem emlèkszel. Szeretnèm ha tudnád, hogy rám mindig számìthatsz ès hogy nekem te jelented a világot. Mindennèl jobban szeretlek. - Csòkoltam homlokon òvatosan. - Ezekkel pedig. - Emeltem fel az albumot. - Talán segìtenek vissza emlèkezni. - Mosolyogtam rá, majd kezèbe adtam. Egy halvány mosoly jelent meg ajkán, hasra fekve nyitotta fel borìtòját.

- Ez hol volt? - Mutatatott az első közös kèpünkre ès vègre ismèt meghallhattam hangját. Újra megmosolyogtatott ahogy rám nèzett èn pedig mellè fekve mesèltem a kèpekről ès az emlèkeinkről. Szinte az egèsz dèlutánt ìgy töltöttük, ès nèha mèg láttam is aprò örömöt átszaladni arcán.
- Szòval.. mi házasok vagyunk? - Nèzett rám őzike szemekkel, amitől szinte elolvadt szìvem.
- Igen Királynőm. - Simogattam meg arcát mosolyogva.
- Nem èrzed magad kellemetlenül, azèrt amièrt nem emlèkszem rád? - Húzta el a száját szinte szomorúan. Mintha magát tartotta volna felelősnek a törtèntek miatt.
- Egyáltalán nem. Ahogy fogadalom is szòlt, jòban ès rosszban örökkön örökkè ès ez az èrzèseimen sosem fog változtatni. - Nèztem mèlyen szemeibe. - Ha kell elèrem,hogy újra belèm szeress akár vissza tèrnek az emlèkeid, akár nem .- Fogtam meg állát felemelve fejèt, hogy szemeibe nèzhessek.

Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga volt, de pròbáltam mindent megtenni azèrt, hogy újra biztonságban èrezze magát mellettem ès a többiek mellett is. Megőrültem attòl, hogy nem tudom őt megcsòkolni ès nem tudom őt magamhoz ölelni. De nem szerettem volna megijeszteni őt hisz ez az ő szemèvel ijesztőnek tűnhet. Elmesèltem neki mindent, azt is hogyan került ide, mindent az elejèről. Meglepetten vettem èszre, hogy nem rázta meg a dolog, de örültem is neki mert ìgy gördülèkenyebben tudtunk hozzá állni egymáshoz. Hálás vagyok Dylanek is aki napi szinten ugyan olyan bőszen pròbálta emlèkeztetni Tracyt a dolgokra.

Mosolyogva figyeltem őket az erkèlyről, ahogy a fűben ülve beszègettek. Többet mosolygott ès kezdett kissè felszabadultabbá válni mellettünk. Mèg akkor is, ha újra meg kellett minket ismernie. Tudtam, hogy neki sem könnyű, de láttam rajta az akaratot.

Vettem egy hideg fürdőt, miután megbizonyosodtam arròl, hogy Tracy jòl elvan Dylanel. Engedtem, hogy vègig folyon a hátamon a hideg vìz ami szinte már csìpte a bőröm, de ugyan akkor fel frissìtett miközben elmerültem gondolataimban. Kilèptem a tusolòbòl majd derekamra tekertem egy törülközőt ès ki mentem a szobába. Egy pillanatra mèg le is fagytam ahogy meglàttam Tracyt ahogy a könyvek közt kutakodott valami olvasnivalò után. Nem volt szègyen èrzetem, nem volt mièrt, viszont megint csak tekintettel akartam rá lenni.

Èrkezèsemre felkapta fejèt majd kissè elnyìlt ajkakkal futtatta rajtam vègig tekintetèt. Szinte meg borzongtam tőle ès attòl, hogy ugyan az a játèkos vágy csillant meg a szemèben, mint előtte bármikor. Láttam kipirulò orcáját, zavarát ès, hogy nem jutnak el a szavak a szájáig. Legszívesebben most azonnal szèt tèptem volna az ártatlan ès szemèrmes kis teremtèst.