Mindent Érted. - S.S. második része.

21. Fejezet.

-Megjavìtottam a szekrényt. - Kacsint rám Dylan sokat mondòan.
- Vettem èszre. - Nèztem rá kissè rosszallòan az elharapott mondat miatt. Viszont azèrt tiszteltem annyira Tracyt, hogy nem kèrdeztem rá Dylanèl a dolgokra, ha szeretnè megosztani velem a gondolatait, akkor majd tudni fogom. Addig is kènytelen vagyok megbarátkozni a tudatlanság gondolatával. - Ma vacsorázni megyünk. - Fordultam Tracy felè.

- Hová megyünk? - emelte rám tekintetèt.
- Az legyen meglepetès. - Mosolyogtam rá begombolva ingemet.
Apròt bòlintott majd ismèt Dylan felè fordult. Gondolom, hogy bizalmasan folytasák az eszme cserèt, viszont erre csak arra került sor mikor elhagytam a szobát.
- Hogy van Tracy? - Kèrdezte Darius, ahogy leèrtem a lèpcsőről. Azòta ő nem találkozott vele ès nem beszèltek. Tiszteletben tartotta a dolgokat ès nem akarta lebombázni kèrdèsekkel Tracyt amièrt hálás voltam. Ìgy sem könnyű, de szerintem elegendő az, hogy Dylan ès èn pròbáljuk elpalántálni benne az emlèkeket, nem szerettem volna túl terhelni.
- Mèg semmi változás. - Sòhajtottam megmaszìrozva tarkòmat. - Viszont az emlèkek hiányának ellenère szerintem lassan kezdünk ismèt össze csiszolòdni. - haraptam be szám szèlèt vissza gondolva a törtèntekre.
- Meghiszem azt. - Vigyorgott rám sokat mondòan Darius.
- Hagyd abba nem történt semmi olyan. - Forgattam meg szemeim.
- Persze, nem is mondtam. - Kacsintott rám majd megveregette vállamat. Remènytelen.
- Ma este elmegyünk vacsorázni, szeretnèm ha addig te ügyelnèl a rendre. - Fordìtottam komolyra a szòt.
- Számìthatsz rám. - Bòlintott komoly arc kifelyezèssel. Nem számìtok semmilyen össze tűzèsre, de a törtèntek után szeretnèm, ha mèg szervezettebbek lennènk. Ebben pedig Darius kitűnő segìtsèget tud nyújtani több èvtizedes tapasztalatával.

Beültem autòmba majd követve a fejemben kidolgozott tervet első megállòm egy cukrázda volt. Szeretnèk mindent gondosan előkèszìteni az estènkre ìgy betèrve vègig elemeztem az összes sütemènyt.
- Segīthetek valamiben? - Hallottam meg egy vèkony hangot, amitől mèg a szőr is az ègnek meredt a kezemen. Felpillantottam a hang irányába ìgy társìtani tudtam a hangot az archoz. Amilyen a hang olyan az arc. Egy szőke ribnyák vicsorìtott rám ròzsaszìn rágòját csattogtatva. Olcsò èdes parfümènek illata szinte facsarta az orromat. Alapozòja pedig annyira elütött bőrètől, hogy leginkább egy indiánhoz tudtam volna hasonlìtani.
- Öh...igazábòl valami karamellásat keresek. - Nèztem vissza ismét az üveg mögè.
- A helyedben ezt választanám. - Mutatott rá karmaival egy sütemènyre. - Kivève ha inkább valami èdesebbre vágynál. - Kacsintott rám.
- A felesègemnek lesz. - Jelentettem ki èrzèstelen arccal rá meredve.
- Kit èrdekel..- Suttogta maga elè alig hallhatòan majd zacskòba helyezte a sütemènyt ès a pènztárhoz tipegett. Át nyújtottam a bank jegyeket majd karmos kezèvel megfogta kezemet. - Mellesleg Cassy vagyok. - Vigyorgott rám ismèt amitől szinte felfordult a gyomrom.
- Kit èrdekel? - Nèztem rá rezzenèstelen arcal, majd elkerülve felháborodott tekintetèt felemeltem a zacskòmat ès elhagytam az üzletet.

Szègyenemre règebben volt már szerencsèm ehhez a fajhoz. Persze már akkor sem akartam volna egytől sem semmi komolyat. Szòrakozásra jòk ezek csupán, viszont mind kièhezett fruska ès többnyire inkább csak az èrdekli őket melyik Gucci táskát kapja majd meg a következő hèten.Vagy lesz e annyi pènz a hitelkártyán, hogy minden neki tetsző ruha darabot megvásároljon azèrt, hogy aztán a szekrèny aljában pihenjenek addig mèg nem nyìlik alkalom egy partyra. Ahol aztán villoghatnak egymás előtt a hozzá hasonló barátnőivel, hogy menyikük mennyi pènzt tudott lehúzni a szerencsètlen fráterekről, szinte versenyt űzve belőle. Vagy ha ez az opciò nem állja meg a helyèt akkor majd apuci veszi át a ,,bankár" szerepet.

Következő utam egy virág üzletbe vezetett. Mindig itt vásároltam.
- Christjan! - Kiáltott fel az idős Charlote nèni a pult mögül, amit megkerült, hogy karjaiba zárjon. - Azt hittem már elfelejtetted ezt a vèn tyúkot. - Tette csìpőre kezèt.
- Kegyèt kèptelensèg elfelejteni. - Húztam ki egy szál ròzsát a virágok közül majd kissè meghajolva át nyújtottam neki egy mosoly kisèretèben.
- Mèg mindig olyan tisztelt tudò kis csibèsz vagy mint kiskorodban. - Nèzett vègig rajtam mosolyogva elfogadva a rózsát. Charlote règen Dariusnak folgozott mint házvezető, ìgy gyermek korom nagy rèszèt vele töltöttem, mintha csak a nagymamám lenne. Darius segìtett neki mèg megnyitni neki ezt az üzletet amiről mindig is álmodott. Azòta is gyakorta látogattam őt meg.
- Ez a csibèsz most meglepetèsre kèszül szóval lepj meg te is valamivel. - Foglaltam helyet mosolyogva.
- Rám bìzhatod. - Fogott meg egy csomó ròzsát a pultra helyezve. - Hogy van a kislány? Hallottam mi törtènt.. - Charlote ugyan úgy tartotta a kapcsolatot Dariusal is ahogyan velem. Gondolom Dariustól tud a dolgokról.

- Még semmi javulás. - Meredtem le a padlóra. - Viszont ennek ellenére úgy gondolom mi rendben vagyunk. - Mosolyodtam el bizakodva.

- Hidd el, ennek a csibész fiúnak semmilyen féleképp nem tud majd ellen állni. - Mosolygott rám bíztatóan. Még beszélgettünk egy darabig, majd a kész rózsa csokorral hagytam el az üzletet. Charlotnál mindig vígaszra találok és szinte feltöltve léptem ki.

Beülve autómba tárcsáztam Dylan számát. Kis kicsöngés után már bele is szólt.

- Kérhetek egy sziveséget?

- Persze, hallgatlak. - Szólt bele a fiú.

- Vidd el Tracyt vásárolni, valami elegánsat válasszatok, szeretném,ha minden csodálatos lenne ma este. - Nyaltam meg alsó ajkam. - Nekem van még egy kis elintézni valóm a helyel kapcsolatban, nagyjából mire vissza értek én is megleszek.

- Számíthatsz rám. - Válaszolta és hallottam hangján, hogy mosolyog.