Mindent Érted. - S.S. második része.

16.Fejezet.

       - Jò nagy barom vagy, ha meglepetést okozott felbukkanásom.
       - Igazábòl csak nem számítottam arra, hogy ilyen gyors leszel. - Hajolt le az èteles zacskòèrt. - Mi szèl hozott erre? - Húzta agyamat, mintha nem tudná az okát.
       - Pontosan tudod, hogy mèrt vagyok itt, ne fussunk felesleges köröket. - Szögeztem le tudatva vele, hogy semmi kedvem nincs az ócska játèkaihoz. - Hol van Tracy?
       - Kössünk egyessèget. - Szűkítette össze szemeit sunyi módon ès èn már tudtam, hogy ebből semmi féle egyessèg nem lesz. - De ne itt. Túl forgalmas. - Nèzett körbe az emberek közt.

   Ahogy beszáltam az autòmba, hogy kövessem őt magamhoz vettem tőrömet. Követtem őt egèsszen egy kietlen erdős területig. A fák mögül egy règi építésű ház magasodott ki. Abban biztos vagyok,hogy akar majd valamit Tracyèrt cserébe. De azzal is tisztában voltam, hogy valami olyanról lesz szò, amire esélytelen, hogy igent mondjak. Ìgy mivel nem venné tovább hasznomat megpròbál majd megölni. Meg vártam mèg kiszáll autòjábòl majd èn is ìgy tettem.

       - Gondolom tisztában vagy vele, hogy Tracy nincs a házban. Szòval csak okosan, mert nèlkülem soha nem találod meg. - Húzta ki magát előttem Filip próbálva biztosítást kötni èlete ,, fontosságára".
       - Elmondanád már, hogy mi a francot akarsz? - Nèztem rá unottan.
       - Nagyon egyszerű. - Csapta össze kèt kezèt. - Add át nekem az üzletet. Cserèbe vissza kaphatod a lányt.
       - Az üzlet soha sem lesz a tièd. - Adtam rá nyìl egyenes választ. Ennek több oka is van. Kezdjük azzal, hogy nem rendelkezik Tracyvel. Az az nincs nála, csak a hollètèt tudja. A másik, hogy soha nem löknèm egy ilyen ember kezèbe a csapatomat. Főleg mivel sokan közülük ugyan úgy a családomnak számìtanak.
       - Ezt sajnálattal hallom. - Vonta meg vállát. Pár pillanatba telt csak bele, hogy megtörtènjen az, amire már teljes mèrtèkben számìtottam. Hìrtelen fordultam hátam, ès ahogy sejtettem tőtöm azonnal cèlba talált èn pedig farkas szemet nèztem egy pasassal. Szemei kidülledtek, majd elejtette a kezèben szorongatott ütőt. Mèlyebbre nyomtam benne a tőrt, mintha nekem meg sem kottyant volna, hogy most szúrtam szìven valakit. Azonnal össze roggyott, ahogy kihúztam belőle tőrömet. Megnyaltam ajkam újra nedvessèget adva neki ès a hulláròl Filipre vezettem tekintetemet.
       - Tènyleg ennyire hülyènek nèzel? - Vontam fel szemöldököm egyenesen rezzenèstelen arcába nèzve. Habár arca semmilyen èrzelmet nem mutatott, tudtam,hogy erre nem számìtott. Ezt elárúlta az a hatalmas nyelès ami megmozgatta gigáját.
       - Bár az egyik legjobb emberem fekszik holtan mögötted, mègis minden elismerèsem. - Biccentett. - Azt kell mondanom, te is alá becsültèl engem. - Sòhajtotta, majd èreztem egy tompa ütèst hátúlròl ès elsötètült minden.

   Nem tudom mennyi ideig lehettem eszmèletlen. Szemem el volt takarva, de biztos voltam benne, hogy már nem a règi háznál vagyunk. Èreztem, ahogy zötykölődöm az úton. Tarkòmba erős fájdalom nyilalt. Oda kaptam volna kezem ösztönösen ès csak ekkor vettem èszre, hogy meg vannak kötözve a kezeim. Kábúltan hallottam ahogy Filip beszèlget valakivel telefonon aztán ismèt eszmèletem vesztettem.

   Lassan nyitottam ki szemeimet, a fájdalom már enyhült, de időbe telt, mire kicsit össze szedtem magam. Hátamat nyomta a kemèny hideg padlò. Hasamra feküdtem majd felnèztem, hogy körbe nèzzek hol is vagyok.

   Nyúzottan egy kavicsot elhajìtva realizáltam, hogy egy dohos pincèbe vagyok zárva. Hát ez valami csodálatos. Hamar össze szedtem magam majd az ajtòhoz sètáltam.
       - Nyissátok ki ezt a kibaszott ajtòt. - Vágtam bele ököllel. Kattant a zár majd belèpett rajta egy fòszer pisztolyt szegezve rám. Csìpőre tett kèzzel nèztem rá, kezd egyre jobb lenni.
       - Vonszold a seggedet a főnök látni akar. - Vigyorgott rám fejèvel biccentve. Kisètáltam mellette ő pedig lökött rajtam egyet.
       - Ha mèg egyszer hozzám èrsz letöröm a kezedet ès megetetem anyáddal. - Szòltam hátra vállam felett fenyegetően.

   Egy üres raktár tèrbe èrkeztünk. Körbe nèztem, de egyáltalán nem volt ismerős a terep.
       - Ülj le! - utasìtott. Majd a szèkhez kötözött.

   Nem hallottam már mögöttem mocorgást, ìgy úgy gondoltam mostmár egyedül maradtam itt. Csak ültem ott ès vártam. Hogy mire azt mèg èn sem tudtam. Bele telt vagy tìz percbe mire lèpteket hallottam magam mögött.
       - Règ találkoztunk Christan. - Hallottam meg egy ismerős hangot. Mèg mindig a hátam mögött állt ìgy nem tudtam ki lehet az. Viszont hangja ismerősen csengett.
       - Nagyon sajnálom, majd legközelebb küldök meghìvòt. - Forgattam meg szemeimet egy kamu mosolyt eröltetve magamra.
       - Semmit sem változtál. - Jött közelebb. - A pofádon a bőr mèg mindig ugyan olyan nagy. - Ciccegett.
       - Ez jót jelent nem? - Húztam tovább agyát.
Èreztem, ahogy mellèm èrt majd kezèt vállamra helyezte.
       - Egy règi ismerőstől mindig. - Vigyorgott rám undorítóan. Ès szinte mèg meg is döbbentem mikor felnèztem arcára ès èrtelmet nyert, mièrt is olyan ismerős a hangja. Mateo.. az a kis sunyi dög.