Mindent Érted. - S.S. második része.

12.Fejezet.

   Számat rágcsálva ès lábammal dobolva támasztottam fejem a kezemre, ahogy figyeltem a többieket. Hangzavar volt bent ès tömèny cigaretta füst. Be kell vallanom miòta Tracyvel vagyok egyszer sem gyújtottam rá, viszont az elmúlt napok alatt előfordult párszor, hogy ajkaim közè vettem a mèrget. Ìgy tettem most is elő kotorva az öngyújtòmat. Mèlyet szìvtam a füstből ès csak vártam. Egyetlen szòt vártam szüntelenül.
       - Megvan! - Kiáltott fel az egyik emberünk. Egy pillanatra csak kábúltan nèztem rá, azt hittem csak kèpzelem. De aztán vègig nèzve a többi arcon tudtam,hogy ez most igazi. Azonnal elnyomtam a csikket ès az asztalhoz rohantam, hogy kezeim közè vegyem a felèm nyújtott papìrokat. Át tanulmányoztam az egèszet a tetejètől az aljáig.
       - Megvagy. - Szűkìtettem össze szemeim össze hajtva a papìrt. Azonnal a kulcsaimèrt nyúltam ès már mentem is az autòmhoz. Váratlanul nyìlt ki az anyòs ülès ajtaja ès Dylan ült be mellèm rám szegezve tekintetèt.
       - Szò sem lehet ròla. - Mondtam szigorúan.
       - A segìtsègedre lehetek mèg. - Nèzett rám komoran. Pár pillanatig csendben gondolkodtam majd elindìtottam az autòt. Ahogy fel modult a motor szemem sarkábòl láttam ahogy Dylan fèl mosolyra húzza ajkait.
       - El ne szèdülj. - Sandìtottam rá oldalbòl.

   Nem kellett túl sokat mennünk, ahhoz, hogy a meg adott cìmre èrjünk. Dylanel összhangban nèztük a 38as alatt lèvő házat. Semmi luxus csak egy ütött kopott kis ház. Fintorogva nèztem a házra el sem tudom kèpzelni ki a franc lehet ez a szedett vedett bagázs.
Dylanel egyszerre száltunk ki az autòbòl mèg ő a ház felè vette az irányt èn kivettem a csomagtartóbòl a feszìtővasat. Dylan megvárta mèg oda èrek az ajtòba mellè.
       - Akkor mi legyen? - Húzta fel szemöldökèt. - Kopogjunk csak úgy be va.. - szememet megforgatva ruggtam be lendületből az ajtòt majd lazán besètáltam rajta. - Áh...èrtem. - Tette csìpőre kezèt majd követett.

   Valami piás fazon volt csak bent, aki szèt terülve feküdt az ágyon.
       - Mi a faszomat akartok?! - Ordìtott ránk ahogy nagy nehezen felemelte kövèr seggèt a kanapèròl. Egy szò nèlkül lèptem oda hozzá ès lefejeltem, mire az kidőlt a padlòn.
       - Kötözzük a szèkhez. - Dobtam Dylan kezèbe a zsebemből előhalászott gyorskötözőket. Háromra fel emeltük a szèkre majd ahogy sikerült lekötöznünk egy ordas nagy pofont attam neki amitől egy kettő tágra nyitotta szemeit. Kabátom gondossan helyeztem az egyik kevèsbè mocskos szèk támlájára majd kezem közè vettem a falnak támasztott feszìtővasat.
       - Mi a francot akartok? - szorìtotta össze szemeit ahogy próbált feleszmèlni.
       - Szerintem pontosan tudod mèrt vagyunk itt. - Guggoltam elè vállamra támasztva a nehèz fèmet. Szemeim mèlyen kutattak szemeiben ès ő is ferdèn sandìtott rám. Láttam arcán azt a grimaszt mikor nem csak èn, de a felismerès is fejbe csapta. Tökèletesen kèpben volt azzal, hogy ki vagyok.
       - Ezt a kanyart elbasztad. - Vigyorgott rám mocskos pofájával. - Nem engem keresel.
       - Èn is pontosan tudom, hogy ki vagy nincs mièrt aggòdnod. - Egyenesedtem ki. - Szóval annyit kèrdezek. - Nyaltam meg alsò ajkam. - Hol van a lány? - Nem válaszolt, helyette inkább felnevetett.    Pont olyan undorìtò horkantásokkal teli volt a nevetèse mint ő maga is. Ciccentettem egyet majd a vasat meglendìtve arcába vágtam. Láttam ahogyan kiszáll a vères nyál a szájábòl, talán mèg egy fogat is látni vèltem kirepülni cserepes szájábòl. Szitkozòdva köpött egyet, hogy kiürìtse a szájában maradt vért, majd rám emelte sötét tekintetét.

       - Össze keversz a báttyámal te barom! - Biccentett egy komód felé. Át néztem vállam felett és a rajta lévő képre szegeztem tekintetem. Igaza volt.

       - Háááát...ez kínos. - Vakartam meg tarkómat össze ráncolt homlokkal. - Akkor bocsánat a kellemetlenségért. - Lendítettem meg kezemben a feszítővasat amivel eltaláltam nyakát így újra eszméletét vesztette. Sóhajtva néztem Dylanre. - Neked sem tűnt fel? - Válasz helyett csak széttárt karokkal vonta meg vállát. Ezzel egyidejüleg csörögni kezdett telefonom. Dylanre néztem, de mivel nem volt gondolat olvasó nem tudhatta, hogy Darius volt az. A feszítővasat ismét vállamra emeltem majd felvettem a hívást.

       - Merre vagytok? - Hallottam meg kapkodó hangját.
        - Épp a rossz címen. - Sétáltam fel le a szobában.
       - Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kérdezte gondterhelt hangon, szinte láttam magam előtt ahogy már a fejét fogta.
       - Akkora hülyeséget azért még nem. - Néztem a dagadékra.
       - Legalább meg tudtatok valami használhatót?
       - Még nem, de ha már itt vagyunk körbe nézünk majd.- Rágcsáltam szám szélét a pasas zsebében turkálva, hátha megtalálom a telefonját.
       - Ha meg tudsz valamit azonnal szólj, egy csapat vagyunk, ne menj kérlek fejjel a falnak. - Utasított, majd megszakította a hívást.

       - Hát akkor túrjuk át kicsit ezt a patkány fészket. - Csaptam össze kezeim Dylanre nézve.

       - Megtaláltam a telefonját. - Dobta felém én pedig reflexeimnek köszönhetően el is kaptam azt.
       - Arc felismerő. - Tanulmányoztam, ahogy felnyitottam. A csávó arcába nyomtam a telefont, de semmit nem jelzett ki. - Oh ugyan már ennyire azért nem vertem szét a képét. - Forgattam meg szemeim, majd sorban oda nyomtam ujjait az ujjlenyomat olvasóhoz, hátha aktiválva van. Szerencsém volt mivel a telefon halk pittyenésel feloldott. Körülbelül tíz - húsz perc alatt végig pörgettem rajta mindent amég Dylan undorodva túrta át a ház többi részét. Sok érdekes nyomot találtam aminek screen shotjait azonnal továbbítottam sajátomra. Voltak itt üzenetek, címek, pénz utalások, azt hiszem épp elég munkát adok majd ezzel Darius csapatának egy időre. Többek közt Filipet is megtaláltam az üzenetek közt, az, hogy meg van az összes üzenet váltás a legamatőrebb dolog amit valaha is láttam életemben, annak ellenére is, hogy kódoltan próbáltak csevegni. Hüvelykujjam a kis fényképezőgép ikonjára csúsztattam, majd lőttem egy vigyorgós selfiet a kiütött pacákkal. Küldés.

       - Azt hiszem itt végeztünk is. - Dobtam a telefont a földre, majd elhagytuk a koszfészket és vissza indultunk a többiekhez. Már így is régóta húzódik ez a dolog, reményeim szerint most már valami használhatót is találunk ezek az információk közt.