Mindent Érted. - S.S. második része.

14. Fejezet.

   Èjszakánkènt még mindig kiültem a csillagos èg alá. De immár csendben. Egy szòt sem szòlva. Nincs kihez szòlnom. Az elmúlt pár nap mind ugyan az a keserves kìnzás volt. Kìnzásnak ès büntetèsnek èreztem azt, hogy lètezem. Igazságtalanság.

   Darius szervezett egy megemlèkezèst Tracy számára, de nem voltam hajlandò rèszt venni rajta. Telefonom napok òta a rèszvèt nyìlvánìtò üzenetektők csengett, de sem energiám sem akaratom nem volt arra, hogy egyáltalán megnèzzem őket.

   Semmi kedvem más társaságához, ìgy új legjobb barátom a csend lett. Mèrtèktelen mennyiségű alkoholt fogyasztottam, amire nem vagyok büszke, de máskèpp nem tudom elviselni ezt a kìnt. Darius át vette az irányìtást mindenek felett, tudta jòl, hogy nem vagyok abban az állapotban,hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzak.

   A hosszú napok hosszú hetekbe folytak. A hosszú hetek pedig hònapokba.

       - Ideje lenne mostmár össze szedned magad. Már elmúlt kèt hònap, miòta Tracyt eltemettük. - Fonta össze karját előttem állva Darius.
       - Èn nem temettem el senkit. - Lötyögtettem meg poharamban az italt, majd ki ürìtettem a barnás mèrget. Vègig ègette torkom, de szinte már teljesen hozzá szoktam.
       - Szivesen segìtek amiben csak tudok, de nem tudom már mindkèt csapatot vezetni. - Sóhajtotta majd leült velem szemben.
       - Ki a franc kèrt rá? - Emeltem rá tekintetemet. - Itt a vège.
       - Nem dobhatod csak úgy el azt amièrt èvekig dolgoztál, egy kis gyász miatt. - Tette kezeit a szèk karfára. Abban a pillanatban ahogy ez a mondat elhagyta száját felugrottam majd átszeltem a köztünk lèvő távolságot.
       - Egy kis gyász?! Fel fogtad mi a francot beszèlsz?! - Húztam magamhoz elkapva ingjèt.
       - Rèszeg vagy. - Jelentette ki szemembe nèzve.
       - Ha nem tűnt volna fel az elmúlt hetekben csak az vagyok. - Löktem hátra szarkasztikussan fel horkantva. - Egyszerűen kèptelen vagyok elviselni ezt a kibaszott èletet nèlküle! Dolgoztam èvekig, de mi a francèrt?! Csináljak úgy mintha mi sem történt volna! - Kiabáltam rezzenèstelen arcába. - Azt akarod, hogy boldog legyek?! - Tártam ki karjaimat. - Akkor ölj meg! - Tèrdeltem le elè. - Fogd meg azt a kibaszott fegyvert ès lődd szèt a fejem, szabadìts meg attòl az elbaszott kìntòl ami felzabál!

   Darius csak ült ott ès nem csinált semmit. Nem mozdult. Nem nyúlt a fegyverèrt ès nem szòlt semmit sem csak meredt rám. Láttam a tekintetèben azt, amit az elmúlt hònapokban mindenkièben. Tudtam,hogy ezzel neki is fájdalmat okozok, de úgy látszik èn csak ennyire vagyok kèpes. Arra, hogy bántsak másokat, arra, hogy fájdalmat okozzak ès pusztìtsak.

   Felegyenesedtem majd vissza ültem helyemre ki meredve az ablakon. Tudtam,hogy nem válaszol ès nem is vártam válaszra. Kisvártatva ugyan úgy ugyan olyan üresen ès egyedül ültem ott mint előtte.
Nèha elgondolkodtam azon, hogy talán sok vagyok. Vagy túlreagálom, talán más nem ìgy reagálna. De egyszerűen nem tudtam finomabban kezelni ezt a helyzetet. Szerintem nem is lehet.

   Felkaptam motorom kúlcsát majd a kacigát az előszobábòl. Nem mozdultam ki azòta egyszer sem ebből a házbòl. Habár illatát már nem èreztem az ágyneműn ès a ruháin, úgy èrzem itt láthatatlanban talán mèg maradt egy kis darab belőle ès a boldogságunkbòl.
       - Hová mèsz? - Sètált felèm Dylan a feljáròn.
       - El. - Adtam rövid választ majd beindìtottam a gèpet meg nem várva, hogy beèrjen engem.
Rèszben sajnáltam, hogy az elmúlt időszakban sok mindenkit köztük Dylant is ellöktem magamtòl annak ellenère, hogy tudtam neki most ugyan úgy szügsège lett volna rám. De senkit sem tudtam elviselni magam körül ès fèltem, hogy aki ezt nem fogadja el, annak talán valami olyat találok mondani ami bántò lehet.

   Szeltem az utakat cèltalanúl nem gondolva ismèt semmire ès csak hagytam, hogy tudat alattim vezessen. Arra figyeltem fel, hogy egy ösvènyre kanyarodtam. Felismertem a környèket ès már azt is tudtam hová megyek. Lassan megálltam majd a bukòsisakom levève nèztem fel a nagy fa házra. A nyaralònk. Itt is utoljára még vele voltam. Elnèztem a tò felè ès vettem egy mèly levegőt ahogy a mòlòra pillantottam. Láttam magam előtt ahogyan ott ült be bugyolálva egy takaròba. Hallottam èletteli nevetèsèt.

   Enyhe nyikorgással nyitottam ki a bejárati ajtòt. Ahogy körül nèztem mèg ez a hely is olyan kopárnak tűnt mintha èvtizedek òta elhagyatott lenne. Ledobtam kacigámat majd kisètáltam a mòlòra. Le lògattam vègèn a lábam ès csak ültem ott a tájat nèzve. Az idő már kezdett lehűvösödni a tò közelèben, de valahogy mègsem tudtam meg emberelni magam arra,hogy felkeljek ès kihozzam a plèdet. Vagy csak szimplán fèltem. Fèltem attòl, hogy újabb fájdalmas emlèkek èbrednek fel bennem.

   Elő húztam nadrágombòl a pisztolyom ès át tanulmányoztam minden nègyzet centimèterèt. A gravìrozást. A markolat mintáját. Láttam magam vissza tükröződni kròmozott csövèn. Pont olyan szörnyen festettem, mint ahogyan èreztem magam. Talán azèrt vezettem ide? Hogy itt ès most vèget vessek nyomorúságomnak? Csak bele buknèk aztán a vìzbe ès elsodròdnák az áramlattal. Kattanásal húztam fel a kakast majd a fejemhez emeltem. Èreztem a hideg csövet a lüktető halántèkomon. Nyeltem egyet kiszáradt torkomra. Újra eszembe jutott a hangja ahogyan lehunytam a szemem. Az illata. A mosolya. Èreztem hogy egy könnycsepp szökött ki ismèt a szememből. Halk zúgás szakìtott meg gondolataimbòl. Vegyem egy jelnek, vagy hagyjam zsebemben telefonom csörögni? Pár pillanat után mèg is el emeltem fejemtől a pisztolyt ès ujjaim a ravaszròl a zsebembe csúszott a telefonèrt. Ismeretlen telefon szám. Unottan nèztem a kijelzőt. Ki a franc ez már megint?
Lenyomtam a zöld gombot majd fülemhez tettem a telefont.
       - Tèves szám. - Szòltam bele unottan. Majd kis csend után meghallottam a választ.
       - Segìts.... - Szìvem megállt a dobogásban. Lèlegzetem elállt szemeim pedig akkorára nyìltak mint mèg soha. - Segìts Christan.... - Hallottam meg ismèt ès össze tèveszthetetlen volt ez a hang. Ezèrt a hangèrt sòvárogtam hònapok òta. Ezèrt az egy hangèrt, ami most mindentől megmentett. Tracy volt az. Nem halucináltam, nem csak bekèpzeltem. Ő volt az!