Mindent Érted. - S.S. második része.

29. Fejezet.

Tracy Szemszöge.

Tett egy lépést hátra majd pillanatok alatt át húzta feje felett a saját pólóját is.

- Christan azt hiszem.. - Kezdtem bele, a nem kellene monológom, de elakadt a lélegzetem, ahogy újra lábaim közé préselte magát.

- Mit akartál mondani Királynőm? - Nyalta meg ajkát közelebb hajolva hozzám, ahogy kezeit a púltra támasztotta mellettem. Pimasz mosolyra húzta száját ahogy tekintetét az enyémbe fúrta.

- Azt hiszem nem kellene ... - Préseltem ki magamból nehezen a szavakat. Pulzusom a plafont verte ahogy éreztem közelségét és a testéből áramlò forróságot. Felemelte egyik kezét majd egyik ujjával szinte alig érintve bőrömet végig cirógatta nyakam, vállam majd végig húzta fedetlen hasamon. Libabőr százai jelentek meg bőrömön, ahol csak hozzám ért érintése alatt bizsergett a bőröm.

- Tiszteletben tartom az akaratod. - Hajolt még közelebb hozzám, majd a fülemhez hajolt. - Elfogadom, ha nem akarod, de a tested nem ezt mondja. - Harapta meg fülcimpámat, amitől ismét kirázott a hideg. Váratlanul kapott alám, majd ismét oldalára dobott. Szemeiben megint láttam azt a különösen elsötétült fényt amit a vágy okozott. Óvatosan tett le a kád elé, majd össze préselve testünket tartva a szem kontaktust egyik kezét hátamra vezette. Végig simított rajta, majd kikapcsolta melltartómat. Zavaromban azonnal mellem elé tettem kezem, hogy eltakarjam azt. - Előttem felesleges szégyenkezned. - Csókolta meg nyakamat, és letette kezeimet magam mellé. Szemei fedetlen keblemre vezette majd ismét ajkába harapott. - Még mindig nem könnyíted meg a dolgom. - Suttogta alig hallhatóan, majd egy gyors rántással szó szerint letépte bugyimat.

- Christan Black! - Kiabáltam rá megdöbbenve.

- Ugyan mááár, majd veszünk másikat, annyi baj legyen. - Vigyorgott rám, majd a kád felé biccentett.

Kellemesen hatott rám a forró fürdő és a levendulás gyertya amit Christan gyújtott. Annyira relaxált voltam, hogy szinte úgy éreztem lebegek. Ennek tetejében pedig megéreztem Christan erős kezeit vállamon. Finoman ért hozzám, majd elkezdte simogatni és maszírozni vállaim.

- Ez így jó? - Hajolt fülemhez. Mire jól esően hümmögtem egyet és tovább élveztem gondoskodását. Őszintén szólva még a randevúnk és az az melletti dolgok mellett is újra meg tudott lepni figyelmességével. Főleg vissza gondolva a fiatalabb korom nagy ,,szerelmeire". Most már teljes mértékben különbséget tudok tenni fiú és férfi közt.

- Köszönök mindent. - Mosolyogtam rá immár törülközőbe csavarva.

- Nincs mit, bármit megteszek azért, hogy jól érezd magad. - Nyomott lágy csókot homlokomra. - Most én is megmosakszom, várj meg nyugodtan kint. Vagy tőlem csatlakozhatsz is. - Húzta játékos vigyorra ajkát.

- Inkább megvárlak kint. - Választottam az elsődleges opciót, majd kifáradtam a szobánkba. Christan ingét kaptam magamra, amiben teljesen komfortosan éreztem magam. Gallérját orromhoz emeltem, majd mélyet szagoltam az abból áramló illatából. Valahogy mindig megbabonázott ez az illat.

Gyomrom hangosat kordult így elindultam a konyha felé valami enni valót keresni.

- Nem volt elég a luxus vacsora? - Nevetett fel Dylan, ahogy beléptem a konyhába.

- Ne írígykedj. - Küldtem puszit felé. - Csak valami nassolni valót keresek.

- Arra nem elég Christan? - Kacsintott rám, majd megint idiótán kezdett el nevetni miközben újabb szőlő szemet kapott be.

- Most már a szőlőn kívül is bekaphatnál valamit. - Kacsintottam rá

- Ohohooo. - Nevetett fel. - Ezért vagy te a legjobb barátom, ez jó volt. - Bólogatott elismerően. - De most komolyan, mért nem feküdtél még le vele? - Tette le kezéből a gyümölcsös tálat majd a púltnak támaszkodott.

- Őszintén? - Vettem ki az epret a hűtőből. - Fogalmam sincs. - Sóhajtottam. - A kémia az valami brutális köztünk, még így is a történtek ellenére.

- Persze, hogy megvan, másoknál gyerek zsivaj van, vagy kutya ugatás, ez a ház meg tőletek zengett egyfolytában. - Nevetett fel ismét mire én vállába ütöttem. Grimaszolva dörzsölte meg a fájó pontot, majd folytattam.

- Igazából teljesen jó köztünk minden, most kaptam egy relaxálló fürdőt gyertyákkal, és egy masszázst. - Magyaráztam neki bele harapva a hideg friss gyümölcsbe. - Néha már szégyenlem, hogy ennyi mindent tesz értem, én pedig érte semmit.

- Akkor itt az ideje a desszertnek. - Lökte elém a csoki szószos flakont.

- Nem, nem, nem, neeeem. - Tiltakoztam hevesen.

- Mért neem? Házasok vagytok, nem egy prűd kis szukának ismertelek meg.

- De számomra ő részben még mindig idegen. - Hajtottam le fejem.

- Hát akkor ez a szerencse napod, még egyszer felfedezheted őt. - Kacsintott rám. Egy ideig még néztem rá fontolóra véve szavait. Részben teljes mértékben igaza volt. Házasok vagyunk akik szinte szüntelenűl kívánják egymást, teljesen természetes lenne, ha megadnánk magunkat érzéseinknek.

-Rendben. - Egyeztem bele majd kezembe vettem a flakont és a gyümölcsöt.

- Ez a beszéd ribi! - Kiáltott még utánnam, ahogy a lépcső felé vettem az irányt. El kell mondanom gyomrom kissé görcsölni kezdett és izgatott voltam. Tudtam, hogy nincs miért szégyenkeznem Christan előtt, viszont számomra ez volt az első.