Mindent Érted. - S.S. második része.

4.Fejezet.

   Tracy előtt próbáltam elfedni gondolataimat. Viszont elég jól ismert ahhoz, hogy tudja valami nyomaszt. De tudta, hogy amég én úgy nem döntök, hogy elmondom neki, addig nem fogja tudni kihúzni belőlem. Ő viszont pont arról híres, hogy felvidítsa az embereket.

       - Gyere velem! - ugrott az ágyunkba megragadva karomat.
       - Mire készülsz? - Emeltem tekintetem az ég felé.
       - Majd megtudod, ne legyél ilyen kíváncsi. - Harapta be alsó ajkait vigyorogva miközben le vezetett a lépcsőn egyenesen a nappaliba. Az egész szobát megvilágította a kandalló meleg tüze és a vacsorához megterített asztalon lévő gyertyák fénye. Szívemet melegség és nyugodság töltötte meg mikor csillogó szemeibe néztem. Úgy vizslatta az arcom mintha csak életében először látna és tudtam, hogy benne csak az él, hogy boldoggá tegyen. Ez valami hihetetlen érzés volt. Nem is sejtette, hogy puszta létével mennyire boldoggá tud tenni.
       - Mindennél jobban szeretlek ugye tudod? - öleltem magamhoz haját simogatva.
       - Tudom, pont ezért tettem. - motyogta mellkasomba.

   Kihasználva a háttérben lévő halk, de kellemes zenét a karjánál fogva húztam a kandalló elé. Egyik kezemmel megfogtam apró kis tenyerét a másik kezem pedig átfontam derekán. Lassan ringatóztunk a ritmusra,miközben önfeledten nevetett.                     A szemeiben még mindig azt a csillogást láttam amit ugyan itt másfél évvel ezelőtt. Megforgattam majd magamhoz húztam egy szenvedélyes csókra. Kezét az arcomra vezetve csókolt vissza.

   A vacsora kellemesen telt. Igazából mint mindig, Tracy társaságában sosem lehetett unatkozni.
       - Tudoood, gondolkodtam egy kicsit. - szúrta villáját a félig átsütött steakbe.
       - Min? - kérdeztem vissza két falat közt.
       - Arra gondoltam, hogy ha vége ennek az ügynek. - mutatott köröket ujjaival célozva az új bevetésre. -Talán bővíthetnénk kicsit a kis családunkat. - Nézett fel rám hatalmas csillogó szemekkel. Eleinte fel sem fogtam szavainak jelentését.

       - Arra gondolsz, hogy legyen egy kisbabánk? - Kérdeztem rá megerősítést kérve. Szerettem őt mindennél jobban, és hihetetlenül vágytam rá, hogy egy ilyen szinten teljesedjen be még jobban szerelmünk, de sosem hozakodtam fel vele. Úgy gondoltam talán ő még nem állna rá készen. Nem akartam nagyon bele élni magam,viszont szemeim csak ajkát figyelték, hogy vajon azt a szavat ejti e ki majd ajkain.

       - Igen. - Mondta ki lágyan és ugyan az az érzés telítődött szét bennem mint mikor először megláttam aznap este a parton. Ugyan így mikor először mondta ki, hogy szeret. Belül szinte tomboltam és ugyan abban a heves érzelemben keltem fel székemből, hogy szorosan karjaimba zárhassam törékeny testét.

       - Mindennél jobban boldoggá tenne! - Szorítottam magamhoz szorosan nevetve. Felkuncogott majd egy érzelem dús csókba invitált. Soha sem akartam elengedni, mindig csak többre és többre vágytam belőle és most, hogy egy darabot ad magából értem szívem úgy kalapált, hogy azt hittem tényleg ki szakad a mellkasomból. Ölembe emelve forgattam meg a levegőben miközben önfeledten nevetett.

   Az éjszaka szinte szemhunyásnyit sem tudtam aludni csak őt tudtam nézni és simogatni nyugodt arcát. Annyira izgatott voltam hogy egyszerűen egy cseppnyi fáradság sem volt bennem. Csendben óvatos mozdulatokkal kikászmálódtam mellőle. A ház sötét volt és csendes már mindenki javában aludt pár őrt leszámítva. A konyha előtt bicentettem Adamnek aki az ajtóban áll.

   Kezembe emeltem a kristály poharat, megtöltöttem vízzel majd a púltnak támaszkodva bele kortyoltam. Álmatlan voltam túl sokat agyaltam a bevetésen. Tarcy a mindenem nem bocsájtanám meg magamnak ha bármi történne vele. Főleg úgy, hogy újabb nagy lépést tervezünk az életünkbe. Kopant a púlton a poharam ahogy le helyeztem majd a könyvtárba mentem, hogy átfusam párszor a tervet.

   Nem tudom mikor aludhattam el de éles nyak fájdalomra ébredtem. Résnyire nyitottam a szemeim ahogy bántotta az ablakon beszűrődő nap sugara. Előttem szana szét hevertek a kidolgozott terv papírjai, ami egyébbként megelégedésel töltött el. Kómás hangulatban össze szedtem őket egy kupacba majd nagyot nyujtózva indultam el a konyha irányába, hogy igyak egy frissítő kávét. Tracy felkapta fejét és lágyan rám mosolygott mikor be támojogtam az ajtón.

       - Jó reggelt szerelmem. - nyomtam könnyű csókot homlokára.
       - Jó reggelt munka mániás. - forgatta meg szemeit mosolyogva.
       - Bocsánat a tegnapiért, nem voltam fáradt gondoltam még utoljára átnézem a dolgokat. - töltöttem meg csészémet a forró nedüvel.
       - Semmi baj, ma lezajlik ez az egész aztán már csak az enyém leszel. - húzta ki magát hencegve ami meg mosolyogtatott. Imádtam hogy ilyen.