Reggel éles fájdalommal a fejemben keltem, amit a másnaposságnak tudtam be. Fel szisszentem ahogy megpróbáltam felkelni. Már nem vártam. Tudtam, hogy a lépcső alján töltöttem az éjszakát. Tudtam, hogy a törmelék darabok amiken most át gázoltam a fájdalmam tükröződése. Hatalmas nagy barom lennék, ha azt hittem volna kinyitom a szemem minden a régi lesz és ez csak egy rossz álom volt. Újra hallom édes kuncogását ahogyan fölém mászva apró csókokat hintve kelt fel álmaimból. Ez nem fog megtörténni. Az üresség bennem szinte kongott. Torkom kiszáradt, és ha csak nem lebegne előttem a cél fel sem tudtam volna kelni a lépcső aljából. Teljesen erőtlen vagyok, de ez a fájdalom kezd haragba fordulni. Valaki tehet erről. És ez a valaki meg fog halni. Éreztem ahogyan szét áramlik bennem a bosszú vágy és a harag. Úgy éreztem magam mint mikor a vadász kutya megérzi a nyúl vérének lüktetését. Én sem fogom fel adni és addig kaparok még át nem harapom annak a nyúlnak a lüktető vénáját és el nem hagyja ajkát az utolsó lélegzet vétel.
Kicsaptam a bejárati ajtaját majd az üveget elhajítva a többiekre néztem. Senki sem mert egy szót sem szólni. Mindenki tekintetében láttam a szánakozást és a sajnálatot.
- Mi van, nincs semmi dolgotok?! - Kiabáltam rájuk, amit szerencsére ismétlés nélkül is megértettek és folytatták tovább az edzést, pakolást vagy akár mit is csináltak épp akkor.
- Van itt valami amit jó lenne ha lánál. - Lépett oda hozzám Dylan. Választ nem adva csendben követtem őt a garázsig. Ahogy be léptem a helységbe szemem elé tárult két pasas akik székhez voltak kötözve. - Schot osztaga kapta el őket nem messze a raktár épülettől. - Tette keresztbe maga előtt kezeit Dylan a két tagot figyelve.
- Menj ki. - Mondtam egyszerűen én is őket figyelve. Láttam szemem sarkából, ahogy Dylan össze ráncolt homlokkal néz rám, tudtam, hogy nem szivesen tenné, de egy szigorú pillantással rá vettem a távozásra. Megvártam még becsukja maga mögött az ajtót majd lassú léptekkel az asztalhoz lépetem ami a garázs sarkában helyezkedett el. Kifelyezéstelenül és érzelem mentesen emeltem le róla egyik kedvenc vadász késem majd megálltam a két alak előtt. - Kinek dolgoztok? - Kérdeztem a legegyszerűbben, mire az egyik felhorkantott. Szinte meg sem erőltetve magam ugyan azzal az üres tekintettel döftem késem a combjába. Üvöltése töltötte be az eddig csendes szobát. Vér serkent ki lábából, ahogy még egyet csavartam a késen. - Nem voltam elég világos? - Néztem a másik pasas szemébe. Láttam benne a félelmet. Láttam a homlokán gyöngyöződő izzadságot és még heves szív verését is hallani véltem. Még mindig nem kaptam semmi választ így ismét mély vágást ejtettem társa lábán. Ismét fel ordított. Vissza kézből egy jobb horoggal kiütöttem. Kikerekedett szemekkel nézett rám a még sértetlen fogoly. - Kurvára idegesít a visítása. Attól félek az ordításától nem hallottam a választ.
- Esküszöm nem tudom ki a főnök! - Szabadkozott félelemmel teli hanngal. Fejem oldalra döntve tűrtem fel ingem ujját majd sóhajtva pillantottam rá.
- A jó édes anyáddal ezt a dumát meg tudod etetni, de velem nem. - Néztem rá közömbösen. - Vagy elmondasz mindent amit tudsz. - Közelebb hajoltam füléhez. - Vagy a farkasokkal foglak élve megetetni. - Súgtam fülébe tisztán érthetően és pontosan tudtam, hogy a kifelé tükrözött nyugodságom fogja benne a legnagyobb félelmet kelteni.
- Esküszöm az életemre, hogy nem tudom! - Ordította, hogy már a könnyei kifolytak szeméből.
- Az életedre szerintem te is nagyon jól tudod, hogy nem jó esküdözni. - Mártottam késem oldalába, amitől ő is hangos ordításban tört ki.
- Tényleg nem tudom ki a fő góré, én még csak pár hónapja csatlakoztam! - Vergődött a fájdalomtól.
- Ki vett fel? - Hajoltam közel arcához, hogy még nagyobb hatást gyakoroljak rá.
- Nem tudom a nevét, valami Orosz csávó. - Biccentett fejével. Le néztem egy pillanatra. láttam ahogy ujjai játszanak a szék karfáján. Láttam ahogy megnőtt orrcimpája. Hazudik. Oldalra biccentett fejjel néztem vissza szemeibe és újra az oldalába vágtam késemet. - Stefannak hívják bassza meg! - Üvöltötte. - Pavlov Stefan, de többet esküszöm, hogy nem tudok! - Kiabálta fájdalomtól eltorzult arccal.
- Téged hogy hívnak? - Böktem hozzá a kérdést újra felegyenesedve.
- Nikolaj.. - Nyöszörögte a hasán ejtett sebeket nézve.
- Ide figyelj Nikolaj. - Sóhajtottam. - Én az életemben még nem öltem meg senkit akár hiszed akár nem. - Vontam meg vállam. - Meg engedem, hogy vissza menj a főnöködhöz, magaddal víve a hullát is. De mond meg a főnöködnek, hogy olyan dolgot vettek el tőlem,amit nem kellett volna. - Néztem vissza rá. - Mond meg neki, hogy meg találom őt is és a többieket is. Tudni fogja, ha jövök. Vérrel és holt testekkel borítom az utakat egész addig még nem lesz újból nálam az, amit elvettek tőlem. - Néztem rá bosszú vágytól csordult tekintettel.
- Milyen hullát vigyek magammal? - Ráncolta össze homlokát zavarodottan a zöldfülű.
- Oh.. csak ez a rész nem jutott el az agyadig? - Vontam meg vállam. - Ez még teljesen rendben van, akkor orvosolom ezt a részt is. - Abban a pillanatban fordítottam egyet késemen és elvágtam a társa torkát. Hangos ordításban tört ki Nikolaj én pedig csak üres tekintettel töröltem meg kezemre tapadt vérét és vissza tettem a véres kést az asztalra.
Kiléptem a garázs ajtón, ahol pár döbbent arccal találkoztam össze.
- Takarítsátok össze ezt a szart. - Böktem a garázs felé ügyet sem vetve az arcckifelyézesekre. - Engedjétek ezt a spiclit had vigye a hullát is, üzenetet visz a főnökének. Adam te pedig követni fogod őket és azonnal jelentesz. - Adtam ki a parancsokat. - Megyek és letusolok. - Néztem végig magamon fintorogva.
Meredten néztem magam a tükörben. Néztem a véres ingem. Ahogy rá száradt remegő kezeimre. Idegesen dörzsölve próbáltam lemosni a csap alatt ami véres csappeket hagyott maga után a fehér mozsdókagylón.
- Oh Tracy bárcsak itt lennél.. - Suttogtam. - Mindent meg fogok tenni azért hogy újra a karjaimban legyél. - Néztem magamra a tükörben. - Ha szörnyeteg kell,hogy legyek akkor az leszek. Ha kell a holttesteken mászok fel érted a toronyba. - Szorult el torkom. - Ha kell a bűnösök és felelősök vérével töltöm meg a folyókat.... Az életemre esküszöm, hogy addig nem állok meg még nem hallom meg újra nevem édes ajkaid közül... Érezni fogja a világ a fájdalmam. - Gördült ki egy könnycsepp ismét szememből.
VOUS LISEZ
Mindent Érted. - S.S. második része.
Fanfiction- Stockholm Sindrom ll. Rèsz. - Christan és Tracy egymásnak vannak teremtve. Tökéletes összhangban vannak és közös erővel irányítják a maffiát. Ez álltal nem egy ellenséget szerezve maguknak. Christan hatalmas akadályba ütközik mikor szerelme az ell...
