Be esteledett már mire vissza èrtem a házhoz. Az emberek mèg mindig nyüzsögtek oda lent immár az új nyomon haladva tovább. Csendesen elsètálva mellettük ültem ki a hátsò udvar lèpcsőjère. Fel nèztem az ègre ès rögtön az jutott eszembe, hogy ő is ugyan ez az èg alatt van valahol. Legalább ez adott egy kis remènyt.
- Szia Királynőm. - Nèztem a legfènyessebb csillagra az ègen. - Már nem kell sok azèrt, hogy megtaláljalak, mindent meg fogok tenni èrte. Tudom,hogy nem lennèl rám büszke azèrt amit tettem sőtt talán mèg utálnál is miatta, de kèrlek most az egyszer bocsájtsd meg azt amit tettem ès tenni fogok. - Nyeltem nagyot.
- Mit csinálsz itt? - Hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Tudtam, hogy Diamond az a nèlkül hogy megfordultam volna. Miòta Tracyt elrabolták mindenki azon dolgozik, hogy megtaláljuk ès szinte alvò tábor lett a házbòl.
- Nèzem a csillagokat ès hallgatom ahogy az Univerzum röhög rajtam. - nèztem az èg felè.
- Meg fogjuk találni. - Tette kezèt válamra ahogy közelebb jött. - Te nem akár ki vagy, hanem Christan.
- Èpp ezaz. - Nèztem le magam elè. - Ha sokat mutatsz, az emberek sokat várnak el tőled. Ès ìgy a csalòdás is nagyobb, ha nem sikerül.
- Ilyet ne is mondj ès ne is gondolj! - Csattant fel.
- Remènykedem ès nem fogom feladni. De ezzel is számolnunk kell. - Sütöttem le szemeim. - Most ha megbocsájtasz inkább lefekszem aludni.
Nem vágytam most senki társaságára sem. Elvetettem magamat az ágyon a plafonra meredve. Lassan fordìtottam fejem Tracy párnájára. Nem is olyan règ mèg ezen a párnán nyugodott feje. Mèg mindig èreztem illatát az ágyneműn amit mèlyen be is szìvtam. Elmerülve gondolataimban elnyomott az álom.
- Elraboltak te meg itt lustálkodsz? - Hallottam meg az ismerős hangot. Szemem mèg nem tudtam kinyitni ezèrt csak egy morgást tudtam kierőszakolni magambòl mikor èreztem besüppedni mellettem az ágyat. Lágy csòkot èreztem homlokomon. Ismerős illat csapta meg orrom amitől rèsnyire nyitottam szemeim. Nem hittem a szememnek teljesen lefagytam ahogy meg láttam Tracyt felèm tornyosulva ahogy rám mosolyog. - Mèrt nem kerestèl?
Azonnal elkaptam testèt ès magamhoz szorìtottam. Èreztem aprò testèt karjaimban, kezeim közè fogtam ès úgy csòkoltam meg mint mèg soha.
- Kerestelek Királynőm! - Gördült ki ismèt egy könycsepp szememből de ez most öröm könny volt.
- Ez nem igaz. - Vált komorrá arca. - Hagytad, hogy ezt tegyèk velem. - Kezdett el sìrni ahogy felemelte pólóját. Szemeim döbben kerekedtek ki felső testère tapadva. Rengeteg vágás borította különböző nagyságokban ès csak dőlt belőle a vèr vörösre festve alatta a fehèr ágyneműt.
- Tracy! - kiáltottam majd amilyen gyorsan csak tudtam felültem elè kezeimet a sebekre tapasztva, hogy elszorìtsam a vèrzèst. Rèmülten nèztem szemeibe, ahogy azok lassan lecsukòdtak. + Ne, ne, me, neee... - Kapkodtam könnyek közt a levegőt ahogy próbáltam meg menteni az èletèt. Hajam vetìtèkes homlokomhoz tapadt miközben felè hajoltam ès láttam, hogy már többè nem vesz levegőt. Kezeim csurom vèressek voltak ès szinte már semmit sem láttam a könny fátyolon keresztül.
- Christan èbredj már fel! - hallottam meg a tompa kiáltást, majd rèmülten ültem fel az ágyamban. Zihálva kapkodtam jobbra balra a fejemet mèg nem megláttam Dylant. Pròbáltam normalizálni a lègzèsem, ahogy rájöttem, hogy ez csak egy álom volt. De annyira valòsághű volt, hogy mèg percek után sem tudtam megnyugodni. Folyt ròlam a vìz ès az ágyneműm is teljesen átázott. Dylan egy szòt sem szòlt csak sajnálkozva meredt rám egèsz vègig az ágyam mellett állva. Felálltam ès kimentem az erkèlyre, hogy èrjen egy kis friss levegő. Mèlyet sòhajtva támasztottam kezeim a korlátra hátra pillantva az òrára. Szinte csak másfèl òrát aludhattam.
- Minden rendben van? - Törte meg a csendet Dylan.
- Persze haver.. - mondtam halkan. - Menj csak aludni.
- Biztos vagy benne? - Tette kezèt vállamra.
- Persze. - Nèztem fel a tájra.
Hallottam ahogy Dylan elhagyja a szobámat ès lassan becsukja maga mögött az ajtòt. Èn pedig csak bámultam magam el èlènken ègett bennem ez a förtelmes álom. Szinte mèg èreztem testèt ès meleg vèrèt kezeim alatt. Tudom hogy csak egy buta álom volt, de borzalmas az a rombolás amit ez az álom velem tett.
Ès nem ez volt az első eset. A következő kèt hètben csak mèg idegesebb lettem attòl a tudattòl, hogy Filipnek mèg mindig nem akadtunk a nyomára. Csak teltek múltak a napok ès abban a tudatban kellett èlnem, hogy talán kìnozzák Tracyt, valahol ahol be van zárva. Vagy ami mèg rosszabb, amibe bele sem akartam gondolni, de álmaim szüntelenül emlèkeztettek rá. Szemeim sötètek ès karikássak voltak már. Vagy abszolút nem tudtam aludni, vagy, ha sikerült is aludnom egy szemhunyásnyit akkor pedig külön fèle rèmálmok keserìtettèk meg elmèm. Átlagban a könyvtárban töltöttem az éjszakáim, már nem tudtam megmaradni a közös szobánkban. Nem mintha a ház többi rèszèben jobb lett volna. Újra ès újra átolvastam azt a Stephen King könyvet amit először olvasott. Ezzel pròbáltam tölteni állmatlan èjszakáim többsègèt.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Mindent Érted. - S.S. második része.
Fanfic- Stockholm Sindrom ll. Rèsz. - Christan és Tracy egymásnak vannak teremtve. Tökéletes összhangban vannak és közös erővel irányítják a maffiát. Ez álltal nem egy ellenséget szerezve maguknak. Christan hatalmas akadályba ütközik mikor szerelme az ell...
