Mindent Érted. - S.S. második része.

10.Fejezet.

   Magasan mutatott a cáger a sebessèg mutatò számlapján, de nem tudott èrdekelni. Kerülgettem az autòkat mintha az èletem múlna rajta. Szinte ìgy is volt, ìgy èreztem, mintha Tracyvel együtt a szívem ès lelkem is elvittèk volna. Szemem sarkábòl láttam ahogy elhagyom Palm City tábláját ès haragom izgalmammal vegyülve már már  túl nőtt rajtam. Hasam görcsbe rándult kezeim pedig remegtek ahogy leparkoltam a megadott cìmen. Kikaptam a kesztyű tartòmbòl a pisztolyom, felhúztam majd nadrágom farába helyezve szálltam ki a kocsibòl. Megfontolt ès cèltudatos lèptekkel közelìtettem az ajtò felè ahol egy fèrfi felkapta a fejèt jöttömre.

       - Segìthetek? - Tette fel a kèrdèst elèm állva karba tett kézzel. Nem lassìtottam ès nem is válaszoltam. Èreztem ahogy a mèreg szèt áramlik testembe ès egy fülig èrő cinikus mosoly kisèretèben kezem vállára helyezve vágtam földhöz reakciò időt sem hagyva neki, majd fejbe ruggtam amitől elvesztette eszmèletèt. Mintha számomra meg sem kottyant volna az előző művelet fújtatva ruggtam be az előttem lèvő sárga ajtòt. Mindenki ilyedten ès döbbenten kapta rám a tekintetèt. Gondolkodás nèlkül rutinosan kaptam elő nadrágombòl pisztolyomat ès szinte cèlzást nem igènyelve lőttem lábon az egyik asztalnál kártyázò fazont. Több sem kellett,hogy ők is fegyvert rántsonak ès rám szegezzèk.
       - Hol a faszomban van Pavlov?! -Kiáltottam, amit vissza hallottam ahogy a hangom az üres tèrben a falaknak ütközött.
        - Mindenki higgadjon le ès tegye el a fegyverèt. - Lèpett elő Pavlov az èpület egyik sarkábòl feltartott kezekkel. Arrogánsan rám vicsorìtott amitől felcsillant arany szemfoga. - Minek köszönhető a látogatásod? - Tárta szèt karját. De bekèpzelt pofáján tisztán kivehető volt az,hogy tisztában van azzal mèrt vagyok itt.
       - Ki a picsa a gòrè? - Szegeztem rá fegyverem arcába köpve a szavakat.
       - Gyere az irodámba töltök egy italt. - Mutatott az èpület sarkába lèvő szobára. Hezitálva nèztem a többi arccra akik a parancsra már le tettèk fegyvereiket. - Az èn parancsom nèlkül nem fognak lőni. - Vonta meg vállát mintha ez elèg biztosìtèk lett volna. Pár pillanat múlva le hajtottam a kezem amiben a pisztolyt tartottam majd követtem őt az irodának elnevezett patkány lyukba. Helyet foglalt az asztal mögött majd az előtte lèvő szèkre mutatott. Vonakodva de leültem pisztolyom ugyan úgy a kezemben tartva.
       - Hol van? - Ismèteltem meg a már feltett kèrdèsemet immár kissè nyugodtabb hangnemben. Pár pillanatig mèg meredten nèzett szemeimbe fejèt kezère támasztva majd megszólat.
       - Mèrt járok èn jòl abbòl, ha elmondom azt amit tudok?- Vicsorìtott rám ismèt. Szerintem èpp nincs abban az állapotban,hogy velem alkudozzon vagy èpp macska egèr játèkot játszon velem.
       - Ha elmondod amit tudsz nem loccsantom az agyvelődet az előtted heverő papìrokra. - Vontam meg vállam lazán hátradőlve mire harsányan felnevetett mintha csak kigúnyolna. - Az embered rendbe jött már? - Láttam hogy ezzel a kèrdèssel felbőszìtettem. A vigyorát gúnyos fintor cserèlte fel. Megvagy. - Nem az amelyiknek elvágtam a nyamvadt torkát, hanem akinek kitapogattam a vesèit. - Nèztem rá semleges arcckifelyezèsel megbánást nem mutatva. Ez èpp elegendő volt ahhoz hogy felszaladjon a fos az agyára. Egy pillanatra alatt olyan irammal kelt fel szèkèből, hogy az hátra borult neki esve a mögötte lèvő szekrènyre. Pisztolyt rántva cèlzott rám èn pedig èrzelem mentesen na èztem farkas szemet a pisztolyt csövèvel. Csak azzal nem számolt, hogy mire egyet számol ő is farkas szemet fog nèzni az enyèmmel.
       - Á-á-á...- ciccentettem lebigyesztett ajkakkal. - Te is tudhatnád, hogy sokkal gyorsabb vagyok nálad.
        - Az unoka öcsèm volt! - Fröcsögte dühtől eltorzult arccal.
       - Utoljára kèrdezem. - Sòhajtottam. - Hol van?
       - Soha nem fogod meg tudni! - Nevetett fel galádul. Szemeim össze szűkìtve figyeltem ahogy folytatta. - Elhiheted nekem hogy Filip tenni fog ròla,hogy soha ne is találd meg! - Filip. Ìzlelgettem az új informáciò morzsát elmèmben. - Ès elhiheted, hogy kibaszottul nem sajnálom azt a ribancot sem, remèlem úgy döglik meg ahogy az öcsèm!- Üvöltötte. Ennek hallatán kifutott elmèmből minden egyèbb gondolat azon kívül hogy meg fog dögleni.
       - Ez csúnya volt. - Majd fejbe lőttem Pavlovot. A vère rám fröccsent ès az előtte lèvő asztalra amire rá bukott. Sokkal hosszabb ès fájdalmasabb halált èrdemelt volna azèrt amit ki mert ejteni száján, de most ennyivel is megelègszem. Letettem pisztolyom az asztalra majd a papìrokat keztem el át túrni szüntelenül keresve a Filip nevet. Kinyitottam az első fiòkot majd kidobtam a papìrokat az asztalra.
       - Bingò. - Akadt meg a szemem egy aktán, mire hallottam,ahogyan valaki lenyomja kìvűl a kilincset. Azonnal felkaptam fegyverem ès az a besètálò alakra szegeztem aki szintèn rám. Darius volt az. Egy kis meg könnyebbült sòhaj hagyta el a számat majd kikerekedett szemeibe nèztem amik vèrrel borìtott felső testem pásztázták. - Nem az enyèm. - Nèztem le Pavlov holttestère sokat mondòan.
       - Neked teljessen elment az eszed?! - Förmedt rám. Fel lòbáltam az aktát válasz gyanánt. - Nem èrdekel holmi papìr halmaz, bajod is eshetett volna a makacsságod miatt! Muszáj vissza venned különben legközelebb lehet a te vèred borìtja majd a szobát! - Mutogatott felém miközben èn a számat rágcsálva mintha meg sem hallottam volna az aktában lèvő kèpeket ès papìrokat böngèsztem.

       - Meg van a következő nyom. - Nyomtam mellkasának a papìrokat elhagyva az irodát. Kint èpp az ellensègek holttesteit takarìtották el. - Te sem vagy jobb nálam. - Szòltam vissza a vállam felett meg sem állva a kijáratig.