Mindent Érted. - S.S. második része.

22.Fejezet.

- Miközben írtam a YouTube ezt a zenét indította el random, remélem ti is úgy bolondultok meg majd az összhangtól,mint én. -

Rezerváltam a helyet az étteremben és a többi aprósággal is megvoltam. Ahogy hazaértem azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Alaposan letusoltam. Megborotválkoztam és szinte minden apróságra figyelve elkészültem az esténkhez. Szinte kisfiús idegesség fogott el, ahogy magamat méregettem a tükörben, hiszen neki ez volt az első randevúnk. Fekete öltönyt húztam majd még egyszer bele néztem a tükörbe. Végig simítottam magamon majd kifújva egy nagy adag levegőt késznek nyílvánítottam magam. Felvettem a hatalmas vörös rózsa csokrot majd lekocogtam a hosszú lépcsőn, ahol Dylan állt.

- Sikerült mindent elintézni? - Szívtam be mélyen a levegőt, megigazítva csokor nyakkendőm ami idegeségemnek köszönhetően kissé akadályozta a lélegzetvételt.

- Igen. - Vigyorgott rám Dylan végig mérve engem. - Te aztán ki tettél magadért.

- Jó leszek így? - Meredtem rá kétségbe esetten.

- Tökéletes, csak nyugodj már meg.- Nevette el magát. - Olyan vagy lassan már mint egy csaj.

- Pofa be. - Forgattam meg szemeim. - Ha kész lesz elhozod majd? - Fogtam meg vállát.

- Persze, épp most tusol, remélem neked is tetszeni fog a mi választásunk.

- Könyörgöm, számomra Tracy egy krumplis zsákban is a világ legszebb nője lenne. - Mosolyogtam rá.

Részben szégyeltem magam, amiért nem én magam viszem el az étterembe Tracyt, de szerettem volna szemügyre venni mindent mielőtt ő is megérkezik.

- Jó estét Mr.Black! - Ödvözölt egy közép korú férfi a bejáratnál.

- Jó estét. - Viszonoztam üdvözlését. - Minden megvan amit kértem?

- Hát persze Mr.Black. - Mosolygott rám. - Szeretné szemügyre venni?

- Kérem.

- Kövessen uram. - Invitált maga után.

Szemeim végig futattam a helyen és megbizonyosodtam róla, hogy minden úgy lett megcsinálva ahogy megbeszéltük.

- Köszönöm a fáradozásukat. - Fogtam kezet a fickóval majd egy két bankjeggyel többet csúsztattam kezébe a szép munkáért. - Viszont lent várnám meg a kisasszonyt, ha nem probléma.

- Semmi akadálya. - Tessékelt előre.

Idegességem egyre nőtt, ahogy percenként pillantottam az órámra. Körbe néztem az étteremben ülők arcán, majd még a lélegzetem is elakadt, ahogy ismét az ajtó felé pillantottam. Hírtelen megszűnt körülöttem minden. Az emberek beszélgetése. A lágy zongora hang ami a sarokból jött. Minden, szinte még az idő is megállt. Tracy lépett be az ajtón, és mint mindig újra lenyűgözötten néztem közeledő alakját. Lágyan mosolygott rám amitől ismét szerelmes lettem, ha ez lehetséges. Bordó selyem ruhája úgy omlott le a földig, mintha csak rá szabták volna. Mélyen dekoltált volt, de nem kihívónak tűnt inkább elegánsnak. Nyakában pedig ott lógott az a gyémánt nyaklánc, amit még születésnapjára kapott tőlem. Szívem hevesen vert, ahogy egyre közelebb ért.

- Csodálatos vagy!- Mosolyogtam rá majd számhoz emeltem apró puha kezét és lágy csókot nyomtam rá. Arca azonnal elpirult és láttam, hogy rajta is megjelenik a kislányos zavar.

- Köszönöm . - Mosolygott rám ragyogó szemekkel. Karomat eltartottam, hogy bele tudjon karolni, majd elindultunk a lépcsők felé.Szemem sarkából láttam,ahogy Tracy kissé pánikolva nézett a hatalmas lépcsősorra majd a lábára bújtatott magas sarkújára. Gondolkodás nélkül pördítettem magam elé, majd combja alá nyúlva felemeltem mellkasomhoz. Kisebb sikoly hagyta el a száját majd ez át csapott édes kuncogásba, ahogy nyakam köré fonta kezeit, hogy meg tudjon kapaszkodni.

- Mit csinálsz? - Nevetett még mindig. - Igazán nem kellene.

- Számomra ez semmiség Királynőm. - Pillantottam rá. Csak akkor vettem észre mennyire is közel van arcunk. A kuncogása elmúlt és lágy pillantását ajkamra vezette. - Megérkeztünk. - Suttogtam ajkára még mindig tartva őt karjaimban.

- Akkor már le tehetsz, szerintem innen már nem lesz gond. - Suttogta ő is majd ajkaimról szememre vándorolt inrisze. Hallottam ahogy nyelt egyet. Szemeim ajkára pillantottak majd megnyaltam enyémet.

- Igen, nem lesz gond. - Mondtam halkan még mindig mozdulatlanul.

- Igen. - Ismételte meg magát, de láttam, hogy gondolatai teljesen máshol járnak és tudtam, hogy igazából másra vágyik. Viszont most tényleg fékeznem kell magam, szerettem volna ezt az estét varázslatossá tenni számára így óvatosan leengedtem végíg simítva derekán.

Mosolyogva fordult meg tengelye körül majd ragyogó szemekkel nézett körbe.

- Christan... ez gyönyörű.- Nézett fel ismét szemeimbe, majd elindult felfedezni a helyet.

Részben szerettem volna emlékeket megragadni így ismételten kibéreltem a tetőtért viszont most még többet hoztam ki belőle. Egy megterített két személyes asztal behűtött pezsgővel és a vásárolt karamellás finomsággal. A fényeket a gyertyák helyett most apró lámpások adták, amik beragyogták az egész teret.

- Hogy csináltad ezt? - Ejtette ámulatba az össze tákolt franci ágy szerű kerti bútor, amit fátyollal borítottam nyitva hagyva a tető részt, hogy tudjuk a csillagokat kémlelni.

- Tetszik? - Simogattam meg hátát mosolyogva.

- Köszönöm. - Mosolygott rám, majd kissé pipiskedve lágy puszit nyomott arcomra, amitől szinte lefagytam. Az első közeledése amit felém tett. Úgy éreztem szívem lángba borult és át járt a melegség. Ismét magamhoz térve mosolyogva követtem majd kihúztam a székét, hogy kényelmesen helyet tudjon foglalni.