Mindent Érted. - S.S. második része.

6.Fejezet

   Hamar elrepült az a pár óra amit ugyan olyan feszülten töltöttem, mint az elmúlt napokat. A srácok be pakolták az utolsó dobozokat is majd mindenki be szállt a számukra kijelölt helyre.
       - Vigyázz magadra fiam. - paskolta meg vállamat bíztatóan Darius.
       - Igyekezni fogok. - Pillantottam az autóban ülő Tracyre. Jobban féltettem őt mint saját magamat és ezt Darius is tudta.

   Körülbelül egy óráig tartott az út a kikötőig. Kicsit távolabb álltunk meg az autókkal és a furgonokkal, hogy ne szúrjon ki minket senki. Alsó ajkamat rágcsálva néztem ki az ablakon ideges voltam, ami nem tesz jót ilyenkor. Nem lankadhat a figyelmem egy pillanatra sem. Mély lélegzetet vettem majd Tracy felé fordultam.
       - Bármi történjék nem mozdulhatsz mellőlem, megértetted? - néztem komoly tekintettel szemeibe.
       - Igen megértettem. - bólintott aprót.
       - Megvédelek akár az életem árán is. - álla alá nyúltam, hogy közelebb húzzam arcát az enyémhez. - Szeretlek Királynőm.
       - Szeretlek Krirályom. - Nyomta ajkait enyémre.

   Csendben kiszállt mindenki majd tették a dolgukat. Hetek óta erre készültünk és szerencsémre nem kellett még a helyszínen is a szájukba rágnom, hogy ki mit csináljon. Elindultak a csapatok és perceken belül már körbe is vettük a kikötőt. Meg vártam még Scot és Dylan jelt adnak egy magas konténer tetejéről majd lassan fel emelve fegyveremet elindultam a raktár felé.
       - Ne maradj le. - sutogtam Tracyre nézve a vállam felett.
   Már láttam az őröket az ajtóban, intettem a 2A csoportnak, hogy indulhatnak. Láttam ahogy Adam az egyik őr mögé lopózik. Be fogta száját, hogy az semmilyen hangot ne adhason ki, hátra csavarta kezét majd le ütötte a fegyvere markolatával. Szerettem volna csendesen intézni a dolgokat, hogy szinte az utolsó pillanatig tudomásul se vegyék, hogy ott vagyunk. A raktárből fény szűrődött ki. Az ajtóhoz lopakodtunk majd be lestem rajta, hogy fel mérjem a terepet. A nagy arc épp háttal állt nekem és egy másik nagy drog dillerel félre vonultak az irodai részlegre.
Nem láttam az arcát ami kissé idegesé tett, a nyomozás során sem tudtuk ki deríteni, hogy ki is itt a főnök. Teljesen védve volt a nyílvánoság előtt és egy piramist épített maga alá így szinte láthatatlan volt. Mindent az embereivel intéztet ami részemről elég gyáva dolog.

   Elnéztem jobbra és tekintetemel Dylanéket kerestem. Mikor megpillantottam biccentettem egyet, hogy kezdődhet a buli. Egyszerre rontottunk be a raktár ház épületébe Tracyt rögtön fedezékbe vittem, majd fel dörrentek az első lövesek. A golyók élesen vágták el a levegőt ahogy a meglepett ellenfelek felé tartottak.
   Azonnal viszonozták a leadott lövéseket búvóhelyet keresve vagy menekülőre fogva. Akik az utóbbit választották nem nagy sikerel jártak. Gondoltam erre is ezért Scot csapata kint várta őket.
Felemelve fegyveremet rutinos mozdulattal célzás nélkül lőttem válon az ellenfelemet, majd kicsit léjebb tartva combját érte a lövés. Fájdalmas ordításal zuhant a földre. Nagy meglepetésemre Tracy egymás utánban lőtte ki őket amitől csak meg jobban megbizonyosodtam, hogy ő álmaim nője.
       - Maradj itt kérlek! - utasítottam Tracyt. - Én a patkányok után megyek az irodába.
Aprót bólintott én pedig görnyedve végig futottam az irodához. Mély lélegzetet vettem majd be ruggtam az ajtót fegyeveremet a magasba emelve.
Körbe nézve a helysegen nem láttam senkit. Szemem megakadt egy ajtón a szoba sarkában.
       - Picsába! - szitkozódtam mikor elolvastam a felette villogó EXIT feliratot. Dylan abban a pillanatban rontott be még 5 emberével.
       - Meg szöktek? - emelte rám tekintetet.
       - Nyilvánvaló nem? - emeltem rá haragos tekintetem. Erre kèszültünk már hosszú hetek óta. Már csak abban remènykedtem, hogy talán Scot csapata rajtuk ütött amint kilèptek az èpületből.

   Kilèptem az iroda helysègből ès idegesen markoltam meg a lèpcső korlátját ahogy vègig futtatam tekintetemet a földön heverő tetemek között. Az embereim már a ládákat pakolták a furgonokba mint a szorgalmas kis hagyák. A fő bejáraton Scot rohant be zihálva zavartan kèmlelve környezetèt. Bajlós volt a viselkedèse ami mèly ráncokat idézett elő homlokomon. Ahogy megpillantott felèm rohant. Valamit kiabált de a kisebb hangzavartól nem hallottam jól.
       - Elvittèk! -kiáltotta már közelebbről. A szìvem kihagyott, a szám kiszáradt ès annak ellenère,hogy nevet nem modott, rögtön Tracyt kerestem. Lerohantam a lèpcső soron majd fel alá a hangárban a nevèt kiabálva. Mindenki felèm kapta tekintetèt ès csak akkor èrtettèk meg igazán. Esze veszettül ziháltam, átjárt a melegsèg ès egyre nagyobb volt a nyomás a mellkasomban ahogy nem láttam sehol az èdes kis arcát.
       - Hol van?! - fogtam meg Scotot a gallèrjánál fogva.
       - Sajnálom..- suttogta halkan.
       - Mit sajnálsz?! Mi a faszomat sajnálsz?! - ordìtottam kèpèbe ahogy felkavarodtak bennem az èrzèsek.
       - Tracyt...e...elvittèk. - dadogta.