Mindent Érted. - S.S. második része.

23.Fejezet.

- Ez pedig itt a tièd Királynőm. - Nyújtottam át a hatalmas ròzsa csokrot.
- Christan.. ez gyönyörű. - Nèzte ragyogò szemekkel a virágokat. Majd szeme megakadt a csokor közepèn lèvő mű ròzsán. Kihúzta a csokorbòl, hogy jobban szemügyre vegye majd rám emelte tekintetèt.
- Addig foglak szeretni mèg a csokor utolsò ròzsája el nem hervad. - Simìtottam meg arcát.
- Dehát, ez nem fog elhervadni. - Nèzett mèlyen a szemembe.
- Pontosan. - Mosolyogtam rá majd helyet foglaltam az asztalnál ő pedig elpirulva tűzte a virágok közè a szàl virágot.

A vacsora kellemesen telt. Mintha semmi sem változott volna ugyan úgy tudtunk beszèlgetni. Ès a desszertel is sikerült lenyűgöznöm.
- Várj itt van egy.. - Nyúltam át az asztal felett, hogy le töröljem ajkáròl a karamellt. Ujjam lágyan èrintette puha száját miközben dermedten figyelte mozdulataim. Ajkamhoz emeltem ujjam majd lenyaltam ròla az èdessèget. Nem volt feltett szándèkom zavarba hozni őt, de láttam tekintetèben, hogy ismèt máshol járnak gondolatai, ami elègedett mosolyra kènyszerìtett. - Dylanel minden rendben? - Tereltem el a szòt gyanutlanul.
- Persze. - Mosolyodott el. - Elképesztő fiú ès úgy èrzem mindent megoszthatok vele.
- Hát persze, a ti kapcsolatotok mindig is ilyen volt. - Dőltem hátra felidèzve, hogy szinte le sem lehetett vakarni ròlunk Dylant, mindig ott lebzselt valahol a közelben.
- Ès a mi kapcsolatunk milyen volt? - Kèrdèse kissè váratlanul èrt, de kissebb gondolkodás után felálltam szèkemről majd kezènèl fogva felhúztam magammal szemben. Kezeit nyakamba vetezettem èn pedig az enyèim a derekára. Lassan kezdtünk el lèpkedni a lágy zenère majd szólásra nyitottam ajkam.
- Az elejèben mèg zavaros. Nem akartad könnyen megadni magad. - Vigyorogtam rá. - Ebben talán nem is változtál, hisz most is ebben a cipőben vagyunk. Viszont tetszett benned ez. - Mosolyodtam el. - Aztán mikor kibontakozott a kapcsolat szinte a föld is bele remegett. Csodálatos èveket töltöttünk el együtt. Nèha meg gyűlt a bajom a makacsságoddal, de titkon ezt is imádtam ès imádom benned. - Simìtottam egy kòsza tincset a többi közè. - Kiegèszìtjük egymást jòban rosszban.
- Sajnálom, hogy nem emlèkem rá. - Húzta szomorkás mosolyra ajkát. - Hisz ezt is miattam tetted. - Nèzett körbe. - Ès biztos vagyok benne, hogy tènyleg olyan volt a kapcsolatunk mint amilyennek mesèlted.
- Ne okold magad ez miatt. - Fordìtottam arcát magam felè.- Nem vagyok vak.
- Ezt meg hogy èrted? - nèzett èrtetlenül.
- Látom hogyan nézel rám. - Nedvesìtettem meg ajkamat. - Ugyan azzal a vággyal a szemedben nèzel rám, ahogy azelőtt. - Nèztem mèlyen szemèbe.
- Fogalmam sincs miről beszèlsz.- Felelte, de láttam,hogy arcára fut a pir. Megvagy. Megfordult, hogy elsètáljon mellőzve ezt a beszèlgetèst, de most az egyszer nem hagytam annyiban. Karjánál megfogva kelletlenül fordìtottam ismèt magam elè.
- Teljesen feleslegesen tagadod előttem vagy magad előtt. - Lèptem át a köztünk lèvő távolságot.
- Tènyleg nem èrtem. - Nèzett fel szemeimbe. Olyan közel hajoltan arcához, hogy sajátomon èreztem szapora lèlegzetèt.
- Nem szeretnèd hogy megcsòkoljalak? - Suttogtam ajkára lepillantva rá. Szemei ajkamra vándoroltak majd nemlegesen rázta meg fejèt. - Biztos vagy benne? - Hajoltam mèg közelebb, hogy ajkaim már ajkát súrolták. Hallottam ahogy a levegő is megáll benne. Megnyaltam alsò ajkam majd újra szòlásra nyitottam azt. - Magadat átverheted, de a tested nem. - Húztam önelègült mosolyra ajkam. - De tiszteletben tartom, ha ez nem ìgy van ès èn èrtek fèlre valamit. Szòval megvárom mèg te sòvárogsz csòkomèrt. - Vigyorogtam szüntelenül miközben elhátráltam tőle. Szemei ragyogtak a vágytòl, arca pedig teljesen kipirult. Ennek ellenère viszont.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - Makacsolta meg magát majd hátat fordìtva nekem a korláthoz sètált. Nevetés tört ki belőlem ahogy felidèzte bennem a règ múlt emlèkeit. Nevetve követtem őt a korláthoz majd lábai alá nyúlva felültettem a tető peremère.
- Eszmèletlen vagy. - Vigyorogtam mèg mindig szèlesen majd tarkòjánál fogva közelebb vontam magamhoz ès ajkam az övèire tapasztottam. Nem kellett várnom rögtön viszonozta csòkom ès úgy faltuk egymás ajkait, mintha csak ez tartana minket èletben. Aprò kezeit nyakam körè fonta èn pedig lábait fogva mèg közelebb húztam magamhoz. Megvadìtott ez az oldala. Az a makacssága, hogy nem adja könnyen magát akkor sem, ha nyìlvánvalò mit akar. Ajkáròl át tèrtem nyakára. Vègig csòkoltam az èrzèkeny bőrt majd fogaim közè vettem ès meghúztam kissè.
- Christan ...- Sòhajtotta. Végig áramlott bennem a melegsèg, ahogy nevemet nyögte. Hallottam benne minden kèjt ès minden vágyát.
- Imádom mikor a nevemet nyögöd. - Nyúltam álla alá mèlyen csillogó szemeibe nèzve.