K-Pop bands reactions [Szünetel]

Testőröm- Jay Park {oneshoot}

<SooA pov.>

Úri család, nagy ház, sok pénz és mégtöbb ellenség. Kell ennél több ahoz, hogy tönkre tegyék egy 17 éves lány életét?
Gyűlölöm, hogy minden szavamnak súlya van. Mindig kifogástalan és illő viselkedést várnak el tőlem. Hogy az üres beszélgetéseket a rendezvényeken meg se említsem.
Drága, unalmas életünket jónéhány fenyegetés kavarta föl. Ezért apám testőröket helyezett a család minden tagja mellé. Szerinte én vagyok a leggyengébb és a legtehetetlenebb, így hozzám helyezte Jay Parkot.
Állítólag ő a legjobb a szakmában. Nem tagadom, a képességei lenyűgözőek. Minden helyzetben képes megőrizni a hidegvérét, sosem láttam nyugtalannak vagy zavartnak.
Sajnos külseje sem elhanyagolható. Ez az én átkom. Mikor rám néz, megbabonáz. Ha hozzám ér ledermedek. Aigoo! Piszok jól néz ki és mi tagadás, nagy hatással van rám az egész lénye.
Egyik este a gyors zuhanyzás után ruháimért nyúltam, amit a vécé ülőke tetejére raktam... Vagyis kellett volna raknom. Homlokon csaptam magam s kilépve a fürdőből, ágyam felé vettem az irányt. Álltalában Jay is a szobámban van, de most épp vacsorázik, ezért csak egy őr áll az ajtóm előtt, az is odakint, tehát nyugodtan lépkedtem anyaszült meztelenül. Komótosan magamra aggattam ruháimat és felkapcsoltam kislámpámat, hogy leülhessek végre olvasni.
Nem sejtettem, hogy egész idő alatt nem voltam egyedül, így a szívbaj garantált volt, mikor megpillantottam Jayt szokásos helyén ülve.
- Aish! Miért nem szóltál, hogy itt vagy?!
- Bocsásson meg, kisasszony!- felelte kurtán, majd elhallgatott s szokásához híven többé egy szót sem szólt, míg nem kérdezték.
Másnap reggel már 6 órakor talpon voltam, hogy egyedül reggelizhessek.
- Jó reggelt Choi néni!- köszöntöttem a szakácsnőt.
- Neked is lányom! Hogyhogy ilyen korán?
- Nincs kedvem a társasághoz, megterítenél kérlek?
- Persze kincsem! Mit kérsz?
- Egy pirítóst, egy főtt tojást, eper-dzsemet és egy csésze kávét. Te mit kérsz?- fordultam a mögöttem álldogáló Jay felé.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes.
- Jobb, ha eszel most, mert délutánig elleszünk.- szóltam rá anyáskodva.
- Kisasszony, nem kérek.
- Ha nem, hát nem... De akkor menj és aludj egy fél órát. 7-kor indulunk.- s válaszra nem várva a konyhába mentem Choi néni után.
- Jay nagyon fáradtnak tűnik. Szörnyen sötétek a karikák a szeme alatt.- aggodalmaskodott a nő.
- Három hete alig alszik valamit. Komolyan, ennél a sok virrasztásnál hatásosabb lenne, ha befeküdne mellém.
- Szeretnéd te, mi?- húzogatta szemöldökét pimaszul a szakácsnő.
- Anyuka, elég csak ránézni arra fiúra. Kész félisten a gyerek!- jelent meg Minji, Choi asszony lánya.
- Még mindig ott áll? Nem feküdt le?- kérdeztem a lánytól.
- Nem, az ebédlőben ácsorog.
- Makacs öszvér!- morogtam.
- Szép jó reggelt mindenkinek! Ma hová megy a kisasszony?- toppant be Minji bátyja, Jake.
- Meglátogatom barátnőmet, aztán átmegyek a lovardánkhoz. Délután kilovagolok.
- Uh! Remélem lősz pár képet! Megnézném, ahogy Jay zakóban lovagol.
- Istenem Minji!- nevettem kínomban.
- Khm! Mindent előkészítettem, hová megyünk?- lépett be az emlegetett.
- Átküldöm a címet, egy pillanat.- csaptam le evőeszközeimet s máris telefonomért nyúltam.
A fogasról lekaptam egy bőr dzsekit és már indultam is, Jaebum a kocsiban várt. Bekötöttem az övet majd egy 15 perces kocsikázás után megérkeztünk barátnőm lakása elé. A mellettem ülő férfi már készült kiszállni, hogy nekem is kinyissa az ajtót, de visszahúztam a karjánál fogva. Kérdőn nézett rám, de én csak áthajolva lábai felett bezártam a kocsi ajtaját.
- Eszel!- parancsoltam rá s kezébe nyomtam a világos barna színű zacskót.
- Kisasszony...- sóhajtotta, de nem hagytam, hogy ellenkezzen.
- Én bízom a képességeidben, de az ember nem sokáig bírja, ha nem alszik többet 3 óránál, és ha csak annyit eszik, mint egy egér. És ne szólíts kisasszonynak.
- Nem maradhatunk itt sokáig, nem biztonságos, inkább menjünk.- érvelt tovább.
- A kocsi golyóálló, kívülről nem lehet belátni a sötét ablakok miatt, és mostmár zárva is van.- vettem el a kulcsot s egy gombnyomással bezártam magunkat.
Kissebb huzavonák árán sikerült beletömni egy szendvicset és egy almát, de többet nem volt hajlandó enni, így engedtem neki és felmentünk Minrea-hez.
- SooA!!- ugrott nyakamba a lány, miután ajtót nyitott nekünk.- Mi volt veled? Majdnem egy hónapja ide se toltad a képedet.
- Ezt inkább folytassuk odabent.- szóltam rá, miután észrevettem Jay jelentőségteljes pillantását.
- Szóval?- rakott a kávézó asztalra 3 teát Minrea.
- Szóval fogoly vagyok a saját házamban. Eddig se ki, se be nem mehetett, illetve nem jöhetett senki.
- Akkor mi változott?
- Megújítottam a fegyvertartási engedélyemet, úgyhogy mostmár mehetek bárhová kísérettel(!).
- Emlékszem arra a napra, mikor megkaptad. Szinte le se raktad azt a pisztolyt.
- Hey! Ne beszélj így a kicsikémről, én szeretem.- szóltam komolyan de elnevettem magam a végén.
- Inkább pasit keress és tapizd azt, ne egy fegyvert.
- Ki nem forgat kardot, az általa hal. Egyenlőre nincsenek öngyilkos hajlamaim. Kivételesen élvezni akarom az életet.
- Na jó! Ki vagy te, és mit tettél Kim SooA-val?
- Elástam a kertben.
- A humorod még mindig sötét.
- Ha nap, mint nap érzed a halál lélegzetvételét a nyakadon...
- Ki fogsz lovagolni?
- Megbolondulok, ha még egy napot a városban kell töltenem. Autók és emberek mindenhol. A hideg is kiráz.
- Akkor jó szórakozást és légy óvatos.
- Ne kezd te is! Öt nap múlva, május 10.-én leszek 19. Miért kezel még mindig mindenki gyerekként?!
- Érettebb vagy, mint mások a te korodban, de a szüleid szeretnek és féltenek, ezt is vedd figyelembe.
- Hát jobb, ha erről hamar leszoknak, mert az idő telik s már nem sokáig fogok velük maradni.
- Te tudod... Azért vigyázz!- ölelt meg szorosan, majd kikísért.
- Kisasszony...- fordult felém Jay a kocsinál, de ismét félbeszakítottam.
- Ne kisasszonyozz, nem lenne egyszerűbb, ha tegeznél?
- Kisasszony! Nem ajánlatos a lovardához menni. Nem ismerjük a terepet.
- Te lehet, hogy nem ismered, de én igen, jobban, mint a tenyeremet.
Jay morogva, én pedig vigyorogva szálltam ki a kocsiból a lovarda villája előtt.
- SooA kisasszony! Micsoda meglepetés. Nem mondták, hogy jönni fog mostanában.
- Briant! Nagyon örvendek! Nyergeljen fel két lovat. Nekem Fekete Rigót az úrnak pedig Gyömbért. Addig köszönök a bentieknek.- dobtam be kabátomat és táskámat a kocsi hátsó ülésére.
- Kezdő az úr?- kérdezte Briant elfolytva egy mosolyt.
- Eléggé.- suttogtam grimaszt vágva.
- Értem!- nevetett az inas.
Gyorsan és röviden elbeszélgettem nénikémmel, majd elindultam átöltözni.
- Biztos nem kérsz egy másik ruhát? Ez elszakadhat vagy bepiszkolódhat.
- Ez csak egy ruha.- legyintett Jay belépve utánam a szobába.
- Akkor viszont megkérlek, hogy várj meg kint.- zártam ki szerencsétlen srácot.
Gyömbér egy hűséges és nyugodt állat volt, a 7 éves húgom szokott rajta lovagolni. Pont jó lesz Jaebumnak, jámbor és nem makrancos. Azért azt nem akarom, hogy megsérüljön vagy ilyesmi.
Az udvaron megint csak ott állt Briant, de mostmár két ló gyeplőjével kezében. Szerettem volna tartani egy rövid útmutatót Jay-nek, de nem kért belőle, ő inkább azt preferálta, hogy minnél hamarabb túlesünk rajta.
- Mikor érnek vissza?- érdeklődött az inas, miután felpattantam kedvenc hátasomra.
- Jövünk, amikor jövünk. A dűlőnél leszünk és talán körülnézünk a gyümölcsös környéken is.
- Vamos!- kiáltottam spanyolul, s szinte azonnal vágtába kezdtem, meg sem állva egy dombos területig.
- Milyen rég jártam itt... Menjünk, azon a dombon túl van az Otello dűlő. A rajta termesztett szőlőről kapta a nevét.- meséltem nagy beleéléssel.

<Jay Park pov.>

Mosolyogva követtem a lányt, bár ő ezt nem láthatta. Teljesen átadta magát az érzésnek. Nem figyelt semmi másra. Csak élvezte a bőrét cirógató napsugarakat, a hajával játszadozó szelet... És megint megtettem. Az egészségére és a biztonságára kellene figyelnem, nem... rá(?) Elszégyellve magam követtem tovább, de ezúttal a tájat pásztáztam. Próbáltam a feladatomra összpontosítani, minden bokor rezzenését számon tartani és elemezni, bár a vágta ezt nem könnyítette meg. Mikor megérkeztünk a szőlőshöz, SooA mosolyogva kapcsolta ki a kerítésben futó áramot és a kapu zárat. De amint beléptünk, vissza is állította.
- Itt már nem kell árnyékként követned, köszönöm.- fordult felém mosolyogva.- Itt senki sem lát. Ülj le a padra, ott van a barackfa alatt. Én körbejárom a helyet.- bólintottam, majd helyet foglaltam a faragott, mintás padon. A barackfa épp virágzott, de a szirmok már sűrűn fedték a fa körüli talajt. Hervadozott. A két ló magától sétált a tiszta vízzel megtöltött vödrökhöz inni, majd az árnyékba húzódtak pihenni. Ahogy figyeltem a tájat, elbóbiskolhattam.
Miután felébredtem ijedten néztem körbe.
- Kisasszony?- szóltam halkan, majd felpattantam.- Kisasszony!- kiáltottam ezúttal jóval hangosabban.
- Itt vagyok.- lépett mellém.- Ne kiabálj, megijeszted.- pillantott a karjaiban lévő fehér- fekete foltos nyuszira.- Mi a baj?- nézett fel rám értetlenül, aggódó arcomat pásztázva. Hitetlenül meredtem rá. Felkarjába kapaszkodva vizsgáltam át, hogy nincs e baja, nem sérült e meg, de nem volt semmi baja. Majd hirtelen felindulásból szorosan magamhoz húztam, vigyázva a kisállatra. Eltolva magamtól, megsimítottam arcát, de észbe kapva elengedtem.
- Bocsánat, csak kicsit megijedtem, nem direkt volt. Mégegyszer sajnálom.- hajtottam le fejemet.
- Jay...
- Igen?- néztem fel rá, s időm sem volt reagálni, ajkaimra tapadt.
- Sajnálom, és ez direkt volt.- kuncogott édesen
- SooA... vagyis kisasszony...
- Mindig akadékoskodsz.- nevetett, majd átölelt.
- Meg kell védenem téged, nem veszíthetem el a fejem.- fontam én is dereka köré karjaim.
- Megoldjuk.- suttogta mellkasomba bújva.
- Megoldjuk...- ismételtem utána.- De ma még a testőröd vagyok.- néztem rá szigorúan, de ő csak mosolygott rajtam. Végül kézen fogva indultunk vissza.

Nehezen, de megszültem. Sokáig halogattam a végét. Most sem sikerült olyanra, amilyenre terveztem. Főleg a hangulatom miatt, de remélem nem lett annyira bizar.
Jó éjszakát!⚘🖤⚘