K-Pop bands reactions [Szünetel]

Oneshoot- JB [GOT7]

Első oneshoot ebben a könyvben. Remélem tetszeni fog nektek!❤

A sztoriban szereplő emlékek mind egy szálig megtörténtek velem és egyik BFF-mel.

Kingarockgirl ne ijedj meg, nem kívánom a halálodat. Ezt szimplán az elmúlt majdnem 9 év emlékére írtam.

Néha az élet nagyon köcsög tud lenni. Elvesz tőled valakit, de te visszaszerzed, aztán elsodorja tőled több ezer kilométerre, s ha ez még nem elég, akkor végleg elveszi. Tehát az élet nem csak néha, hanem szinte mindig köcsög.
Jelenleg egy sír mellett ülök Amerikában, pontosabban Vancouver városában egy fotóalbummal a kezembe, melyet görcsösen szorongatok mióta ide kijöttem. A mellettem lévő sírhant pedig nem más, mint az én legjobb barátnőm. 5 napja annak, hogy egy szemét pszichopata elgázolta ráadásul a járda közepén, aztán 2 nappal ezelőtt eltemettük.
- Tudom, hogy most is hallassz és figyelsz rám...- töröltem le könnyeimet.- Emlékszel arra, mikor megismerkedtünk első osztályban? Mint két kis szerencsétlen kugligojó egymásba botlottunk. Beszélgettünk, nevettünk, éveken át padtársak voltunk. Biológia órán könyvvel a fejünkön fulladoztunk a röhögéstől. Fizika órán a füzet utolsó lapján írogattunk egymásnak. A kémia tanárnő feleltetett téged, én pedig a nagy hangzavarba 2 táblányi leckét diktáltam le neked, s észre se vette. A gimiben szintén együtt ültünk és mindenki mást leszartunk. Aztán a középsuli végeztével te ide költöztél, Vancouverbe. Nem sokkal később én is elköltöztem Koreába, mert nem tudtam elviselni, hogy akármerre járok mindig te jutsz mindenről az eszembe. És arra emlékszel, hogy félévi dolgozatok előtt selcakat gyártottunk? És a hatodik osztályos incidens! Ne mondd, hogy az 12 éve volt.
- Jagiya? Megint ide jöttél?- ült le mellém JB. Csakis ő tartotta még bennem a lelket.
- 18 év! Ennyi ideig volt velem, pedig azt terveztük, hogy 80 évesen együtt fogunk teázgatni és nosztalgiázni!- tört elő belőlem a sírás már vagy századjára.
- Shh! Gyere ide!- húzott mellkasának és úgy simogatta tovább hátamat. Így ültünk némán. Mintha minden elhallgatott volna, a bogarak, a kóbor kutyák, a szél... Csak a zokogásomat lehetett hallani.
- A fickó 20 év börtönt is kaphat, aztán várja az intézet. Tanuk és ügyvédek pedig vannak bőven. Vedd úgy, hogy már bosszút is álltál rajta.- puszilt hajamba.
- Húsz év börtön és intézet- mosolyogtam keserűen- Nekem pedig marad a halálig tartó bűntudat, amiért nem töltöttem vele elég időt.
- Ne mondd ezt! A ti barátságotok ritka és gyönyörű. Olyan, mintha ti ketten 1000 életen át együtt lettetek volna. Tehát ne szomorkodj, ez egy átmeneti állapot. Pár évtized múlva újra találkoztok majd és örökké fogtok élni. Ne feledd, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek.
- Igaz, köszönöm!... A hétvégi évfordulónkkor terveztem elmondani, de ez az egész most lehet be fogja árnyékolni. Baby JB is comming.- mondtam halványan mosolyogva kezemet pocakomon pihentetve.
- T-tényleg? Apa leszek?- párásodtak be szemei.
- Igen. Te lettél volna a keresztanyja!- pillantottam újra a sírkőre.
Így megy ez. Az Isten ad, a Halál elvesz.