K-Pop bands reactions [Szünetel]

Oneshoot- Jimin {BTS} pt.3

Fogalmam sincs mennyi ideig olvasgadhattam Jimin szobájában, teljesen rabul ejtett kedvenc könyvem világa, mint ezelőtt megannyi alkalommal.
- Khm!- a köhintés sosem jelent semmi jót, de nem tudtam letenni a könyvet.
- Megtisztelnél azzal, hogy szánsz rám néhány percet?- kapta ki valaki kezemből a könyvet.
- Ne már!! Hogy lehetsz ilyen szívtelen?! Elvenni egy gyerek játékát?!- durcáztam, fel sem fogva, ki áll előttem.
- A maffia rabja... hm, jó választás. Remek kötet!- helyeselt Eunwoo.
- Ez a kedvencem. Nem az a tipikus sablon sztori, mikor a bandavezér egy ártatlan lány miatt megváltozik és örökké élnek boldogan.
- Egyetértek. Amúgy ezt a nagybátyám írta és a szüleim történetét meséli el.- ekkor teljesen ledöbbentem.
- Tehát, ha a történetnek lenne folytatása, abban anyád meghalna, igaz?- bólintott.
- Mivel szereted ezt az irományt, feltételezem, hogy nem ítélkezel Jiminről elhamarkodottan.- ült le az egyik székre, megtartva a tisztes távolságot.
- Nem nagyon ismerem. A hangulatingadozasai pedig katasztrofálisak.- nevettem aprót- De rajta kívül mostmár senkire sem támaszkodhatok. Ha pedig a nagybátyád által írt történet nem csak egy mézesmadzag, akkor szívesen maradok, hogy jóvá tegyem nagyapám szörnyű döntését.
- EUNWOO!- rontott be Jungkook.- Siess! Nagy baj van! Jimin...
- Mi van vele??- pattant fel a székről.
- Meglőtték, többször is!!
A hallottak után kissé kétségbeestem. A szívem hevesen kezdett el verni. Már majdnem otthagytak mire feleszméltem.
- Én is megyek!
- Nem! Te maradj itt.- szólt rám Kook.
- Azt mondtam, megyek!!- emeltem fel én is hangomat, mire Eunwoo elmosolyodott.
A betegszobába érve megláttuk Jimint, épp egy adag vért köhögött fel. Még messziről is legalább 3 vérző sebet pillantottam meg.
- SoYoung, mit csinálsz itt?- kérdezte rekett hangon.
- Mi a jó eget csináltál?! Ki akarsz nyiffanni?!- korholtam anyáskodva.
- Semmi baj, csak 2 golyót kell kiszedni.
- Mi az, hogy "csak kettőt"?!- akadtam ki teljesen.
- Csak kettő van, de macerás lesz.- lépett mellénk SeokJin.- Ha adok neki érzéstelenítőt, akkor elvérzik még mielőtt hatna a morfium, de így, semmi nélkül nem szedhetem ki. Te döntesz Jimin. Kibírod fájdalomcsillapító nélkül?
- Persze... SoYoung, te menj most ki.- nézett rám a "hadi rokkant", mikor Jin előszedte az orvosi kellékeket.
- Hogyisne! Tépjem az idegeim odakinn! Egy kis vértől nem esek össze, azért annyira nem idegen tőlem az ilyesmi.- végül Jimin beletörődött abba, hogy ottmaradjak s még, ha csak kicsit is, de hasznomat vette.
...
Egész este mellette maradtam és figyeltem minden apró rezdülését. Szerencsére csak egyszer ébredt fel, s akkor se fájtak annyira a sebei. Reggel gondosan megetettem, miután meglátogattam a konyhát.
Megtudtam, hogy SeokJin a mi orvosunk és szakácsunk. Suga a hacker, Jungkook és Hoseok a fegyver beszerzők, Tae pedig személyes őr és mindenes.
Chim sokáig aludt még reggeli után, ezért segítettem Jinnek a konyhán. Ebédre ráment és baozit csináltunk, egy tálcára rápakoltam mind a kettőből egy tányérral, Tae pedig egy másikra desszertet és teát rakosgatott.
Mikor beléptünk a beteg szobájába, rögtön elöntött a méreg s vörösödtek a füleim. Jimin, mint akinek semmi baja, úgy ült az íróasztalánál és papírokat intézett.