K-Pop bands reactions [Szünetel]

In the Army now- oneshoot

- Kapitány! Megjöttek az újoncok!- lépett be tisztelegve az egyik tisztviselő.
Már évek óta szolgálom a hazát. 19 évesen kerültem be a katonaságba, de nem szálltam ki 2 év után, mint más normális ember. Nő létemre 4 év alatt felküzdöttem magam a ranglétrán, egészen a kapitányi posztig.
Gondolataimból kiszakadva tápászkodtam fel, s megindultam a gyülekező felé, mely a belső udvaron található. Nem lesz könnyű dolgom, mivel idén sok idol érkezett. Komplett bandák vonultak be egyszerre. Ezek közé tartozik a BTS, a Seventeen és Moon Jongup a B.A.P.-ből.
- TISZTELEGJ! A KAPITÁNY ÉRKEZIK!
Minden szempár kíváncsian figyelte lépteimet. A legtöbb arc csodálkozva bámult rám, mások selytelmes mosolyt villantottak.
- Köszöntöm önöket a busani kaszárnyában! Tudom, nem mindenki vigyorogva lépte át a kaput, de biztosíthatom önöket, idővel meg lehet szokni mindent. A fülünkbe horkoló szobatársakat, a mindennapi edzést, a fegyverek ropogását, az állandó trombita szót és még a korán kelést is. Egy hónap múlva úgy összeszoknak, hogy testvérnek fogják egymást hívni. Mert igen, van ennek az egésznek jó oldala is. VISZONT! Aki engedetlen az büntetést kap! Tehát úgy vigyázzanak uráim, hogy itt nem kímélünk senkit. Nincs kivétel! Legyen az bárki, koldus, gazdag, földműves, idol... Mindenki megkapja, ami neki jár.- már majdnem befejeztem a szokásos dumát, mikor két késő-kása érkezett köreinkbe.- Nahát, nahát! Csak nem Mr. Park és Mr. Kim bátorkodott megtisztelni minket jelenlétükkel?- szóltam negédes, ám fenyegető hangon.
- Bocsánat... asszonyom... Csak eltévedtünk...- magyarázkodott Taehyung.
- A kapitánnyal beszélsz kölyök!- förmedt rá az egyik tiszt, de leintettem.
- Hagyja csak! Ezúttal figyelmeztetést kapnak mind a ketten, de legközelebb...- léptem a két jómadár elé- ... Nem lesz pardon!- igazítottam meg Jimin egyenruhájának gallérját, majd megveregettem mellkasát.
- A tisztek mindent megmutatnak. Holnap... Magam kezdem meg a kiképzésüket! Szép napot!- indultam vissza irodámba.

《Time skip》

Kemény 1 éven vagyunk túl. Ám probléma akadt bőven. Nem kaptuk meg a pénzügyi támogatást a kormánytól, valamiért késik. S az élelmiszer ellátmány sem érkezett meg. Ezért sajnos meg kellett húzzuk a nadrágszíjat, mindenki kevesebb ételt kap már majdnem három teljes hete.
Egy éjszaka az egyik tizedes jött be hozzám a jólismert bajkeverőkkel. Park Jimin és Kim Taehyung... Mi lett már megint?
- Kapitány, bocsásson meg, hogy ilyen késői órán zavarom, de ezt a kettőt a konyhán csíptük el.
- Semmi gond. Amint látja, még mindig a papirokat intézem.- sóhajtottam- Elmehet, a másik kettő leül!- mutattam az asztalom előtt lévő székekre.
- Miért nem lehet megülni a feneketeken?! Van így is épp elég bajom! Amik nagyobbak néhány szeleburdi, neveletlen idol csínytevéseinél!... Mit kerestetek a konyhán?- kérdeztem már kicsit higgadtabban.
- Amit mindenki más, ételt. Tudja, elég keveset kapunk mostanában!- méltatlankodott Taehyung.
- Ne hidd, hogy a tisztek többet kapnak, mint ti. Vacsorát és reggelit nem láttam már 5 hete. Napi egy étkezés és kalap. De, ha ennyire éhesek vagytok, akkor kaptok majd egy kis munkát. Lopni bűn!!... Amint megérkezik az élelmiszer, maguk ketten fogják behordani a raktárba! Elmehetnek!- intettem az ajtó felé és visszagörnyedtem lapjaim fölé, majd csak az ajtó csapódását hallottam. Tűnődve emeltem fel fejemet 5 perc után s majd' szívrohamot kaptam. Jimin még mindig ott állt előttem mereven engem fürkészve.
- V...van még valami?- érdeklődtem enyhe pírral arcomon. Így se bámult rám senki már rég.
- Mikor akarsz lepihenni?
- Lassan 3 óra...- pillantottam órámra- Ma már nincs pihenés.- jelentettem ki felállva helyemről.
- Pedig rádférne... Egyre könnyebben győzlek le bírkózásban.- pimaszkodott egy hihetetlenül édes mosollyal ajkain. Istenem, azok a dús ajkak...- Még van egy kis idő, addig aludj egyet.- vonta körém karjait s nyakamba csókolt.
- Jihminh!- csúszott ki számon a jóleső sóhaj.
- Vagy esetleg birkózni akarsz? Mondjuk ott?- mutatott ágyamra, miközben folytatta nyakam ostromlását.
- Ez n-nem helyes! Nem szabad!- löktem el magamtól.- Én egy tiszt vagyok, te pedig katona, mégis mit fognak gondolni az emberek? Engem ki is rúghatnak!
Szigorúan mustráltam az előttem állót, de csalódott pillantását látva, az én tekintetem is megenyhült.
- Ellenben, ha van türelmed és, ha még 1 év múlva is szeretsz, akkor a válaszom igen lesz.
- Tényleg?
- Ha tudsz várni!
- Ígérem, hogy megvárlak!- hajolt meg, majd távozott.

Jegyzeteim mélyéről❤
Vélemények jöhetnek💜