K-Pop bands reactions [Szünetel]

Évforduló- Taemin [SHINee]

●Hoztam egy röpke oneshoot-ot, amit kb. félig mosolyogva, félig sírva írtam meg.
●Ezért kötelességem titeket figyelmeztetni, hogy Jonghyun-ról is szó lesz, sőt!
●Természetesen ez csak fantazmagória, a valósághoz pedig kevés köze van.

○●Kim Seulgi szemszöge●○

A nevem Seulgi, az SM Entertainment igazgatójának egy szem lánya. Anyámmal elváltak pár éve. Nem tetszett neki apám munkája, egyenesen gyűlölte az SM-et. De persze a belőle származó pénzt nem tagadta meg.
Hiába nagy úr a pénz, mégis karon ragadta két bátyámat és lelépett. Én maradtam.

Nem magam miatt, a srácok miatt. Segíteni akarok nekik. A lelküket is kidolgozzák szegények. Ha elmegyek anyámmal, elvesztem apám bizalmát és másra hagyja a cég részvényeit. Jonghyun emlékére esküszöm, hogy nem érdekel a pénz. Ki költözne ki Ámerikába és végezen el 2 egyetemet, ezzel minden álmát felrúgva egy cég miatt? Mert szerintem nem sokan.

És, hogy miért pont Amerika? Apám azt akarja, hogy lépjek tovább. Bár szerintem elég naív, ha azt hiszi, hogy csak úgy kiverheti a fejemből Jonghyun élettelen arcának emlékét egy új élettel. Ezt valahol ő is érzi, ezért akarta, hogy a nyári szünetet is ebbe a rohadt országba töltsem, pedig az egyetemet már elvégeztem.

Az ő tervei szerint csak karácsonyra utaznék vissza, de kiharcoltam egy kis időt. Szerencsére elhitte, hogy szeretném a családdal tölteni az adventet. Pedig, ha tudná mire készülünk.

Szeretnék minnél hamarabb hazaérni és Taemin karjaiba vetni magam, majd agyon puszilgatni az EXO-t, az NCT-t, a SHINee-t és a többieket, mégis gyomorideggel baktattam a reptérre. Utálok repülni. S tekintettel arra, hogy az út nem épp röpke egy óra, kezdtem félni.

Már úgy voltam vele, hogy visszafordulok s nem repülök sehova, mikor csörögni kezdett mobilom, s egy bárgyú mosollyal nyugtáztam, hogy kedvesem neve villog a képernyőn.

- Tae!!!- nyöszörögtem felvéve a telefont.
- Hol vagy baba? Már felszálltál?
- Nem...- sóhajtottam.
- Naaa! Csak gondolj bele, hogy 10 óra múlva már együtt nézhetjük a kedvenc drámádat a kanapén összebújva. Még új ágyat is vettem!- vallotta be kissé pimasz hanglejtéssel.
- Nem lesz kissé késő a maratonhoz? Hosszú napod volt.
- Honnan veszed, hogy hosszú volt? Tök hamar eltelt az idő, nem is erőltettem meg magam!
- Ne hazudj nekem Taemin!! Beszéltem Minhoval. 2 fotózás, dupla tánc- és énekóra, forgatás, ennek tetejébe pedig még egy interjú is.
- A kis áruló!- motyogta.
- Parancsolsz?
- Semmi kincsem. Jó utat! Alig várom, hogy végre itt legyél velem!
- Remélem a büntetésedet is várod.
- Szeretlek te kis házi sárkány!
- Csak érjek haza. Csók!
- Csók!

~Time Skip~

Hál' Istennek bealudtam, és észre sem vettem az idő vánszorgását. Bár az utolsó másfél órát képtelen voltam szunyókálással tölteni. A leszállás után átmentem egy halom ellenőrzésen, aztán nekiláttam összeszedni csomagjaimat, ami elég nyúzottá varázsolta arcomat.

- Eltévedt, kisasszony?- ölelt át valaki hátulról, mire elmosolyodtam.
- Hogy őszinte legyek, igen. Tudna ajánlani egy megbízható fegyver boltot?
- Minek az önnek?
- Kinyírom Lee Taemin-t.
- Akkor elintézem, hogy nálam legyen házi őrizetbe.
- Bolond!- csapom mellkason, de nem bírom tovább s apró csókot hintek kulcscsontjára, miközben átölelem.
- Menjünk haza.- búgta fülembe.
- Felhívom apám, hogy megérkeztem és indulhatunk.

Végül tényleg egymást cirógatva hajtottuk álomra fejünket, ahogy azt Lee uraság eltervezte. Másnap azonnal az SM felé vettem az irányt. Először apámnál tettem tiszteletemet, majd jöhettek sorra a többiek. Megismertem az új gyakornokokat, s lenyomtam velük pár koreót. Utoljára hagytam a SHINee-t. Őket elcsábítottam egy ebédre, ahol kiosztottam az apró ajándékokat.
- Ez a drága leaderé, itt a Minhoé, és végül Key ajándéka- nyújtottam át mosolyogva a csomagokat.
- Te tényleg megtetted?!
- Utálom azt a nőt, de nektek bármit.- villantottam egy fintort a dedikált Billie Eilish albumra pillantva.
- Köszönjük Seulgi! Nem kellett volna!- mosolygott lágyan Onew.
- Semmiség. 7 év után, legalább ennyit muszáj.

Az ebéd után szinte fülig ért a szám.
- Olyan rég ettem egy jó hazai ráment!- sóhajtottam.
- Ugye, hogy jobb az itthoni koszt, mint az amerikai?- vigyorgott Minho.
- Ehhez fogható nincs! Na, de jöjjön a fekete leves. Hányan leszünk a megemlékezésen?
- Az SM összes bandája jelen lesz.- mondta Onew.
- A BTS és a TXT is jön.- toldotta Taemin.
- VIXX, BTOB, Block B, Big Bang, Seventeen, NU'EST és még sokan mások.- sorolta Key.
- Tökéletes. Köszönöm fiúk.

~Time skip~

Vészesen közelgett december 18-a. Egyre komorabb lettem, ahogy rámzúdultak az emlékek. Én is depresszióval küzdöttem sok-sok évig Jonghyun-nal együtt. Próbáltuk tartani egymásban a lelket, de elbuktam. Talán még most is élne...

Nem tudom kiverni a fejemből az arcát. Ott szorongattam a padlón elterülve, de hiába ordítottam a nevét, többé egy arcizma sem rezdült. Emlékszem arra a napra. Kaptam tőle egy üzenetet, amit csak később olvastam végig. Csak az utolsó mondat szúrt szemet abban a pillanatban: "Légy érősebb nálam Seulgi, ég veled!"

Nem álltam le agyalni. Ész nélkül rohantam Jonghyun lakása felé. Út közben értesítettem a fiúkat a gyanúmról. Sosem kiabáltam még úgy velük, mint akkor. Mindenkinél előbb értem oda, de már késő volt... Könnyeim, mint a zápor hullottak még így is tökéletes arcára.

Végül mindenkinek azt mondtuk, hogy a nővére talált rá. Az én szememben ez Jonghyun emlékének megszentségtelenítése volt, de nem lehetett mit tenni. Fájó szívvel eltemettük. Azt hittem, belerokkanok...

Eltemettem, meggyászoltam, de muszáj volt összeszednem magam. A SHINee összeomlott, mint az élő holtak, úgy járkáltak föl s alá az SM-ben. Főleg Taemin, ő viselte a legrosszabbul. Rá vigyáztam a legjobban. S miután megpróbáltuk egymást félig meddig meggyógyítani, összejöttünk.

~Magic Time Skip~

Borzalmasan sűrű hetek elé néz kis családunk. Szülés, karácsony, újév, szülinapok... Érdekes véletlenek vannak. December 18-án világra jött családunk legújabb tagja. Így mostmár hárman tengetjük napjainkat, én, Taemin és gyönyörű kislányunk.
"Remélem te leszel az őrangyala, Jonghyun."- emlékeztem vissza kedvesem szavaira, mikor először vette kézbe mini hasonmásunkat.

Hossz: 888 szó
Idő: 2 óra 30 perc