A lényeg benne van a címben.
Tudom elég sok van az ilyenekből, de miért ne legyen még egy?
Főleg BTS lesz, mert őket ismerem a legjobban, de ezen kívül még van több 100 banda, akiket hallgatok.
[Az még eldől, hogy lesznek-e lány bandákkal is részek...
Nyugottan el lehet olvasni, nincs benne gyilkolaszás! ;)
Nem is tudom, mióta porosodik a jegyzetek között ez a szösszenet. *_*
Még az előző telóm jegyzeteibe kezdtem el írni, de annak tönkre ment az képernyője, nem reagált az érintésre, szóval soha többet nem tudom visszanézni a ficieimet. :(((
Azért megpróbálom emlékezetből leírni!♡
°•♡•° A Maffia rabja °•♡•°
Mint minden reggel, ma is a ruháim után kapkodva próbáltam utolérni magam. Igen, megint elaludtam és mindjárt elkések a suliból. Még csak ez hiányozna, mégegy késés a 12. osztály végi vizsgák előtt. Szorított az idő s én mégis a hosszabb úton mentem. Ez egy csendes környék, de Szöul veszélyes hely, épp ezért minden nap másik úton közlekedek. Már rég elmúlt fél nyolc, senki nem sietett munkába, hisz már rég beért. Egy ház árnyékából mégis beszélgetés szűrődött ki. Esküszöm mindenre, ami szent, nem akartam hallgatózni, csak véletlenül a fültanúja lettem. - Bolond vagy Taehyung?! Mi lesz, ha rájönnek? Gondolod, hogy a vezér hagyná, hogy az egész banda lebukjon két szerencsétlen miatt? - Már megtörtént Jungkook! Mégis mit tehetnénk?! - El kell tusolni a dolgot. Méghogy a nagy maffia emberei egy piti kis rablás miatt buknak le! Tch... Gyorsan elővettem telefonomat és pár métert hátráltam, majd felhívtam barátnőmet elterelés képpen. - Szia MinRea! Szólj a tanárnak, hogy ne rakjon be hiányzónak. Mondd, hogy lekéstem a buszt vagy anyám lebetegedett, mit tudom én, valamit, oké?... Igen, megint elaludtam! Tehetek én róla, hogy az a rohadt ágy ennyire kényelmes?... Rendben, köszi! Szia!- s végig beszéltem, míg kiértem az utcából.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A suliból aztán feszengve indultam haza, ugyanis drága szomszédom elment a csajokkal bulizni. Nem értem saját magam. Minek félek ennyire? Nem is ismernek és nem jelenteném fel őket, nincs miért megöljenek, ugye? Lassan baktattam elmerengve és észre sem vettem, hogy a lábaim akaratlanul is ahhoz az utcához vittek. Futva vágtam át a sikátoron, de semmi. Egy lélek sem volt az utcában. Megkönnyebbülve léptem be házamba, melyet szüleim hagytak itt nekem, mert ők Japánba költöztek a munka miatt. Hamarosan én is megyek, de előbb leteszem a vizsgáimat. A házban levetkőztem, felkapcsoltam a villanyt és a nappalin át kívántam a konyhába jútni, de valaki ott terpeszkedett a kanapémon, egy teljesen ismeretlen fiatal, jóképű férfi. - SoYoung! Na végre! Lassan egy órája várok. Milyen volt a suli?- mosolygott barátságosan. - J-jó...- "Ugyan az a mély hang volt a sikátorból..." - Mi az? Felismersz? - N-nem. Életembe nem láttalak.- vallottam az igazat. - De a hangomat felismerted, ugye? "Hát, mégiscsak megölnek..." - Kérem... Én nem mondanék semmit. Ha lehet, elfelejteném ezt az egész napot! - Elhiszem SoYoung, elhiszem...- bólogatott- De a főnöktől más parancsot kaptam. Velem kell jönnöd.- folytatta kis szünet után, mire egy nagy kő esett le a szívemről s kiengedtem a benntartott levegőt.- Majd ő megmondja, hogy mi lesz. Gyerünk! Sietnünk kell, add ide a mobilodat!- kérdőn néztem rá.- Nem bízunk semmit a véletlenre. Ha valaki hív, bekapcsoljuk a hangpostát. De nem hiszem, hogy zavarni fognak. Már körbe küldtünk egy emailt, miszerint elutaztál egy hónapra. Suli mentes egy hónap, nem szuper?- lelkendezett. "Ilyen lenne egy maffiatag? Egy veszélyes bűnöző?" Felkaptam egy kabátot, a bakancsomat és leadtam a telóm Taenek, majd kiléptünk a házból. Gondosan bezártam az ajtót s a kulcsokat szintén átpasszoltam kísérőmnek. Beültünk egy fekete autóba és nekivágtunk a városnak. Tél lévén este hatkor már sötét volt. A hold magasan járt már az égen, itt-ott pedig néhány csillag kancsintgatott le rám. Alig pár perc alatt a város egy, számomra, ismeretlen részéhez értünk. Leparkoltunk egy magas, vészjósló épület udvarán, melyet hatalmas kerítés vett körül. - Tudod, hol vagyunk?- fordult hátra Taehyung. Kérdésére csak intettem, hogy nem, mire bólintott. Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem is az ajtót. - Jól figyelj! Mostanában kissé ingerlékeny a főnök, szóval ne húzd fel. Ne fecsegj feleslegesen és ne merj tegeződni, a szökés gondolata pedig még csak meg se forduljon a fejedben. Ja, és ha fegyvert fog a fejedhez, ne sikíts légyszi.- darálta le, míg az ajtóhoz vezetett. Belépve rajta egy otthonos kis villa fogadott. Az egész olyan tágas és világos volt. Azt hittem rosszabb lesz, de nem! Sőt, meg mernék rá esküdni, hogy nagyobb volt ott a rend, mint nálam a házban! Néha szembejött velünk pár ember, de nem sok vizet zavartak, kivéve egyet. - Min Yoongi?- suttogtam, mire az alak megállt. - Ismerlek?- kérdezte flegmán. - Te is itt vagy? Hogyan? Gyermekkorod óta ismerlek! Hogy váltál bűnözővé? - Ah! SoYoung baba! Mostmár emlékszem, te vagy az álmodozó kiscsaj a szomszédból. Mellesleg szerintem itt az a kérdés, hogy egy olyan szendeszűz kislány, mint te, mit keres itt a csúnya rossz bácsik között?- gügyögött. - Hidd el, nem repesek az örömtől. - Ha túléled, akkor még felkereslek!- intett és tovább haladt, mi úgyszint. - Csak tedd azt, amit mondtam, oké?- nézett rám kérőn Tae egy fekete ajtó előtt. - Rendben.- biccentettem, majd már az ajtó másik oldalán tálaltam magam. Ez a szoba nem olyan volt, mint a többi. Szürke, fekete és piros színben pompázott minden. Duplaágy, hatalmas, függönnyel fedett ablak, óriás szekrények, meg egy íróasztal. Az utóbbi mögött egy Taevel egyidős férfit pillantottam meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Nem! Ő nem lehet maffiabandavezér! Azaz angyali arc!... Mondjuk az ördög sem vasvillával és szarvakkal jelenik meg... Jobb lesz vigyázni." - Ah! SoYoung, örülök, hogy köreinkben köszönthetlek, a nevem Park Jimin. - Mióta van itt? - Tessék?- dőlt előre székében elnyílt ajkakkal. - Yoongi, mióta van itt?- makacskodtam. - Honnan ismered? - A szomszédom volt, legalább 15 évig. - Egy ideje már családtag.- vont vállat ismét hátradőlve. - Haladhatnánk estleg, kérem?- mosolyogtam erőltetetten. - Oh, hát persze... El is felejtettem. Biztosan érdekel, hogy miért vagy itt. - Tudom, hogy miért hoztak ide. Csak add ki a parancsot, hogy le kell lőni, mert túl sokat tud. Bla bla bla... Ismerem a programot. Végeztünk? Mehetek felkészülni a temetésre, hamvasztásra vagy fasz tudja mire? - Van benned spiritusz. Álltalában szeretem a tűzes nőket, de rossz napod van baeby.- sétált közel hozzám és egy pisztolyt rántott elő.- Ez egy hatlövetű, de csak egy golyó van benne, mint az orosz rulettnél. Most megforgatom a tárat és lövök. Oké? Oké!- úgyis tett, majd a fejemhez szegezte a fegyvert, míg én halál nyugodt arccal vizslattam őt. Erre lőtt, de semmi. - Megijedtél? - Nem! Tudtam, hogy nincs megtöltve. Apám imád vadászni, tudok egyet s mást. - Tudod mit baby? Mégis szerencséd van. Taehyung!! Vidd a szobájába!- kiáltott az ajtó felé. Taevel pár perccel később már egy másik szobában találtam magam. - Mit mondott?- kíváncsiskodott kényelembe helyezve magát ágyamon. - Orosz rulettet játszott, beszélgettünk... Ja, és azt mondta, hogy szerencsém van. Most pedig én kérdezek.- mondtam határozottan. - Rendben. - Biztos, hogy az ott bent egy hideg vérű gyilkos volt? Az arca olyan, mintha most szállt volna le az égből.- hitetlenkedtem. - Máris elvarázsolt, nem de?- vigyorgott pimaszul. - Nem! - Kitűnő vezér. Mindenkivel törődik és mindannyiunkat megbecsül. Igaz, kényszerből él így, mert az apjától örökölte a posztot, de attól még rohadt jól csinálja. Na, de ennyi elég is mára. Jó éjszakát, rigócska. "Rigócska? Mi van?" Tae kicaplatott a szobámból és bezárta az ajtót, ami nem volt ínyemre. Amint magamra maradtam, az ablakhoz rohantam és a földet kezdtem el keresni. Legalább a harmadik emeleten lehettem. "Francba!" Átnéztem a szobát, de nem sok mindent találtam. Volt bent egy asztal, egy szék, az ágyam és egy szekrény. Ja, és ráleltem egy megfigyelő kamerára is. Ha már néznek, gondoltam legyen mit nézzenek. Leültem egy sarokba és ott terveztem álomra hajtani a fejemet. Rohadtuk kellett már pisilnem és a gyomrom is korgott. Reggel furcsa mód az ágyon ébredtem puha párnával a fejem alatt és nyakig betakarva. Alig volt időm nyújtózkodni, valaki benyitott. Mikor megláttam, ki az, megkönnyebbültem. - Jiminhez kell vigyelek.- mondta Tae vidáman. "Na, most lesz nekem jaj..."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.