Szépek és Szörnyek

Bizalomépítés

Hát az egészen biztos, hogy nem indult jól az ismeretségünk a Padingtonnal. Ő egyetlen szavamat sem hiszi el, de még azt sem, ha kérdezek, éppen emiatt válaszolni sem igazán hajlandó semmire. Nekem pedig minden igyekezetem ellenére egyre nehezebb androidként kezelnem. Nem mintha valaha ment volna... Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy még nehezebb... Minél több időt töltök vele, minél jobban próbálom megérteni, annál inkább Paddy lesz belőle a Paddington helyett.

Továbbra is azt hiszi rólam, hogy a fogvatartói közül vagyok egy, és hogy valamit el akarok érni, vagy manipulálni, agymosni, a fejébe mászni, vagy tudom is én... Természetesen nem célom egyik sem. A másik nagyon bosszantó dolog az, hogy semmivel sem próbálkozik ellenem, vagy hogy kijusson a bunkerből, egész nap semmit nem csinál, csak információt próbál kiszedni belőlem a lányáról. Ezt a baromságot!

Amikor legközelebb enni viszek neki a szobába, amiben végül elhelyeztem  – semmi extra, csak egy matrac, hogy semmivel se fordulhasson ellenem, az étel meg csak egy tápanyag turmix, én is ezt eszem, mert ebből sok van, így legalább nem kell semmi romlandót itt tartanom –, szóvá is teszi, hogy nem tetszik neki a bánásmód.

– Hé, gépész! – Így hív már a kezdetek óta, és ahogy ő ki tudja mondani azt az egy szót, az már önmagágában felér a legmélyebb sértéssel. – Nincs valami normális kajád? Pizza? Vagy egy nyomorult szendvics?

Remek. Még válogat is. Nem értem, mi baja a turmixszal. Nem finom, de nem is rossz, köszönhetően annak, hogy szinte semmi íze nincs, azt leszámítva, hogy édes. Nem teszem szóvá, de kétlem, hogy a gazdái bármi mást adtak neki a tápanyag turmixon kívül. Az emberi, élő szövetei miatt ennie is kell, és az ezzel járó egyéb folyamatai is épp olyanok, mint az élőké. Nincs még olyan android, ami 100 százalékban hasznosítani tudná a bevitt tápanyagot. Bár az egyszeri embereknél jóval hatékonyabban teszi, sőt ezt a turmixot valami 85 százalékban fel tudja dolgozni. Igen, emiatt tartanunk kell wc szüneteket is, de hadd ne beszéljek róla.

– Sajnos nincs – rázom meg a fejem, és meglötyögtetem előtte a sajátomat –, olyannyira, hogy én is ezen élek.

– Te szegény nyomorult – néz rám lesajnálón –, azt hittem, legalább a saját kis talpanyalóikat jobban tartják. Eléggé a béka segge alatt lehetsz a ranglétrán...

Na jó, ez tényleg fáj. Megmentettem az életét, bújtatom, és ez a hála. Döbbenetes, hogy mennyire csípős a nyelve, és mennyire rosszindulatú tud lenni a megjegyzéseivel. Olyan mértékben rosszul esnek a szavai, hogy egyre kevésbé viselem jól őket. Ő pedig megérezi, hogy a gonoszkodásával átjuthat a pajzsomon, mert rendületlenül teszi a megjegyzéseit.

– Gondolom, Maryről is azért nem mondasz semmit – beszél tovább, közben végig lesajnáló pillantásokkal méreget –, mert te benyaltad nekik, amikor azt mondták, hogy csak egy android vagyok.

Ezerszer átbeszéltük már ezt... vagyis ezerszer próbáltam megértetni vele, hogy a kislány képe csak egy kiválóan futó program az agyában, de nem hisz nekem. A én türelmem pedig egyre fogy.

– Adnod kéne egy kést – beszél tovább teljes lelkinyugalommal, én pedig elhűlve hallgatom –, ha megvághatnám magam, azonnal látnád, hogy éppen úgy vérzek, mint te.

Erre felkapom a fejem. Igen, keringenek mindenféle folyadékok a bőre alatt, és a mesterséges szervei közt, hiszen a tápanyagot el kell juttatniuk minden apró porcikájába, hogy az emberi szövetei ne induljanak oszlásnak. Ha megsérül a bőre, valóban "vérzik"... de az ő vére neonkék. Nem fogom most elmagyarázni, hogy miért, a lényeg az, hogy az ő szállító közege, ami oxigént és tápanyagot is szállít, nem tartalmaz hemoglobint. Ne menjünk bele mélyen, de a hemoglobin vastartalmú, ez kell ahhoz, hogy megkösse az oxigént. Az adroidoknál máshogy oldották meg ezt, röviden nem használnak hozzá sem vasat sem hemoglobint. Nem vagyok biokémikus, fogalmam sincs hogy működik, de működik és lenyűgöző. Ez a lényeg.