Szépek és Szörnyek

Összeszokás?

Lucas

Hasogató fejfájással térek magamhoz. Percekig azt sem tudom, hol vagyok. Sötét vesz körül, és a szemem is mintha sokkal nehezebben akarna hozzászokni ehhez a feketeséghez, mint általában. Sokáig csak pislogok a szoba mély homályában, és fokozatosan dolgozza fel csak az agyam, hogy ágyban fekszem, hogy könnyek ülnek a szememben, és többek közt ezért sem látok.

Akármi is történt, a tudatalattim minden erejével tiltakozik az emlékek ellen, ezért különösen nehéz bármit előásnom a képek és érzések zavaros hömpölygéséből. Aztán persze sikerül gyötrő fejfájás ide, makacs könnyek oda. És még a lélegzetem is elakad, ahogy ismét emlékezetembe villan, hogy Paddy nem emlékszik. Nem felejtett el mindent, de az együtt töltött időnk nagy részét igen.

Eszembe jut Mary kétségbeesett arca, amikor őt is megcsapta ez a felismerés. És egy pillanatra dühöt érzek. Dühöt amiatt, mert rá Paddy legalább tisztességesen emlékszik. Ő nem vesztette el a közös emlékeik és idejük jelentősebb részét. Aztán a következő pillanatban elönt a szégyen. Hogy lehetek dühös egy olyan kislányra, aki szinte a teljes életét fogságban élte le? És ha az ő szempontjából nézem, ez a fordulat Mary esetében is éppen annyira tragikus, hiszen az apja a teljes szabad életüket elfelejtette. Minden olyan emléket, ami nem egy pár négyzetméteres cella, és nem egy-egy küzdelem túlélése utáni megkönnyebbülés.

Tényleg ennyire szörnyű ember lennénk? Nem. Nem akarom megválaszolni a saját kérdésemet. Inkább csak annyiban maradok magammal, hogy ezeket a gondolatokat az a tény szüli, hogy én sem igazán brillírozok emberi kapcsolatok terén.

Viszont a felidézett soktól a légzésem ismét felgyorsul. Ismét szűkülni kezd körülöttem a világ, ahogy a heves lélegzetek miatt nem kapok elég levegőt. Ebből a kezdődő pánikból az ránt ki, hogy mocorgást észlelek magam mellett. Ez elég ahhoz, hogy az érzékeim kitisztuljanak és aggodalmasan fülelni kezdjek. Hirtelen azt sem tudom, hogy veszélyben vagyok-e, és ha igen, mi a fenyegetés. Aztán pillantásom a mellettem összekuporodott testre siklik, és Mary-t ismerem fel. A kislány mellettem alszik, és az általam csapott zaj miatt ébredezik.

Még a lélegzetemet is visszafojtom. Nem akarom, hogy felébredjen. Most nem tudnék mit kezdeni vele. Képtelen lennék a kérdéseire válaszolni, vagy egyáltalán nyugtatgatni, ha épp arra lenne szüksége. Ezért mozdulatlanságba dermedek, lélegezni is csak a legóvatosabban, az orromon át merek, hogy biztosan ne keltsek semmilyen zajt. Miután pedig úgy ítélem meg, hogy már eléggé visszaszenderedett, és nem fog felébredni, ha kimászok mellőle az ágyból, felkelek, és a dolgozószobámba indulok. Abba, ami szomszédos a hálószobával, és épp úgy a nappalira nyílik, mint ez a helyiség.

Azalatt a pár lépés alatt, amíg elérem a dolgozószobát, nem találkozom Paddy-vel, sőt semmilyen neszt sem hallok, ami arra utalna, hogy a közelben van. De nem aggódom, a bunker elég nagy, és ha csak én nem engedem ki innen, nem juthatott ki. Leülök a gépem elé, és aktiválom a kamerát a hálószobában. Figyelni szeretném Mary-t, nehogy megijedjen, amikor egyedül ébred fel. És mivel ismerem magam, egy figyelmeztetést is aktiválok arra az esetre, ha annyira beszippantana a munka, hogy nem veszem észre, hogy felébredt.

Következő lépésként pedig azt nézem meg, hogy Paddy hova bóklászott el a bunkerben. A biztonsági rendszerem mindenkit nyomon követ, aki él és mozog. És a beállításaimnak köszönhetően Paddy tökéletesen eleget tesz ennek a kitételnek. A rendszer szinte azonnal meg is találja. Az építmény egy olyan részén találom, amire egyáltalán nem számítottam.

Abból, ahogy én bántam eddig, és bánok jelenleg is a bunkerrel, senki nem mondaná meg, hogy egy mára már kihalt milliárdos családé volt. A mostani állapota nem feltétlenül tükrözi a régi dicsőséget. De azért vannak részei, amik eltagadni sem tudnák a korábbi luxust. Ilyen az az innen nagyjából két kilóméterre fekvő tó, amibe a megboldogult család építetett egy vízidómot. A tó elég mély ahhoz, hogy ez a törhetetlen üvegszerkezet biztonságos és természetesen fentről semmilyen körülmények között sem látható mélységbe kerüljön.