Szépek és Szörnyek

A hiba

Öt perc sem telik bele, és már a kocsiban ülök, és úton vagyok Notting Hill felé. Igen, szerintem is nagyon gyanús, hogy Nagy-London legpuccosabb lakónegyedébe kell mennem. Én biztos valami jobban védhető, elszigetelt helyen őriznék egy olyan fontos foglyot, mint Lucy. Bár a különböző betűleves ügynökségek szeretnek szem előtt bujkálni, ott úgysem keresi őket senki. Ebből a szempontból nézve annyira nem furcsa, hogy Notthing Hillt választották főhadiszállásnak.

Nagyon ideges vagyok, és rettenetesen aggódom. Én magam még sosem kerültem semmilyen ügynökség fogságába, de ismerek olyanokat, akik igen. Nagyon keményen elbántak velük. Van olyan, aki sosem heverte ki. Nagyjából fél óra, hogy a búvóhelyemről elérjem a Patkány által megadott címet. Ő már ott van, ezért nem nagyon késlekedhetek. Nem is teszem, hiszen Lucy élete van veszélyben.

Annyira aggódok, hogy nem bírok nyugton ülni, tudnom kell, mennyire bántották, hogy megsérült-e. Még évekkel korábban szereztem Lucynak egy kommunikációs chipet, a legmodernebbet a piacon. Kiszúrhatatlan. Az én fejembe is egy ilyen van beleépítve. Nem akartam Lucy-t magára hagyni, amikor leléptem Patkány köreiből, ezért kellett a chip, hogy bármikor kapcsolatba léphessek vele, hogy bármikor ránézhessek, hogy van. Az utóbbi időben sajnos elhanyagoltam, amiért nem vagyok büszke magamra.

De mivel képtelen vagyok tovább nyugton ülni, megpingelem a chipjét. Először csak döbbent csend felel, annak ellenére is, hogy tudom, él a csatorna, és Lucy ott van a túlvégén.

– Cadence? – szólal meg végül a gondolataimban Lucy. Te jó ég! Olyan rég beszéltem volna vele utoljára, hogy azt sem mondtam el neki, hogy már Lucas vagyok? Most tényleg szégyellem magam... Legszívesebben elsüllyednék.

– Lucy! – kapaszkodom meg azonnal a hangjában, és kicsit meg is könnyebbülök, hogy sértetlennek tűnik. Azért a biztonság kedvéért mégis rákérdezek: – Hogy vagy? Mennyire bántottak? Ne aggódj, jövünk érted.

Megint pár másodperces döbbent csönd fogad, majd remegő hangon szólal meg újra, a félelmet nem lehet nem kihallani a hangjából:

– Miről beszélsz? Ki bántott volna?

Azonnal felkapcsolnak a vészjelzők a fejemben. Rettenetes gyanú kezd megfogalmazódni bennem. Itt valaki nem mond, vagy mondott igazat. De az egészen biztos, hogy ha választanom kell, kinek hiszek, Lucy-nak vagy Patkánynak, gondolkodás nélkül az előbbi mellett döntök. Mivel egyre közeledek Nottinng Hillhez, nem húzhatom az időt, tisztán kell látnom, ezért kertelés nélkül adok magyarázatot:

– Patkány megkeresett. Azt állította, hogy a legújabb munkád féltékeny felesége elraboltatott, és azt kérte, hogy segítsek kiszabadítani téged, mert ő nem tud bejutni hozzád.

– Jézusom nem! – kiált bele kétségbeesve a gondolataimba. – Cadence! Ne hozd ide, nem hozhatod ide! Terhes vagyok, és megszöktem tőle, mert nem hagyhatom, hogy a gyerekem abban a sorsban rekedjen, amiben mi felnőttünk! Ha Patkány bejut hozzánk a lakásba, egészen biztosan megöli Joelt, és a gyerekünket is...

Szavamat szegi a döbbenet. Nem is értem, miért lep meg, hogy Patkány átvert. Persze, hogy nem engedheti el Lucy-t, persze, hogy vissza akarja szerezni, és nekem sincs kétségem, hogy nem fog kegyelmet tanúsítani. Bassza meg! Ezt jól elcsesztem. Jól felültem ennek a rohadéknak. Megrázom a fejem, nincs most időm önostorozásra, ki kell mentenem Lucy-t és a családját ebből a rettenetből.

– Figyelj rám – próbálom megnyugtatni, és magamra vonni minden figyelmét. – Nem én viszem oda, ahol vagytok. Ő hívott onnan. Ott van a házatok előtt. Nem tudom megakadályozni, hogy bejusson hozzátok. Azzal gyanúba keverednék... és nekem is van családom, akiket nem sodorhatok veszélybe – hallom, ahogy a vonal végén sírva fakad, szerintem a legrosszabbra számít tőlem is, pedig én sosem árulnám el. – Nyugodj meg! Azt mondtam, hogy azt nem tudom megakadályozni, hogy bejusson. De azt igen, hogy elkapjon titeket. Nincs sok időm, nem nagyon tudom húzni sem azt, hogy odaérjek, sem azt, hogy feltörjem a házatokat. Legfeljebb fél órátok lesz, mire odaérek, plusz, amíg kinyitom az ajtókat, de az is max egy óra. Küldök neked egy térképet, hogy hova menjetek. Ott vár majd titeket a kocsim, ami követhetetlen és lenyomozhatatlan. Azzal oda mentek, ahova akartok. De ha rám hallgatsz, eltűntök az országból.