Szépek és Szörnyek

Viszontlátás

Lucas

Amikor magamhoz térek, már igencsak benne járunk az éjszakában. Sőt egyenesen kezdek kifutni az időből. Még jó, hogy nagyjából mindent elintéztem, mielőtt kimerült álomba zuhantam volna. Ez a jó hír. Ami viszont nem az, hogy már nincs negyed órám az éjszakai nagybejárásig. Addig el kellene úgy tűnnöm, hogy ne találjanak meg, de olyan helyen kellene lennem, ahonnan még ki tudok jutni az épületből, ha riadót fújnak.

És mi a szépséghiba a dologban? Az, hogy semmivel sem vagyok jobban, mint amikor korábban magamhoz tértem. A végtagjaim ugyanúgy fájnak – ha nem jobban –, a gondolataim pedig annyira tompák, mintha káposztalé lötyögne a fejemben. Ha nem tudnám, mi a valódi helyzet, azt mondanám, olyan ez, mint egy súlyos migrénnel és izomlázzal megspékelt másnaposság. Szóval nem jó.

Emberfeletti erőt kíván tőlem, hogy kivergődjek az ágyból, és azonnal szentségelni kezdek, ahogy lenézek csupasz lábaimra. Ó, hogy a franc esne ezekbe a kórházi hálóingekbe... meg belém is, hogy ezzel elfelejtettem számolni. Csupasz seggel nem jutnék sehova, éppen ezért még útba kell ejtenem egy ruharaktárt is. Gyorsan előhívom a kórház terveit, és kikeresem rajta azt a helyiséget, amire szükségem van.

Szerencsére nincs messze tőlem. Egy emeletet kell feljebb vergődnöm. Én onnan könnyen el tudok érni egy szerviz lépcsőházat, ami a gépházat, mosodát, konyhát és egyéb kiszolgáló részeket köti össze a kórházépületen belül. Azon keresztül legalább könnyű lesz kijutnom a parkolóba. Azt még nem döntöttem el, hogy ott mit csinálok majd, mert kocsit lopni úgy, hogy telepakolják őket mindenféle modern biztonsági cuccokkal, nem érdemes. Ha teljesen jól lennék, nem jelentene gondot, de most hogy ennyire nem vagyok beszámítható, nem mernék ilyet megkísérelni, mert valamit garantáltan elszúrnék. Aztán az hiányzik még, hogy Paddy és Mary nyomára vezessem a hatóságokat.

Ezeket végiggondolva el is indulok a ruharaktár felé. Szerencsére még senki sem lézeng a folyosókon, minden csendes, csak a különböző képek monoton csipogását hallani. A lehető legrövidebb úton igyekszem menni, nem mintha olyan sok lehetősége lenne az embernek egy kórházban, viszont kénytelen vagyok egy kisebb kerülőt tenni, mert a nővérpult előtt nem akarok elhaladni. A franc sem szeretne kéretlen kérdésekre válaszolni. A nővérpultot egyébként könnyű kikerülni, csak egy szomszédos folyosóra is nyíló sterilanyag-raktáron kell keresztül lenni. Ez persze nem mindenki számára lenne opció, de előttem nem maradnak zárva ajtók, ha nekiindulok.

Mivel tudom, hogy merre kell mennem, hamar megérkezek a ruharaktárba. Szerintem kiváló ötlet – bár sosem értettem, hogy miért lett bevett gyakorlat –, hogy a kórházakban tartanak ilyen egyszer hordható, szükség esetén bárkinek kiadható ruhákat szükség esetére, mert most én is ki tudom szolgálni magam a nem túl jó minőségű göncökből és cipőkből. Majd divatolok akkor, ha épp nem kell vallatás elől menekülnöm, és a biztos halál torkából megszöknöm.

Miután átöltöztem, fogom magam, és kamera-árnyékban kisétálok az épületből. Még mindig nem találkozom senkivel. Ellenőrzöm az időt, és arra jutok, hogy alaposan kicentiztem, mert akkor kezdődik az éjszakai bejárás, amikor átvágok a kórház hátsó parkolóján. A biztonság kedvéért azért körülnézek elköthető járgányok után, de semmi olyat nem látok a közelben parkolni, amit érdemes lenne elkötni a mostani állapotomban. Előhívom a várostérképet, és keresek rajta egy olyan helyet, amit gyalog meg tudok közelíteni, nem nagyon megy arra senki, és Paddy-t is oda tudom hívni.

Borzasztóan gyenge vagyok, éppen ezért biztosan érzem, hogy gyalog nem fogok tudni kijutni a városból. Mégis akkor távot kell megtennem, amekkorát csak ki tudok csiholni zselé-lábaimból. Szerencsére észreveszek egy parkot viszonylag messze, gyalog nagyjából egy órányira. Ez annyira nem jó hír, egészen biztos vagyok benne, hogy hason csúszva fogok megérkezni oda, a jelenlegi állapotomban. De az a legjobb hely, amit választhatok, már csak azért is, mert pont annyira fekszik elhagyatott helyen, hogy egy csöves-telep épülhetett a közepére. Oda biztosan nem jön be hatóság, vagy csak nehézfegyverzettel.