Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

8.Bátorság, Yumi.

Ismeretlen szám :
Ha újra látni akarod őt, akkor éjfélkor lejössz az iskola mögötti kisutcában találkozunk. Ha maximum negyed egyre nem vagy ott, akkor garantálom, hogy soha többé nem látod.
Ez állt az üzenetben. Nagyon jól tudtam, hogy kitől kaptam és azt is tudtam, hogy kiről van szó. Tehát él. Éreztem, hogy él. El kell mennem, különben tényleg megöli. Ezt nem teheti meg... nem.... De nagyon féltem. Nem tudtam, hogy mit fog velem csinálni. De most vajon kinek szólhatnék? Ekkor új üzenet jött.
Ismeretlen szám:
Ne merj szólni senkinek, különben nagyon megbánod.
Tehát tudja, hogy valószínűleg mit akartam csinálni. Ennyi esze csak van, mondjuk... De akkor sincsen elég bátorságom ehhez. Ha viszont nem megyek, akkor Kimi életének vetek véget vele... Meg kell tennem. Elhatároztam, hogy írok egy búcsúlevelet anyáéknak és egyet az U.V. -nek. Egyet pedig írok Jungkooknak. Egy üzenetet, hogy jöjjön velem. Úgy határoztam, hogy kezdem az U.V. körüzenettel.
Sziasztok, lányok. Nagyon sajnálom, hogy ezt üzenetben kell veletek közöljem, de még van rá esély, hogy Kimi él, és lehet, hogy meg tudom menteni. Ezért ma este éjfélkor kell találkozzak az exemmel. Lehet, hogy velem jön Jungkook. Vele jóban vagyok, ezért lehet, ha nagyon szépen megkérem, akkor elkísér. Tudtam, hogy ő áll a dolog mögött, az exem. Sajnálom, ha így lesz, de meglehet, hogy többé nem térek vissza. Ha így lenne, kérlek, folytassátok ezt az egészet nélkülem. Debuteoljatok és éljetek egy boldog idol életet. Ne gondoljatok rám, ne hibáztassátok magatokat, hiszen ezt csak is én főzöm és én is eszem meg. Legyetek boldogak és élvezzétek az életet! Szeretettel maknaetok, Yumi.
Ezzel meg is voltam. Azonban úgy határoztam, hogy csak közvetlen éjfél előtt küldöm el nekik az üzenetet, hogy ne izgulják túl a dolgot. Most pedig meg kell kérjem Jungkookot, hogy, ha lehet akkor kísérjen el. De csak a sarkig jöjjön, hogy Hakun ne vegye őt észre.
Yumi:
Szia, Jungkook.
Jungkook:
Szia Yumi. Történt valami?
Yumi:
Képzeld, Kimi életben van! Én éreztem! De ha meg akarom menteni, akkor ma el kell menjek éjfélkor találkozni az exemmel a suli háta mögötti kisutcába.
Jungkook:
Komolyan? Él? Hát ez csodás! Viszont nem hagyhatom, hogy egyedül menj. Mikor indulsz? -kérdezte, én pedig ránéztem az órámra, hogy megnézzem, mennyi az idő.
Yumi:
20 perc múlva indulok.
Jungkook:
Rendben. Akkor a fiúkkal a házad előtt találkozunk húsz perc múlva. Megyek, szólok nekik. Addig is minden jót, Szia!
Jungkook a becenevet a következőre állította be: Yummy.
Beállítottad Jungkook becenevét a következőre :Kookie
Most pedig jöhetett a legnehezebb dolog. A búcsúlevél anyáéknak. Elővettem egy fehér lapot, majd tollal írni kezdtem:
Kedves anya és apa! Most derült ki, hogy Kimi még mindig életben van, ezért muszáj elmennem megmenteni őt. De nyugi, Jungkook velem jön. Ne aggódjátok túl magatokat, ha reggel nem leszek itt, hiszen még vissza is térhetek. Azonban az életben maradásom és biztonságom nem garantált. Ha nem térek vissza, kérlek, ne Jungkookot hibáztassátok, hisz nem az ő hibája. De ne is magatokat, hiszen ez a dolog egyedül csakis az én hibám lesz. Puszi és nagynagy ölelés nektek, Yumi.
Nagyon nehéz volt ezt megírjam. Belegondoltam, hogy mi van, ha tényleg nem térek vissza? De ezen most nem volt időm gondolkodni, Jungkook amúgy is ott lesz velem, tehát nincs mitől félnem... Várjunk. .. miket beszélek én?! Az óra ütötte a tizenegy ötvenet. Jungkook és a srácok már itt kell, hogy legyenek. A levelet elhelyeztem a konyha asztalon, hogy jól látható legyen, majd felkaptam a dzsekimet és odamentem a bejárati ajtóhoz. Ahogy kiléptem, megcsapott a hideg szél. Igazából nem fáztam, kellemes időjárás volt. Gyorsan elküldtem a lányoknak a búcsú üzit.