Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

3. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Már nagyon vártam ezt a napot. Igazából véve eszméletlenül izgultam a felvételi miatt. Megnéztem egy oldalt és ott azt írta, hogy kell válasszak egy éneket amit megtanulok és egy táncot. Ez nem is olyan sok. Én éneknek az Itzy -től választottam a maffia in the morning -ot, táncnak pedig megtanultam a boy meets evil -t a BTS -től. Reggel nagyon dühös voltam az egyenünneplőre, ugyanis úgy véltem, hogy nekem az az ünneplő szoknya túl hosszú, ráadásul még kék színű is és nekem nem áll sehogy. Mindegy ma elmegy.... Talán. ...
-Jó reggelt, Yumi. Hogy aludtál? -köszöntött apa a konyhában reggel, fáradt fejjel.
-Jól aludtam, Köszi. Csak nagyon nem áll nekem sehogy sem ez a szoknya. -mondtam el apának szívem bánatát.
-Dehogynem! Nagyon jól áll. Ne ...
-Is álmodj róla kisasszony, hogy majd megkegyelmezek neked, és mást felvehetsz. Ilyenre ne is számíts! -fejezte be apa mondanivalóját anya . Van egy olyan érzésem, hogy apa nem ezt akarta volna mondani...
-Jól van na... neked is jó reggelt, anya! -puffogtam magamban.
-Na. Egy -kettő. Indulás a kocsiba. Ma én viszlek suliba. Út közben felvesszük Kimit is. -tapsolt anya, majd követve őt felkaptam a táskám és beültem a kocsiba. Az út a suliig csendben telt.
-Szép napot kincsem. -mondta anya amikor kiszáltam az autóból.
-Neked is. Szia anya. -intettem neki egyet, majd barátnémmal egyetemben elindultunk a suli felé. Bementünk a díszterembe, mert minden rendezvény ott van megtartva. Pontosan 9 órakor az igazgatónő megkopogtatta a mikrofont, ami ennek hatására sípolni kezdett. Ez a nap is jól kezdődik.
-Kedves diákok! Szeretettel köszöntöm mindenkit az évzárón. Büszkeséggel mondhatom, hogy egy igen jó és izgalmas évet tudhatunk magunk mögött. Ez nagyrészben a 10/d -nek köszönhető, hisz ez az osztály igencsak megszínesíti a tanárok hétköznapjait. -blablabla.... És így tovább. Annyi szent, hogy a 10/d, vagyis mi, igencsak megkeserítjük a tanárok életét.
-Izgulsz? -kérdezte Kimi a díszteremből kifelé jövet.
-Nagyon... szerinted menni fog? És ha elrontom? Vagy ha nem találom el a hangot? Vagy fájni fog a torkom? Vagy....
-Nyugi már Yumi! Biztosan menni fog. Hiszen te nagyon ügyes vagy. Száz százalék, hogy felvesznek. Sőt, lehet azt mondják, hogy nem is kell egy hónapnál többet trainee legyél. Lehet már fel is vesznek. És akkor végre találkozhatsz életed szerelmével... Jeon Jungkook -kal.
-Jaj, Kimi. Fejezd már be. Attól, hogy ő a bias - om attól még nem életem szerelme. Egyszer voltam szerelmes, azóta sem fordult elő többet...
-Jó, jó. Békén hagylak... csak tudod, hogy jól esik néha szivatni. ...
- Persze, hogy ne tudnám... -morogtam az orrom alatt,hogy ne hallja meg, de mégis meghallotta és jót nevetett rajta. Amikor hazaértem, akkor kezdődött csak a nagy izgulás. Első sorban fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Végül megállapodtam egy egyszerű szürke mackó nadrágnál és egy fekete haspólónál. Amikor végre sikerült kiválasztanom, hogy mit vegyek fel,már csak fél órám maradt az indulásig. Csináltam gyorsan egy 10 perces hangbemelegítést, majd nekiálltam megcsinalni a hajam. Egy egyszerű kontyba fogtam fel. Ekkor észbe kaptam, hogy ma még semmit nem ettem, ezért gyorsan magamba tömtem egy szendvicset.
-Légy ügyes, Yumi. -nyomott egy puszit anya a fejem tetejére. Egyedül megyek, ugyanis nincs messze a hely, ahová mennem kell, 15 perc gyalog.
Hamar meg is érkeztem.
-Jó napot, Kim Yumi vagyok, a meghallgatásra jöttem. -mentem oda a recepcióhoz.
-Jó napot. Második emelet, ötös terem. -mondta a nő. -Sok sikert. -mosolygott rám bíztatóan.
-Köszönöm szépen. -válaszoltam ujjaimat tördelve, majd felsiettem a második emletre. Amikor a lépcsőn voltam, véletlenül neki mentem valakinek.
-Jaj, Bocsánat. Nem figyeltem oda. -kértem idegesen bocsánatot. Ilyen balfék is csak én lehetek, senki más...
-Semmi baj, a meghallgatásra jöttél? -kérdezte ez illető. Kicsit ismerős volt a hangja. Amikor felmeltem a fejemet (ugyanis eddig a földet pásztáztam), nem hittem a szememnek....
-J-Jeon Ju - Jungkook? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Személyesen. -Hajolt meg előttem nevetve a fiú. Miért pont neki kellett nekimenjeeeek? Hjajj.
-Örülök a találkozásnak. -mondtam sietősre véve a formát, majd fogtam magam és se szó se hang ott hagytam szegény. Most vajon mit gondolhatott rólam? Biztosan csak egy furcsa lánynak gondol, aki azt sem tudja, hogy mit keres itt. Amíg ezeken gondolkodtam, megtaláltam az ötös termet és benyitottam.
Jó napot kívánok. Maga biztosan Kim Yumi. -mondta a férfi. Én csak bólintottam. -Rendben. Akkor most lássuk először a tánc tudását két különleges inspektorod lesz. Még pedig nem más, mint Jung Hoseok és Jeon Jungkook a BTS -ből. -mondta ki, mire én nagyot nyeltem. Komolyan Jungkook? Jaj ne. Fel fog ismerni... tuti, hogy fel fog.... Ez olyan ciki lesz. Na de mindegy. Muszáj lesz táncolnom. El indították a zenét, én pedig elkezdtem táncolni a koreográfiát. Elég hamar vége lett a dolognak.
-Rendben, most pedig meghallgatjuk a hangod. Inspektoraid személyesen: Park Jimin, Kim Jennie , Jeon Jungkook és Kim Jisoo. -már megint Jungkook. Most tuti, hogy ki fog nevetni, hogy milyen gáz a hangom. Elkezdtem a dalt és sikerült nem sokat rontani benne. Szerintem pár résznél megcsúszott a hangom, de mindegy is. Úgysem veszek fel.
-Nos, köszönjük, Yumi. Még nagyjából két óra és meglesznek az eredmények. Akkor majd visszajöhet értük. Mégegyszer is köszönjük. További szép napot. -köszönt el tőlem a férfi, majd kimentem a teremből. Azonnal felhívtam Kimit .
-Na halljam. Mindent tudni akarok! -sikított bele a telefonba.
Elmeséltem neki mindent tetőtől talpig. Még a Jungkookos esetet is.
-Két óra múlva meglesznek az eredmények. Szóval majd vissza kell menjek. -újságoltam barátnőmnek.
-De Yumi... akkor nem tudsz eljönni az osztálybulira.... -hallottam meg szomorú hangját a vonal túloldaláról.
-Jaj, Kimi. Semmi baj, te is tudod, hogy amúgy sem vagyok egy nagy bulizós fajta... Ezt most kihagyom és kész. Nem fog semmi történni.
-De akkor ahogy végeztél rögtön hívsz!
-Benne vagyok. Na akkor jó bulizást nektek! -mondtam, majd letettem a telefont. És még hátra van másfél óra. Úgy határoztam, hogy addig elmegyek venni valami szájfényt meg szempilla spirált, ugyanis teljesen elfogyott. A vásárlás egy óráig tartott és sikeresen meg is találtam, amit kerestem. Úgy véltem, hogy lassan el kellene indulnom vissza, hogy megtudhassam az eredményeket. Gyorsan hazavittem a sminkeket és indultam is. Amikor odaértem láttam, hogy már csak két perc és behívnak, hogy elmondják, felvesznek -e trainee -nek.
-Kim Yumi. -hallottam meg a nevemet. Bementem a terembe és vártam, hogy mi lesz...