Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

15. Terhes barátnő

Ezt meg hogy lehet??!!
-Mi történt vele?!? -kérdeztem könnyekbe lábadt szemekkel a fiúkat.
-Hát... próbáltunk, aztán elmentünk egy kávézóba, megünnepelni, hogy befejeztük az aznapi munkát. Felmentünk a terasz részre, de valaki meglökte és akkor.... -itt már nem bírta tovább mondani a dolgokat Taehyung. Értettem mindent. De miért pont vele történt ez az egész?!?! Mit vétett ő, hogy az univerzum ilyen módon bünteti?
-Fiúk. Megyünk a kórházba. Most. -jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-De Yumi.... nem fognak beengedni. Még akkor sem, ha azt mondod, hogy a barátnője vagy. Nem engedtek be minket sem. -mondta szomorúan Jimin.
-Akkor is... -elgondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnák bejutni hozzá.
-Csak és kizárólag hozzátartozókat engednek be hozzá. -jelentette ki Namjoon,mire nekem felcsillantak a szemeim. Valami irtó beteg ötlet jutott eszembe.
-Öhmm. Mire gondoltál, Yumi? -kérdezte Jin.
-Biztos, hogy be engednek ezzel a tervemmel. Csak bele kell egyezzetek.
-Halljam. -mondta Hobi.
-Hááát... Arra gondoltam, hogy lehetnék a "barátnője", aki....
-mondom, hogy csak hozzátartozók mehetnek be.- Vágott közbe azonnal Yoongi.
-Még nem fejeztem be. -emeltem fel mutatóujjamat, ezzel csendre intve őket. -A barátnője, aki terhes. -mondtam ki nehezen a szavakat, hiszen azért ez nagyon nem semmi. Hogyha ezt bevállalom, akkor lehet, hogy Jungkook nem is akar majd többé látni, hiszen ő nincsen, hogy beleegyezzen az ötletbe.
-Yumi. Te is tudod, hogy ez nagyon rizikós. Ha kitudódik, akkor Jungkook karrierjének és egyben a tiednek is annyi. Biztosan ezt akarod? -kérdezte Hope. Nem akartam, hogy Jungkook élete és karrierje a semmibe menjen. De ezt most muszáj volt megtegyem azért, hogy láthassam még. Hiszen elég súlyosan megsérült.
-Vállalom a kockázatot. -mondtam jól megfontoltan a dolgokat.
-Akkor egy kicsit ki kellene tömni a hasadat valamivel, nem? -kérdezte Jimin. Igaza van. Ilyen lapos hassal tuti nem fogják bevenni, hogy egy gyermeket hordok a szívem alatt. Volt otthon egy óriási "nyalókánk ". Ez tulajdonképpen két műanyag félgömbből összerakott nyalóka és cukorka tartó volt. A célnak az egyik fele tökéletesen megfelelt. Vettem egy bővebb pólót, hogy rá tudjam húzni, majd el is indultunk a fiúkkal a kórházhoz. Persze aláírattunk a kórházi dolgozókkal egy titok tartási nyilatkozatot is.
-Jó napot. Kim Yumi vagyok és Jeon Jungkookot keresem. -mondtam a recepciósnak.
-Jó napot kívánok. Maga hozzátartozója? -kérdezte gyanúsan méregetve. Hát igen, szó ami szó, eléggé fiatal vagyok terhesnek....
-Öhhmmm. Igen... A barátnője vagyok, ő pedig a közös gyermekünk. -simítottam végig a "pocakomon " mosolyogva, bár kicsit féltem, hogy ki fogja szúrni a hazugságomat.
-Hány hetes? -kérdezte tőlem. Atyám... Erre nem készültem fel. Lepillantottam a pocakomra, hiszen tudom, hogy hány hetes terhesek kb. Hogy néznek ki.
-Háát.... 23 hetesek vagyunk. -mondtam csak úgy találomra.
-Kislány, vagy kisfiút vár? -kérdezte.
-Kisfiú. -jelentettem ki.
-Rendben. Mehet, harmadik emelet, 06. 14 -es terem. És ha megkérdezhetem, melyik orvoshoz jár?
-Nos... Én nem vagyok idevalósi. -Most erre mit mondhattam volna?!? -Az orvosom neve pedig Kimna Joon. -Csakis Namjoon neve jutott eszembe. Most mit mondjak, hogy "bocs de úgysem ismered, szia" ? Felmentem a lifttel a harmadik emeletre és megkerestem Jungkook termét. Amikor bementem, akkor az ágyon feküdt, becsukott szemekkel. Nem tudtam, hogy alszik -e vagy pedig például kómában van. Leültem mellé az ágy melletti székre, kezembe fogtam kezét és sírni kezdtem. Csak sírtam és sírtam. Egyszercsak azonban megmozdult a keze és lassan kinyitotta a szemét.
-Tehát megérkezett a terhes barátnőm... -állapította meg nevetve csillogó szemekkel Jungkook.
-Jól van már na. -mondtam kicsit égő fejjel. -Nem volt más módszer rá, hogy be jussak hozzád. -mondtam, majd hamarosan realizáltam, hogy mit is mondtam és gyorsan a szám elé kaptam a kezemet.

-Tehát látni akartál engem? -mosolygott rám.

-Igen, de tudod... -magyaráztam. Ebből már nem igazán jövök ki jól. -Csak barátilag. Muszáj volt, hogy lássalak. Tudod, hogy mennyire aggódtam érted, -kérdeztem, nem foglalkozva azzal, hogy most akkor rájön- e, hogy tetszik nekem, vagy pedig nem.

-Értem. -mondta még mindig mosolyogva nekem.

-Nagyon súlyosan megsérültél? -aggódtam érte tovább.

-Nyugi, nem olyan nagyon súlyos. Még max pár nap és kiengednek a kórházból. -felelt kérdésemre. A következő cselekedete tényleg nagyon meglepett és hirtelen is ért az egész, ugyanis magához rántott és szorosan megölelt. - Te is nagyon hiányoztál nekem. Azonban el kell valamit mondanom neked. -mondta komolyan, majd a szeembe nézett. Ekkor nagyot kellett nyelnem, hiszen nem tudtam, hogy mi következik. MI lehet az a fontos, amit meg akar velelm osztani?- Turnénk lesz két hét múlva, és el kell, hogy utazzunk. -mondta szomorúan a szemembe nézve.

-Ez most azt jelenti, hogy... mi... itt kell maradjunk, egyedül? -kérdeztem szomorúan, hiszen nem akartam, hogy valami komolyabb baja essen. Erre ő csak búlintott egyet. - De meddig lesztek oda? -kérdeztem tőle, már előre félve a válaszától, hogy esetleg túl sok időre utaznak el.

-Kettő hétig leszünk oda. -mondta, és selytéseim beigazolódtak. Kettő hét az nagyon sok idő... De csak megleszünk valahogy. Amúgy is, mostmár lassan nekünk is beindul a hajtás, és lesz, hogy mit csináljunk, bőven.

-Rendben... Na de mostmár hagylak békén, mert pihenned kéne.- mondtam neki, majd nem tudom, honnan vettem a bátorságomat, de nyomtam egy puszit a homlokára és elhagytam a termet.

Jungkook pov.

Yumi éppen most sétált ki innen. Kaptam tőle "jóéjt puszit". Nagyon aranyos volt, ahogyan próbálta leplezni, hogy szomorú az elutazásunk miatt. Pedig ha tudná, hogy milyen nagy meglepetésem van számára... DE majd mindent a saját idejében. Szerintem nagyon fog örülni az ajándéknak. Ami pedig nem más, mint, hogy elvisszük a lányokat magunkkal a turnénkra. A managgerük beleegyezett a dologba, mondván, a lányoknak is szükségük van egy kis kikapcsolódásra és nem ártana, hogy lássák, mit kell majd végig vigyenek a színpadon. Már nagyon kíváncsi vagyok a reakciójukra. Egyelőre nem mondhatjuk el nekik a meglepit, hiszen még van két hétnyi felkészülési időnk, aztán pedig már mehetünk is. Egyébként szerintem nagyon aranyos volt a részéről, hogy beöltözött a terhes barátnőmnek, csak azért, hogy engem meglátogathassaon. Amikor az orvos bejelentette, hogy a terhes barátnőm van itt, hogy meglátogasson, akkor azt sem tudtam, hogy nevessek, vagy forduljak a másik oldalamra és úgy nevessek bele a párnába, hogy az orvos ne lássa. Nem jutott rögtön eszembe, hogy kiről is beszél tulajdonkáppen. Hiszen ugye nincs ia barátnőm, terhes meg főleg nincsen. Amikor rájöttem, hogy Yumi a terhes barátnőm, akkor nagyon nagyot nevettem magamban, hogy képes volt bevállalni ezt a szerepet, csak azért, hogy meg tudjon engem látogatni a kórházban. Hál' Istennek nincsen semmi nagyon komolyabb bajom, ezért azt mondta az orvos, hogy ha jól leszek, és a vizsgálatok eredmánye is jó lesz, akkor holnapután már haza is engednek. Azonban szükségem lesz egy kis pihenésre, ami kábé egy nap, tehát addig otthon csak az éneklést gyakorolhatom, a tánc pedig marad az az utáni másfél hétre. Nagyon vártam a napot, amikor majd a lányoknak meglesz a debute songjuk. Az az öröm, amikor meglesz az első pár rajongójuk, amikor megkapják az első fan letterjüket. Az mind nagyszerű érzés. Amikor ezt megtapasztalják. Már nagyon várom azt a napot. És remélem, hogy később is ilyen jóba leszünk a lányokkal. Nagyon szeretem őket. Főleg Yumit