Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

20. Miért velem történik meg mindez???

-Szia anya... -szóltam, ám valaki más szólalt meg.
-Jó napot kívánok. Maga hozzátartozója Kim Minhee -nek? -kérdezte.
-Igen. A lánya vagyok. -mondtam neki, de már nagyon nem tudtam, hogy mi történik. Aggódtam.

-Szomorúan közlöm önnel, hogy Kim Minhee és férje autóbalesetben elhunyt. Őszinte részvétem. -Nem, nem nem!!! Ez nem lehet igaz. Tudtam, hogy nem kellene elengedjem őket. Éreztem, hogy lesz valami....

-Ki okozta a balesetet? -kérdeztem meg.

-A balset részleteiről nem tudok beszámolni most pontosan. De majd talán később. Na de mostmár viszhall. -és bontotta a vonalat. Én meg csak álltam ott teljesen megsemmisülve.A szemeimbe könnyek gyűltek. Nem igazán tudtam még felfogni azt, ami most történt. Hogyan lehet ez? Hiába, nem tudtam feldolgozni, hogy ők már többé nincsenek velem, és nem vigyáznak rám. Nem reagálják túl a dolgokat néha, nem ölelnek meg, nem adhatok nekik semmit és nem kaphatok tőlük semmit. Nem tehettem semmit, hogyez ne történjen meg. Semmit... és ez zavart a legjobban. Hogy nem tudtam megakadályozni. Nem tudtam nekik segíteni, amikor szükségük volt rám. Pedig ők mennyit segítettek nekem, mikor csak szimplán nem volt kedvem élni, vagy valami nem ment...

-Yumi... mi történt? -kérdezte Jungkook, aggódással a hangjában. Én csak, amennyire tudtam, felé fordultam.

-A... anya.. és.. a.ap...apa... autó, baleset... nem jönnek többet vissza hozzám... itt... hagytak... egyedül. Félek, baleset, anya és a....apa- remegett a hangom, de itt már nem bírtam tovább. Elbőgtem magamat. Egy ép mondatot sem tudtam kinyögni. Nagyon nagy volt az üresség, ami megtöltött. Jungkook pedig nem tudott mást tenni, megölelt. Jó szorosan ölelt. Tartott karjaiban és nem engedett volna el a világért sem. Én pedig csak kapaszkodtam belemarkolva pólójába, mintha attól félnék, hogy leesek, vagy ilyesmi. -Nem jönnek többé vissza... soha többé.... -motyogtam Jungkook felsőjébe. Ő pedig csak simogatta a hátamat és próbált megnyugtatni, de én csak rendületlenül sírtam tovább a vállán, mint egy kisgyerek. Egyszerűen csak nem tudtam feldolgozni ezt az egész szituációt. Hiányoztak... nagyon....

-Yumi... nyugodj meg, jó, Semmi baj.... Tudom, hogy most nagyon fáj, és, hogy nem érzed jól magad. Hogy azt hiszed, életed végéig sírni fogsz. És ez teljesen természetes dolog. Most felviszlek, hogy pihend ki jól magadat holnapra. -jelentette ki, de mire én észbe kaptam, már az ölében voltam, és egyenesen a szobánk felé vette az irányt. Ahogy beértünk, a lányok rögtön ott termettek, és csak azt kérdezgették, hogy mi történt. Most minden lány a mi szobánkban volt.

-Még egyelőre én sem tudom, hogy mi tőrtént. Most hagyjuk aludni, majd holnap elmondja, hogy mi történt. -válaszolta Jungkook, maj elhelyezett az ágyamon, és elhagyta a szobát. Én sem sokáig voltam éber, mert hamarosan magával ragadott az álmok világa, ahol most még együtt lehettem a szüleimmel. Az egyetlen hely, ahol ez még valóságos, lehetséges volt.

-Yumiii... -arra keltem, hogy valaki cirógatja az arcomat. -Ekkor nagyon megörültem.

-Anya?!? -pattantam fel nagy örömömben. Felültem az ágyon, azonban nem láttam senkit. Amikor kórülnéztem, észrevettem, hogy a többiek mind az ágyamba körül vannak. Gondolom arra várhattak, hogy végre felébredjek.... Tehát csak egy álom volt.... Pedig milyen szép is lett volna, ha az álom a baleset lett volna. És akkor anya és apa még mindig velünk lennének...

-Yumi. Jól vagy? Mi történt? -kérdezgette Jungkook.

-Tegnap... Éppen fel akartam jönni a lépcsőn Jungkook segítségével, amikor is anya neve villogott a telefon kijelzőn és azt írta, hogy fogadom -e a hívást. Természetesen fogadtam, de amikor köszöntöttem anyát, akkor nem az ő hangja szólt bele a telefonba. A férfi azt mondta, hogy sajnos édesanyám és édesapám elhunytak... Tegnap. .. Autóbalesetben. -gyűltek újból könnyek a szemembe. Ekkor a lányok szorosan átöleltek.

-Yumi.... Jól vagy? -kérdezte meg Aera. -Én csak megráztam a fejemet. De rájöttem, hogy nem nyomhatom rá az én hangulatomat a többiek hangulatára. -Na de csináljunk már valamit. Nem akarok egész nap itt búslakodni. Egyszer... Valaki azt mondta nekem, hogy nehéz lesz ugyan... de ezeken a dolgokon... túl kell lépni. Nem szabad elfelejteni ezeket az embereket, de nem élhetünk életünk végéig búslakodva és sírva... -idéztem vissza Jungkook szavait, amikor ezeket mondta nekem a parkban. Csak Kimiko visszajött. .. ellenben az én szüleimmel, akik száz százalék, hogy nem térhetek vissza többé hozzám. Még mindig nagyon fájt. Ugyan annyira volt kedvem sírni, és szidni a világmindenséget. De tudtam, hogy ennek semmi értelme. Plusz a többieknek nehogy már miattam legyen rossz napja... Szavaimat egyenesen Jungkooknak intéztem és a szemébe nézve ejtettem ki őket. Erre ő csak elmosolyodott. Én is küldtem felé egy szomorkás mosolyt, majd felálltam az ágyról. Annyi volt a kis bökkenő, hogy semmi ötletem sem volt, hogy mivel is üthetném el az időt.

-Öhmm... srácok. Mit csináljunk? -kérdeztem tanácstalanul.

-Mit szóltok... -gondolkodott el Aera. -Egy dráma író versenyhez. Vagy valami fogalmazás író versenyhez. Lehetne úgy, hogy mindenkinek kell írjon egy fogalmazást; és a végén majd össze gyűjtjük az összeset és írunk egy óriási drámát belőle. Talán ha Jihon, meg a ti maneggeretek megengedi, akkor le is forgathatnánk. Mert az tök szupi lenne. Mindenki kaphatnanak benne valami szerepet meg még vennénk fel pár színész és voila. Kész is van az új foglalatosságunk. Mit szóltok? -kérdezte Aera teljesen bepörögve.

-Én teljes mértékben beleegyezek. -válaszolt Bae.

-Én is benne vagyok. -mondta Namjoon. Ki gondolta volna... Igazából a dráma írás egy nagyon klassz ötletnek bizonyult, szóval én is adtam az ötletet. Mindenki szépen lassan beleegyezett, és kezdődhetett is az egész.

-Viszont ki fogunk tűzni közösen egy témát, ami alapján mindenki írni fog, hogy ne térjenek el témában a fogalmazások teljesen. -adtam egy ötletet.

-Oké. Akkor szavazás.- mondta Jimin.

-Szerintem legyen a suli, líceum a téma. -mondta Bae.

-Szerintem legyen inkább. .. valami történelmi cucc. Ami a történelemben játszódik. -adta meg válaszát Hobi.

-Szerintem legyen egy olyan dráma, ami.... egy táborról szól. Tulajdonképpen. -dobott fel egy nagyon jó ötletet Jia.

-Na oké. Szerintem abban mindenki kiegyezik, hogy legyen benne szerelmi háromszög. Ugye? -kérdezte meg Kimi. Mi, a lányokkal teljesen meggyőzően bólogattunk. A fiúk, vonakodva ugyan, de belementek a dologba. Abban is megegyeztünk, hogy két fiú és egy lány közt Legyen a szerelmi háromszög.

Akkor mindenki kap egy szavazó lapocskát, és ráírja, hogy a felsorolt három közül melyiket tartja a legjobb ötletnek. -Mondta Yoongi, majd mindenkinek adott egy kicsi lapot. Elkezdtünk írni. Én a líceumos sztorira szavaztam. Amikor összeszámoltuk a szavazatokat, kiderült, hogy szinte mindenki a sulisra szavazott, ezért megbeszéltük, hogy mik lesznek a szereplők nevei. Vagyis a 3 főszereplő neve. A többi a fantáziánkra volt bízva. Már majdnem elkezdtünk írni, amikor jött egy üzenet mindenkinek a telefonjára. Csak az UltraViolet -ek telefonjára gondolok itt. Megnéztük hát az üzenetet. Megint nagyon elkomorodtam. Egy cikk volt. A mi oldalunkra posztolva.

Nyugodjanak békében az új kpop csapat, az UltraViolet maknaejának, Kim Yuminak szülei. Autóbalesetben hunytak el 2021. 08. 2. -án délután 7:23 perckor. Mégegyszer nyugodjanak békében. A maknaenak pedig sok erőt kívánunk. Szeretünk, Yumi.

A baleset szándékos vagy véletlen okozója (akit még nem találtak meg, hogy hol van, ugyanis elmenekült a helyszínről, csak a kamerák vették az arcát) pedig nem más volt, mint....

Heló armyyyk! Remélem, jól vagytok. Vajon ki lehet az a titokzatos személy, aki Yumi szüleinek halálát okozta? Majd a kövi részben ki fog derülni. Tudjátok, hogy mit mondanék a borítóval, kommentel és csillaggal/ vote -tal kapcsolatban, szóval ezeket a cuccok még mindig élnek, nem fogom mégegyszer leírni őket, mert lusta vagyok most hozzá (😂) szóval a kövi részig is, minden jót és byebye armyyyk! 😉