Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

9. Hát mégis élsz...

Gondolom a tudattól, hogy nem biztos , hogy mégegyszer viszont látja barátnőjét...

Yumi pov.

Miután mindenkit megismertem, elindultunk A Nagybetűs Helyszínre, ahol minden kiderül, ahol minden lerendeződik. A srácoknak ugye megmondtam, hogy hova kell menjek. Mindenki beszélgetett. Én hátul mentem, mellettem pedig Jungkook sétált.
-Izgulsz? -kérdezte hirtelen tőlem a mellettem sétáló fiú. Kicsit összerezzentem.
-Igen... -válaszoltam kérdésére. -Félek. -mondtam ki végül az igazságot. Ekkor Jungkook megállt egy pillanatra. Én is követtem példáját.
-Ne félj, jó? -nézett mélyen a szemembe. -Itt vagyok és megvédelek. Vigyázok rád, oké? -kérdezte. Ekkor hirtelen felindulásból megöleletem. Olyan szorosan öleltem magamhoz, mintha most látnánk egymást utoljára. -Nem hagyom,hogy bántson téged... -suttogta. Az idilli pillanatunkat a toronyóra zavarta meg, ugyanis ütötte a tizenkettőt. Jaj, ne! Elkéstem volna? Gyorsan elváltam az engem ölelő fiútól, és sietni kezdtem. Már nem kellett nagyon sokat sétálni és ott is voltunk a saroknál.
-Fiúk, csak akkor lépjetek közbe, ha bánt, vagy ilyesmi. Rendben? Nem akarok nagyon nagy felhajtást.
-Oké. Viszont ha bántani mer, akkor nagyon megfizet érte. -jelentette ki Kookie. -Ne félj. Itt vagyunk. Jó? -kérdezte, majd egy bólintás után el kellett indulnom . Befordultam a sarkon és már meg is pillantottam a személyt. Aki hivatalosan titkos, de én tudom, hogy Hakun az. Kimi is ott volt mellette. Vagyis egy nő volt. De szerintem Kimi volt az, hiszen ki más? Be volt kötve a nő szája és a keze hátra volt kötözve.
-Látom, csak eljöttél. -"üdvözölt" az exem. -Tudtam, hogy bízhatok benned. -vigyorgott diadalittasan.
-Mit akarsz? -kérdeztem tőle hűvösen. Nem akartam kimutatani, hogy félek, vagy valami ilyesmi.
-Nocsak, nocsak. Milyen flegmák vagyunk mostanában... -tettetett csodálkozást. Én már most leütném, személy szerint. -Nos. .. Tudtam én, hogy érteni fogod az üzenetemet. Tehát, annak, hogy a drága Kimiko életben maradjon, vannak bizonyos feltételei. Ha kell neked, hogy éljen, akkor idejössz és felváltod. Te leszel nálam fogságban és veled vannak terveim... Tehát? Áll az alku? -kérdezte. Kimi hevesen rázta a fejét, hogy nehogy meg merjem tenni, én azonban úgy voltam vele, hogy ha ez az ára Kimi életének, akkor én bevállalom. Muszáj lesz.
-Vállalom. -mondtam ki bátran. Természetesen volt szökési tervem. Mégpedig, hogy miután Kimit elengedte, utána ordítok, hogy rohanjon. Én pedig majd a nagy önvédelmi tudásommal valahogyan megszabadulok. .. plusz a fiúk amúgy is itt vannak, hogyha nagy szükségem lenne rájuk. Huhh. Ezt most véghez kell vinnem.
-Akkor fáradj ide. -mondta gonoszan vigyorogva. Odamentem hozzá.
-Most pedig engedd el Kimit. -mondtam neki, azonban gúnyosan felnevetett, majd megfogta a két csuklómat és hátul összekötötte őket.
-Cicám... komolyan gondoltad, hogy el fogom engedni? Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? -Ne, ne, ne!!! Erre miért nem gondoltam?! Most mindketten fogva leszünk. Kitudja, lehet, hogy meg is fog ölni. Várjunk... egy próbát megér, az utolsó lehetőségem pedig nem más, mint:
-JUNGKOOOOK!!! -ordítottam el magamat. Persze Hakun azonnal befogta a számat.
-Te meg mit képzelsz magadról?!? -Ordított rám, majd megpofozott. De nem bántam. Mert látta mögötte, hogy már jönnek a srácok. Remélem, hogy időben ideérnek. .. ám ekkor Hakun nekilökött a falnak. A fejemet nagyon be ütöttem.
-Tarts ki, Yumi. Itt vagyok.... -hallottam meg egy hangot, majd innentől képkiesés.

Jungkook pov.

-JUNGKOOOOK! !!-hallottam meg Yumi kiabálását. A srácokkal azonnal elkezdtünk rohanni. Ahogy odaértünk, azonnal gyomorszájon ütötték Yumi exét, majd a lagfájóbb pontjába is beletérdeltek. Többet nem is láttam, csak annyit, hogy szétterült a földön. De ezzel most nem igazán volt időm foglalkozni. Hiszen Yumit éppen az előbb lökte el ez az állat. Nem nyitotta ki a szemét. Nagyon aggódtam.
-Tarts ki, Yumi. Itt vagyok. -mondtam neki, majd felkaptam menyasszony pózba. Mellettem Jimin ugyanezt tette Kimivel. Bár ő nem volt eszméletlen, de nem bírt járni. Remegett. Szerintem ő is nagyon félt. Így történt hát, hogy két lánnyal a karjaink közt tértünk vissza a dormba. Ám ezek előtt kihívtuk a rendőröket, akik Hakunt börtönbe zárták. Mostmár Yuminak nem kell félnie tőle. Már nagyon megérdemelte. Csendben sétáltunk.
-Fiúk. -szólalt meg Kimiko. -Ti nem a BTS vagytok? Nagyon hasonlítotok rájuk. -kérdezte erőtlenül. Erre csak mosolyogtam egyet magamban. Jimin megszólalt.
-De igen. Mi vagyunk azok. -mosolygott a lányra. Hohó. Valaki itt szerelmes.... -Park Jimin vagyok, személyesen. -Nézett a szemébe. A lány csak elmosolyodott, majd folytatta.
-Az akkor jó, mert én egy hatalmas fan vagyok... -mondta. Na ez volt az, amire abszolúte nem számítottam. Idő közben megérkeztünk a dormba. Volt egy plusz szobánk, így abban aludhatott Kimiko. Annyi volt a baj, hogy az egy egy ágyas szoba volt. Kimiko nagyon fáradt volt, így le is feküdt aludni. Yumit felvittem a szobámba és lefektettem az ágyra. Nem akart felébredni. Szerintem csak egy kis pihenésre van szüksége. Remélem... Aztán lementem a nappaliba. A fiúk mind ott voltak.
-Fiúk, megérkezett a mi kis Rómeónk. -Jelenti ki Jimin. Itt volt az ideje, hogy úgy igazán megszivassam. ..
-Hát, tudod... törpe hyung, én nem beszélnék a helyedben Rómeóról, amikor tudom, hogy neked Kimiko többnek fog számítani, mint egy szimpla barát... -néztem rá a hyungra ártatlanul.
-Ezt nagyon gyorsan fejezd be!- kiabált rám.
-Fiúk, fiúk! Elég lesz már. Még felkeltitek Kimikot! -szólt ránk Namjoon.
-Hagyd a gyerekeket, hadd játsszanak! -szólt Jin.
-Kiket hívtál te gyerekeknek?!? -kiabáltunk rá egyszerre jiminnel, mire mindenki felnevetett, velünk egyetemben.
-Na jó. Srácok én nagyon aggódom. Nem tudom, hogy mi van Yumival. Lehet, hogy csak elájult, de lehet, hogy komolyabb baja van... -mondtam aggódva.
-Szerintem nincsen semmi komoly, csak sok pihenésre van szüksége... Szerintem mostmár menjünk aludni. -jelentette ki Hobi.
-Rendben. Jungkook, ugye nem baj, ha ma veled alszik Yumi? -kérdezte Namjoon.
-Öhmm. .... nem -mondtam szégyenlősen. Hiszen még senki nem aludt mellettem.
-Akkor ezt megbeszéltük. Jó éjt, srácok. -mondták, majd elindultunk az emelet felé. Ám amikor felértem a szobámba, Yumi nem volt sehol. Nem tudtam, vajon hova tűnhetett. Az erkély ajtó nyitva állt. Lehet, hogy odakint van? Kimentem, azonban itt sem találtam. Hirtelen valaki megfogta a vállam.
-Aggódsz érte? -kérdezte Namjoon.
-Hm. ... -Bólintottam.
-Nyugi. Jól van. Most hívott fel Aera, hogy köszöni szépen a segítséget. Yumi épségben hazatért és felhívta őket is.
-Köszi, Nam. -mondtam neki hálásan.
-Mit köszönsz nekem, Jungkook? -kérdezte.
-Hát, hogy mindig mellettem állsz és, hogy nem cikizel mint a többi hyung.... Köszi. -adtam meg az egyszerű választ neki.
-De... egy kérdésem van...
-Mi lenne az? -kérdeztem vissza, bár volt egy selytésem, hogy mit szeretne kérdezni.
-Tényleg... Tetszik neked a lány? Mert ha igen, akkor csak, hogy tudd... Én melletted állok... véleményem szerint összeilletek. -mosolygott rám bíztatóan.
-Én...

Sziasztok! Hogy tetszik az új rész? A kövi részben kiderülnek Jungkook érzései. Vajon tényleg szereti a lányt? Vagy még ő maga sem tudja, mit érez? Majd holnap kiderül. Addig is, minden jót. Byebye armyk!!!😉