Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

4. Sikerült!!!

Bementem és vártam, hogy mi lesz...
-Nos, maga igazán jól teljesített. Meséljen, Kérem. Ha mondjuk idol lesz, akkor melyik entertaiment -nél szeretne dolgozni? -kérdezte a már jól ismert férfi.
-Én... A BigHit Entertaiment -re gondoltam. Majd oda szeretnék felvételizni. -mondtam neki. Erre csak bólintott egyet, majd hirtelen feltette a telefont és felhívott valakit. Nem tudom kivel beszélt, de amikor végzett, akkor odajött hozzám és folytatta a beszédét.
-Nos... Ugye azért jött, hogy megtudja, bekerülhet -e a traineek táborába. -itt nagyon izgultam már. Az ujjaimat folyamatosan tördeltem. Féltem. -Sajnálattal közlöm... hogy nem kerülhet be közéjük. -És itt ebben a pillanatban elfogott egy nagyon rossz érzés, amely szorította a torkomat. Nem tudtam megszólalni, lehajtottam a fejemet, hiszen tudtam, hogy hamarosan sírni fogok... -Mert van egy nagy bejelenteni valóm. Önt felvették a BigHit -hez!!! -mondta mosolyogva nekem a férfi.
-Ho-hogy micsoda? -ennyit tudtam kinyögni. Elképesztően boldog voltam.
-Bizony. Annyi közleni valóm van, hogy lesz egy megbeszélése holnap délután 3 órakor a managerrel, ahol majd megismerkedik a bandatagokkal és elmondják a szabályokat. Köszönöm, hogy eljött. Viszont látásra. -köszönt el tőlem a férfi.
-Én köszönöm. A Viszont látásra. -mondtam, majd még mindig hitetlenkedve hagytam el a termet. Amikor kimentem az épületből azonban mintha minden lassított felvételben történt volna. Már sötétedett. Hirtelen egy fekete kapucnis férfi jött elő valahonnan és megindult felém.
Futok, futok, de nem sikerül elég gyorsnak lennem. Utolér. Elkapja a karomat és erősen szorítja. Nem tudok menekülni, hiába is szeretnék.
-Nem, nem , Yumi drága. Nem mész sehova.
- Ho-honnan tudod a nevemet? - kérdeztem dadogva.
-Hogy honnan? Jaj , már meg sem ismersz? -kérdezte, majd közelebb lépett. Mivel a lámpa megvilágította, ezért így tökéletesen láttam az arcát... Az a személy pedig nem más volt, mint...
-Ha-kun? -kérdeztem. Ugyanis az előttem álló személy nem más volt, mint az exem, Ha-kun.
-Látom így már jobban megismersz. De a múltkori nem tetszett... Teljesen ignoráltál. Ezért most kénytelen vagyok... -mondta, majd előhúzott egy kést a háta mögül. Ne, ne, ne... Ez nem történhet meg... nem...
-Segítség! Valaki! -kiabáltam, hátha valaki épp erre járna... Bár egy ilyen sötét kisutcában igen nehezen fog bárki is megtalálni...
-Még egy szó, és megkeserü. ..-kezdte mondani, azonban valaki hirtelen fejbe ütötte és ezért elterült a földön. Amikor felnéztem, nem hittem a szememnek. Ugyanis nem más állt előttem, mint... Jungkook.
-Jól vagy? -kérdezte tőlem aggódva.
-Perszeee...-mondtam. -Köszi amúgy. Ha nem jöttél volna, ki tudja, hogy mit tett volna...
-Semmiség. Ha hallom, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor segítek neki. -mondta nekem, majd rám mosolygott. -Mi nem találkoztunk már valahol? Olyan ismerős vagy nekem valahonnan. -Jaj ne... emlékszik rám. Pont ez kellett még nekem... -Ja igen! Te voltál az a lány aki belém ütközött a lépcsőn, ugye? -kérdezte mosolyogva.
-Nos... Igen, én volnék az... -mondtam kínosan, hiszem mégiscsak emlékszik arra, hogy beléütköztem.
-Jeon Jungkook vagyok. -nyújtja a kezét, amit én elfogadtam is fogadok. -Te pedig. ....
-Kim Yumi. -adom meg neki válaszomat. Legalább mostmár tudja, hogy mi a neve ennek a kupac szerencsétlenségnek....
-Örülök a találkozásnak! Várjunk csak! Te felvételiztél, nem?
-Hááát... mondhatjuk úgy is.
-Kíváncsi vagyok, hogy hova kerülsz be. Nos nekem most mennem kell, de remélem még összefutunk. Szia, Yumi! -intett nekem a fiú, majd külön váltak útjaink. Én pedig elindultunk haza. Elég későre járt. Már 9 óra volt, amikor hazaértem.
-Yumi? Te vagy az? -kérdezte anya, amikor hazaértem.
-Igeen! -kiáltottam neki. Levettem a cipőmet és mentem is a konyhába, ahol anya és apa éppen vacsorához késtülődtek.
-Na, hogy ment? Mindenre kíváncsi vagyok. -ujjongott anya, majd leültünk az étel mellé és mesélni kezdtem nekik.
- Elmentem a meghallgatásra. Miután végeztem, azt mondták, hogy nagyjából két óra múlva menjek vissza, mert meglesz hamarosan az eredmény. Én addig felhívtam Kimit és sajnálattal közöltem neki, hogy nem tudok az eredmények miatt menni az osztálybulira, de megegyeztünk, hogy miután végeztem felhívom. Éves után tervezem. Aztán elmentem shoppingolni, majd visszamentem, hogy megtudjam eredményeimet. Kiderült, hogy nem is kell traineenek lennem, mert felvettek idolnak a BigHit -hez. Ennyi. -meséltem el anyáéknak a sztorit, ügyesen figyelve arra, hogy kihagyjam a "fiús" dolgot , mármint Jungkookot és Hakunt.
-Nagyon finom volt a vacsi, most felmegyek és beszélek Kimivel. Ja és holnap 3 -kor megbeszélésem lesz, ahol találkozok majd a bandatagokkal.
-Rendben, Yumi. Örülök, hogy sikerült bejuss a BigHit -hez. -mosolygott rám apa.
-Na most menj, ne várás me nagyon Kimit.
-Rendben. Jó éjt anya és apa. -köszöntem nekik, majd felsuhantam az emeletre. Gyorsan megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy felvegye a telefont barátnőm. Csörgött egyet... Csörgött kettőt.... már sokadjára csörrent meg telefonja, azonban nem vette fel. "Sebaj... Biztos valami dolga akadt, vagy le van némítva és nem hallja. Vagy akár csak nincs telefon közelben..." -nyugtattam magamat. Vártam még 20 percet, hátha visszahív, azonban telefonom nem akart csörögni. "Mi lesz már? Na, gyerünk... csörögj már, te nyamvadt telefon... Mi tart ilyen sokáig? " -még türelmesen vártam tíz percet, majd újra megcsörgettem.... Semmi. .. lehetséges, hogy történt volna valami? Nem bírtam tovább, fogtam magam és elindultam arra a helyre, ahol az osztálybuli volt. Ki tudja? Lehet még ott vannak...
Úgy rohantam, hogy levegőt is alig kaptam. Mindenre felkészítettem magamat. Amikor megérkeztem, kicsit hezitáltam, hogy benyissak -e, hiszen az hogy nézne ki, hogy eddig nem voltam, most meg hirtelen betoppanok? Mindegy, erőt kellett vegyek magamon. Mi van, ha tényleg valami baja esett? Csak Kimiért! És ekkor benyitottam. Ám ami ott fogadott, arra nagyon nem voltam felkészülve...

Sziasztok. Tudom, hogy elég rövid a rész, de megpróbálok minél hamarabb újat hozni... Remélem, hogy azért van, akinek tetszik a sztori... Minden jót armyk!
Andi