Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

33. Az új osztálytárs

Szóval. Most muszáj ide írjak egy rövidkét a sztori elejére. Ugyanis irtó nagy bűntudatom van. Bocsi mindenkinek, de becsaptam a drága olvasóimat. Ugyanis viccesnek találtam befejezettnek írni a sztorit. Hehe. Szóval. A sztorinak még nincsen vége. Csak egy vicc volt az egész. Ugyanis tudom, itt még nem érhet véget!!! 😅 Szóval olvassátok a sztorit, mert továbbra is lesznek még részek! Jó olvasást.

Jungkook rázogatására ébredtem. És szorosan kapaszkodtam belé, mintha legaláb az életem múlna rajta.

-Mi történt, Yumi? Mit álmodtál? -kérdezte ilyedten. Én azonban képtelen voltam neki válaszolni. Remegtem teljes testemben. Nem bírtam meg sem szólalni. Görcsösen kapaszkodtam Jungkook pólójába, mintha bármelyik pillanatban csak úgy felszívódhatott volna. Volt Jungkook, nincs Jungkook. Szaggatottan vettem a levegőt. Már én magam sem tudtam eldönteni, hogy mi az álom, és mi a valóság. És hamarosan kicsordult az első könnycsepp, melyet követett még száz. -Nyugodj meg Yumi... -simogatta gyengéden a hátamat Kookie. -Csak egy rossz álom volt az egész. Mostmár nincsen semmi baj. Vigyázok rád, oké? -kérdezte lágy szavakat suttogva nekem. A célját pedig tökéletesen el is érte vele, ugyanis sikerült megnyugodnom. Már csak a halk, ritka szipogásom törte meg a csendet a szobában. -El szeretnéd mesélni? -kérdezte Jungkook egy kis idő elteltével. Nem tudtam, hogy mit feleljek. Még egy kicsit haboztam, hogy mondjam-e el neki, vagy nem, de végül meghoztam a döntésemet. Csak némán bólintottam egyet, még mindig a pólóját szorongatva, és mélyen beszívva kellemes és bódító illatát. Aztán lassan elkezdtem neki mesélni. Mindent elmondtam neki elejétől a végéig. Ő csak némán hallgatott engem. Nem szólalt meg, nem kérdezett, nem mocorgott. Ha nem hallom a lélegzetvételét, akkor tuti, hogy azt hiszem, meghalt, vagy valami ilyesmi. Amint a mondnadóm végére értem, immár teljesen Jugkooknak szenteltem a figyelmemet. Ő azonban még mindig csak komoran bámult maga elé.

-Jungkook, könyörgöm. Szólalj már meg. Kérlek, megijesztesz! -kérleltem. Ekkor hirtelen felém kapta tekintetét, majd a fejét megrázva megszólalt.

-Bocsi. Csak elgondolkodtam valamin. Nem tudom, hogy mi okból álmodhattál ilyet. De kérlek, nyugodj meg. Ilyet veled sohasem tennék. Szeretlek téged, Yumi. És mindig is szeretni foglak téged. Hakun pedig ha csak egyszer, csak mégegyszer is megjelenik az életedben, akkor esküszöm, hogy úgy elintézem, hogy egy életre elmegy a kedve mindentől.... még az élettől is. -mondta a végén elgondolkodva, mégis dühösen. Én pedig nem tudtam nem felnevetni a kijelentésén. Amikor végre felfogta ő is, hogy mit is mondott valójában, akkor neki is mosolyra húzódtak ajkai. És most őszintén, tiszta szívből tudtam nevetni. Ami nagyon jól esett.

-Akkor mostmár minden oké, ugye? -kérdezte tőlem, én pedig csak egy hatalmasat bólintottam válaszképpen. Mivel még csak most pillantottam rá az órára, csak akkor jöttem rá, hogy hajnali 4 óra volt. Nekem pedig igye holnap, vagyis pontosabban ma... suli van! Jaj!

-Aludjunk, mert holnap nem fogsz tudni felkelni. -jelebtette ki Jungkookie, én pedig teljes mértékben egyet kellett vele értsek. Ahogyan visszadőltünk ülő pozícióból az ágyba, Jungkook szorosan a karjaiba zárt, és engem rögtön elnyomott az álom. Ez úttal pedig nem álmodtam semmi butaságot. Azonban minden jónak egyszer vége is lesz. Ugyanis reggel fel kellett keljek. Hiába könyörögtem, hogy még öt percet hagyjanak békén, hadd aludjak. Őket nem érdekelte. Hogy kik azok az ők? Aera és Namjoon. Ja meg a csajok. Csak duzzogtam egy sort, majd fénysebességgel átvedlettem a sulis szettembe. A hjamat megcsináltam, majd rohantam is le reggelizni. "Meglepő" módon, még szinte senki nem volt felkelve. Hah. Bezzeg őket nem verik ki az ágyból hajnali hétkor. Chh...

-Itt van a reggelid. -tette le elém Aera a reggelimet, ami ez úttal nem más volt, mint rántotta.

-Bezzeg Jungkook még aludhat. -puffogtam csendesen evés közben, de valaki még így is meghallotta.

-Nem alszok, Yumi. MÁR nem. -nevetett fel Jungkook. -Ha sietsz, akkor eldoblak a suliig. -mondta, én pedig csak hitetlenül felnevettem.

-Most keltél fel. Hogy lennél te kész olyan hamar?

-Sose kételkedj a képességeimben. -jelentette ki. -nézzél csak hátra. -mondta, én pedig tettem amit mondott. Csak tátott szájjal bámultam a nér készenlétben levő fiút, aki erre a reakcióm láttán csak felnevetett. -Egy kettő. -tapsolt, én pedig még gyorsan bekapkodtam a maradék reggelimet, majd a cipőmet és kistáskámat felkapva ki is léptem a házból, Jungkookkal a nyomomban. Beültünk az autóba, majd Jungkook beindította azt. Én egész úton csak megbabonázva bámultam rá. Azonban gondolom kezdte zavarni, hogy őt bámulom, így nagyjából az út felénél rá is jérdezett a dologra.

-Miért bámulsz? -kérdezte. -Olyan jól nézek ki? -kérdezte nagyképűen.

-Aha, na persze. -vágtam vissza neki. Aztán rájöttem, hogy amúgy igaza volt. -Az egód sosem fog csökkenni, igaz? -kérdeztem, ő pedig csak nevetve felelt.

-Hát az bizony nem.

-Amúgy meg igen, jól nézel ki. Meg hát, furcsa téged vezetni látni, hiszen ritka az ilyen pillanat. És ritka jól is nézel ki. -mondtam nevetve, majd ő is nevetni kezdett. Hamsrosan megérkeztünk a sulihoz, így gyorsan kiugrottam az autóból, hogy lehetőleg senki ne lássa meg, hogy kivel érkeztem. Amikor bementem az osztályterembe, Kimi már ott várt a padomnál. Ami jellegzetesen a mi kis pletykasarkunk. Azonban arra nem számítottam, hogy mindenki engem fog bámulni.

-Öhmmm.... ennyire hülyén nézek ma ki? -kérdeztem Kimit kínosan amikor odaértem a padomhoz.

-Nem. Miért? -nezett rám.

-Hát... mindenki úgy bámul rám, mintha leprás lennék, vagy valami. -nevettem fel kínosan miután választ adtam kérdésére.

-Ja, hogy aaaz! -csapott a fejére. -Csak furcsának találják szerintem, hogy egy újdonsült idol az osztálytárs nőjük. Ennyi szerintem az egész cucc. -mondta nevetve. És ekkor már en is megértettem, hogy miért is bámulhatnak rám ennyire. Hamarosan bejött az osztályba az oszi.

-Nos, kedves diákok! Elérkezett a 11. osztály számotokra. Remélem, hogy ez az év balhémentesebb lesz,mint a tavalyi. Most pedig első sorban szeretnék gratulálni Yuminak, aki immáron egy új idol lett. -mondta, majd tapsolni kezdett. És megtörtént, amit még irtózatosan utáltam. Megtapsoltatott az osztállyal. Egy élmény volt, nem mondom. -Most pedig van egy bejelentenivalóm. Idén egy új osztálytárs fog az osztályunkhoz csatlakozni. Gyere be kérlek. -modnta, majd az ajtón egy számomra nagyon ismerős valaki lépett be. -Kedves diákok, bemutatom nektek az új osztálytársatokat. A neve ...

Sziasztok újra! Úgy gondoltam, hogy mivel ilyen kis sunyi voltam, és bekamuztam, hogy vége van a könyvemnek, *muahahha ugye milyen ördögi tudok lenni?* ezért most kárpótollak titeket egy új résszel a mai nap folyamán. Remélem nem haragszotok nagyon rám.😔 Szóval ha tetszik a sztori, akkor vote. Köszi szépen. A kövi részig is... minden jót nektek, és byebye armyyyyyyyyyk!!!!!!! (Mégegyszer bocsi a kamuzásért) 😉

Itt egy Jungkook fotó kárpótlásul! 😂