Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

30. Jimiko

Ám ami ott fogadott, az egy életre beleégett a memóriámba... Ugyanis éppen Jimin smárolt Kimivel!!! ÚRISTEEEEN! Ezt nem hiszem el! Tudom, hogy Kimi bírja az alkoholt, ezért tudtam, hogy észnél van. Vagyis... mindegy is. Majd holnap száz százalék, hogy kifaggatom. Ahjj... csak ne lenne holnap után iskola! Olyan jó Jungkooknak, hogy már nem kell járnia... idő közben kaptam egy sms -t, hogy Mia nagyon sajnálja, de nem tudnak eljönni a születésnapomra. De az ajándékom a szobámba lesz lerakva. Aham... akkor a csajok biztosan beengedték. Reméltem, hogy azért van már végre köztük valami... mármint Kimi és Jimin között. Olyan aranyosak lennének együtt.

-Jungkook. -szóltam neki, és meglengettem a kezemet az arca előtt. Valószínű, hogy ő sem ilyen fogadtatásra számított.  Ő csak megrázta a fejét, és rám nézett mosolyogva.

-Igen? -kérdezte felvont szemöldökkel. Én hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak. Csak ajkaira tapadtam, majd amikor elváltunk, megszólaltam. -szeretlek! -jelentettem ki csukott szemmel őt ölelve.

-Én is szeretlek, Yumi. -jelentette ki, nekem pedig megjelentek a mostanra már jól ismert lepkék a hasamban.

-Menjetek már szobára! -kiáltott Taehyung. Én csak lefagytam, majd elkiáltottam magamat.

-Kim Taehyung, most meghalsz!!! -ordítottam el magamat és megindultam utána, hogy jól móresre tanítsam. Persze ő csak röhögve futott előlem. Amikor pedig már nem bírtam továb, kinyújtottam rá a nyelvemet, és fáradtan dőltem le Jungkook mellé a kanapéra. Igen ám, csak egy kicsit elméreteztem a dolgokat, ugyanis szorosan Jungkook mellett foglaltam helyet, és  a nagy lendület miatt Jungkook ölébe zuhantam. Mát készültem volna felállni vörös fejjel, csakhogy Jungkook puszta egyszerűséggel visszarántott. Odahajolt hozzám és a fülembe suttogott.

-Még egy kicsit maradj itt. -mondta, én pedig eleget tettem kérésének. És hát igen.  Annyira kényelmes volt Jungkook lába (ne értsd félre, köszöm) , hogy el is nyomott az álom.

~Másnap~

Amikor felébredtem, agy cukin mosolygó Jungkookkal találtam szembe magamat.

-Kibámultad magadat? -kérdeztem mosolyogva. Ő csak némán bólintott, majd megvillantotta azt a cuki nyuszi mosolyát. Észrevettem, hogy nem otthon vagyok. -Öhmmm
.. hol vagyunk most? -kérdeztem zavartan.

-A szobámban. -mondta perverzül.

-Ugye nem? -néztem rá ilyedten, mire csak elnevette magát.

-Nyugi, nem. -mondta lassan megfulladva a röhögéstől. Én csak kifújtam egy jó nagy adag levegőt a megnyugvás miatt.

-Hát akkor.... mégegyszer  hivatalosan is boldog szülinapot, Kookie. -néztem a szemeibe, ő pedig  csak elmosolyodott és megcsókolt.

-Neked is, Yumi. De te szívtál. Ugyanis neked még van suli. -nevetett.

-Ajj már. Olyan gonosz vagy. -mondtam, majd  utána gyengén, de megcsaptam a vállát, és durcás arcot vágtam neki. Ő persze sak jót röhögött rajtam. Most, hogy betöltöttem a 17 -et, kezdődhetett a tizenegyedik osztály. Jungkook pedig befejezte a sulit és nem kell járjon. A kis mázlista. -Na jó. Mostmár hazamegyek, mert meg szeretnék fürdeni, plisz ruhát is cserélek. -magyaráztam neki, majd indultam is.

-Aztán pedig eljössz velem moziba. -jelentette ki. -Sőt.... a többieket is visszük magunkkal. -mondta. Ém csak vigyorogva bólintottam egyet, majd gyorsan hazaszaladtam. A szobámban pedig megtaláltam egy nagy dobozt. Ez volt az ajándékom Miától. Kíváncsian bontogattam ki, és amint megláttam, hogy mi van benne, a szám tátva maradt. Ugyanis benne voltak a kész ruháim. Mind ott volt. Öt szett. És mind fekete. Ennek pedig nagyon örültem.